Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Egységes értelmezést a gázkészüléknek!

Egységes értelmezést a gázkészülékek tekintetében!

2014. október 20. | VGF&HKL online |  2543 |

Az alábbi tartalom archív, 10 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egységes értelmezést a gázkészüléknek!

A szeptemberben megtartott Szakmai Nemzeti Fórum a célból szerveződött, hogy az épületgépész szakma konszenzusra jusson azzal kapcsolatban, hogy mik a teendők a 2015. szeptember 26-ai, többek között a kondenzációs egyeduralmát hozó korszakváltással kapcsolatban. Cikkünkben a Fórum állásfoglalását olvashatják.

A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia jelenlegi tervezete teljesen nélkülözi a hővisszanyerés fogalmát. Az épületenergetikai korszerűsítés első lépése az épület fűtési hőigényének a csökkentése, hiszen volumenében ez a legmagasabb energiaigény. A NÉS - nagyon helyesen- erőteljesen támogatja a transzmissziós hőveszteségek csökkentését megvalósító nyílászáró cserét és hőszigetelést. Mindezek mellett, a harmadik elem, a hővisszanyerés, úgy tűnik, kimaradt.

Ha egy épület hőszigetelése és nyílászáró cseréje megtörténik, a téli hőveszteségeknek csak egy része csökken. A hőveszteségek másik része e felújítások után még mindig változatlan, ez a szellőzéssel járó hőveszteség.

A téma egyéb, egészségügyi, sőt életvédelmi kérdéseket is felvet (pollenallergia, szén-monoxid-mérgezés), de mivel itt az Épületenergetikai Stratégiáról van szó, ezért visszatérek az épületenergetikai vonatkozásokra.

Nyugat-Európában a kötelező DIN1946-6 belső terek levegő minőségét szabályozó szabvány miatt ez a kérdés fel sem merül, azonban Magyarországon a lakó dönthet úgy, hogy az alacsonyabb fűtési költség érdekében nem szellőztet, ezáltal kockáztatva saját egészségét illetve az épület károsodását (penészesedés), és ebben az esetben nincs szellőzési hőveszteség sem. Nyilvánvaló, ez nem lehet cél, ilyen magatartást nem támogathat a NÉS.

Véleményem szerint egy olyan technológiát, ami képes az épület energiaigényét akár a felére is csökkenteni, súlyos hiba lenne teljesen kihagyni a NÉS-ből. A NÉS számos más technológiát említ és javasol támogatásra, amik sokkal alacsonyabb energia megtakarítási potenciállal rendelkeznek, és felhasználásuk is korlátozott.

A hőszivattyú szerepét túlságosan hangsúlyosnak érzem, ugyanis alkalmazása csak az alacsony előremenő hőmérséklettel működő fűtési rendszerekben gazdaságos, ilyenek elenyésző számban találhatók a teljes épületállományban. Másrészről a hőszivattyú forrás oldalának telepítése igen költséges, és kevés helyen megvalósítható, ezáltal sérül a költséghatékonyság elve. Az a benyomásom, hogy a NÉS-ben a geotermia (hőforrások) és a hőszivattyú fogalmak többször összekeverednek. Például tévedés a Környezeti Jelentés 3.5.1 pont végén a hőszivattyú energiaigényét elhanyagolni, ez ugyanis a leadott fűtőteljesítmény ¼ része körül van.

A napenergia alkalmazásával kapcsolatban is felmerülnek tájolási és felületi kérdések, amely kérdések a napelem, napkollektor alkalmazást korlátok közé szorítják, és emiatt nem jelenthetnek univerzális gyógyírt a mai épületállomány energetikai feljavítására. Mindezek mellett egyetértek abban, hogy a napenergiából nyert energia mennyiségét sokszorosára kell növelni, ha erre lehetőség van, akár az épületek tetején is. Érdemes viszont elgondolkozni azon, hogy egy hőszigetelt és kiváló nyílászárókkal rendelkező családi ház teljes energiaigényének kb. 30%-át kitevő melegvíz-energiaigényt fedezzünk-e kb. 70%-ban közel ingyen napkollektorral, vagy a családi ház teljes energiaigényének kb. 60%-át kitevő fűtési energiaigényt csökkentsük akár felére hővisszanyerő szellőztető rendszerrel.

A hővisszanyerés alkalmazható minden épülettípusban. Ártalmas környezeti hatása nincs. A technológia kész, Nyugat-Európában széles körben alkalmazott. A benne rejlő energia-megtakarítási lehetőség óriási.

A hővisszanyerő szellőztetés tömeges elterjedésének három műszaki akadályát látom:

  1. a B típusú tüzelőberendezések széle körű használata
  2. a lakások légtömörségének hiánya
  3. a homlokzati levegő kivezetések megjelenésének túlszabályozása

Ezek az akadályok egy komplex épületenergetikai felújítás során általában együttesen kezelhetők (például a régi kéményes gázkészülék cseréje zárt égésterű kondenzációs gázkazánra), illetve automatikusan megoldódnak (a nyílászárók cseréjével a lakás közel légtömörré válik). A homlokzaton megjelenő gépészeti elemek kérdése itt adminisztratív jellegű. Lehetséges olyan épülettípus, ahol hővisszanyerős szellőzés nem alkalmazható, de a teljes épületállományban az ilyen épületek részaránya alacsony, és az ilyen épületek felújítására is történtek már intézkedések (gyűjtőkémények felújítása).

 

A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.

A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.

Érdekel az előfizetés →

Beleolvasok →