Látogatás a fővárosi kéményseprőknél
2011/3. lapszám | Fülöp Miklós | 5453 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kéményseprőkkel évente legalább egyszer találkoznunk kell, ugyanis a szolgáltató és a tulajdonos részére is kötelező éves kéményellenőrzés és -felülvizsgálat alkalmával biztos, hogy becsönget hozzánk. A kéményseprők a munkájuk révén rengeteg emberrel kerülnek kapcsolatba, és feltételezhetően számtalan érdekes történet van a tarsolyukban.
Január egyik hétfőjén, a megszokottaktól eltérően, mi kopogtattunk be a kéményseprők ajtaján, hogy megnézzük, hogyan is telik egy napjuk. 7.30-kor léptem be a Főkétüsz Kft. Rákospatak utcában található Kéményseprőipari Műszeres Szolgáltató és Tervfelülvizsgáló irodájába. Az ügyféltér még csendes, Kocsis Krisztián osztályvezető siet elém. Néhány mondatot váltunk, majd belépünk a méhkasként nyüzsgő irodába, ahol bemutatkozom vendéglátóimnak, Wittmann Andrásnak és Szenyán Józsefnek, akiket elkísérek a mai munkanapjukra.
Rajtuk kívül körülöttünk kb. húsz kéményseprő végzi a napi teendőkre való előkészületet, ha ez a napom nem lesz szerencsés, akkor egyik sem… Első lépésként a reggeli megbeszélésen kiosztott munkalapokat vesszük számba. Érkezésemre való tekintettel a szokásos 8-10 cím helyett ezúttal csak két helyre megyünk, hogy jusson idő a beszélgetésre is. Az éves kötelező felülvizsgálatokon kívül akkor kerülhetünk kapcsolatba egy kéményseprővel, ha mi magunk hívjuk, és kérünk szakvéleményt valamely okból.
Ezt egy megrendelőlap leadásával tehetjük meg.
Kéményseprő-szakvéleményt tüzelőberendezés bekötése és cseréje, elzárás utáni üzembe helyezés, kéményállag-vizsgálat, kéményfelújítás előtt és után, kéményüzemzavar és parapetkészülék megvalósíthatóságának vizsgálata esetén kérhetünk. A szakvélemény típusa lehet előzetes, kivitelezés közbeni vagy végleges, valamint kérhetjük használatbavételi engedélyeztetési eljáráshoz és a műszaki felülvizsgálatról. A mai két helyszínünk közül az első egy kivitelezés közbeni kéménytömörség-vizsgálat lesz, míg a másik szakvéleményt a használatbavételi engedélyeztetési eljáráshoz kéri a megrendelő.
Mielőtt elindulnánk, a számítógépes rendszerben ellenőrzésre kerülnek a megrendeléshez kapcsolódó dokumentumok, előzmények, átnézzük a rendelkezésre álló tervdokumentációt, az esetleges korábbi szakvéleményeket, hogy az előforduló eltérések feltárásra kerülhessenek. A telephely kapuján kihajtva tucatnyi autó indul a város különböző pontjaira, hogy a tervszerűen ütemezett munkákat, ellenőrzéseket a kéményseprők elvégezhessék. Miután áttekintettük a napi munkavégzéshez szükséges műszerek és eszközök meglétét, mi is elindulunk a belváros felé, hogy megközelítsük első címünket, amely az V. kerületi Városház utcában található. A kéményseprők a hatékonyság okán kerületekre osztva végzik a munkájukat, amely forgatókönyvet olykor egy-egy betegség vagy egyéb okból történő helyettesítés átír. Néhány utcányit haladunk csupán, az M3-as bevezetőszakaszán próbáljuk megközelíteni a belvárost, és máris szembesülünk a tragikus budapesti közlekedési viszonyokkal, amely az egész napunkat végigkíséri.
Amíg a dugóban ülünk
a kéményseprők mindennapjairól beszélgetünk. Mondhatjuk, hogy két egyforma kémény nincs, így a változatosság az, amit elsőként kiemelhetünk, úgy a munka jellegét, mint az ügyfelek sokszínűségét tekintve. Vannak, akik segítőkészen és kedvesen fogadják a kéményseprőket – szerencsére ők vannak többen –, de sajnos vannak olyanok is, akik, hogy finoman fogalmazzunk, nem könnyítik meg a munkavégzést, az ilyen ügyfelekhez nagy türelem kell. Lassan megérkezünk a Városház utcába, ahol egyből szembekerülünk a következő problémával, amely szintén állandóan jelenlévő kritikus pont: a parkolás. Hosszas keresgélés után sikerül találnunk egy parkolóhelyet, amely így is kétutcányira és több száz méterre van a címtől. Ez több okból sem mindegy: van, hogy több tíz kg súlyú műszereket, eszközöket kell a helyszínre szállítani, ez ilyen esetben csak hosszas cipekedéssel oldható meg, vagy tegyük fel, hogy csak a helyszínen derül ki, hogy valami plusz felszerelésre van szükség… Más választás nem lévén, most is maradt a cipelés. A ház előtt már vár minket a kivitelező, aki mutatja, hogy merre menjünk. Szinte meg sem lepődtünk, hogy a lift nem működik, így mehetünk a lépcsőn a harmadik emeletre. Egy teljesen üres, tégláig csupaszított lakásba lépünk be, ahol egyetlen berendezési tárgyként látjuk magunk előtt a falra helyezett új gázkazánt. Joggal nevezhetjük ideálisnak a helyzetet, hiszen minden szem előtt van, a csatlakozó szerelvények nincsenek elburkolva. A feladat a meglévő, közel 100 éves kémény bélelésének, annak tömörségének ellenőrzése. Előkerül a Wöhler DP23 típusú készülék, amellyel az átmérő és hossz alapján számított palástra vetített szivárgási értéket fogjuk ellenőrizni. A kazán felett a kéményen kialakított tisztító-elzáróidomnál behelyezünk egy ún. lezáró labdacsot, amely a készülékhez kapcsolódik, és egy a vérnyomásmérő kézi pumpájához hasonló eszközzel felfújjuk, ezzel légmentesen zárjuk a kémény alsó pontját.
Ezután
Andrással néhány emeletnyit lépcsőzünk, hogy kijuthassunk a tetőre, és hasonló módon lezárjuk kémény felső pontját is. Újabb témaként merül fel a kémények megközelíthetőségének, a biztonságos munkavégzésnek a kérdése, hiszen a tetőlétrák és -járdák általános állapota is messze van az elvárhatótól. Persze előkerülnek a hajmeresztő történetek a megközelíthetetlen kéményekről, összetörő létrákról, na meg a plafonon át beeső kéményseprőről. Szerencsére most csak a járópallót kísérő korlátban mutatkozik némi hiány, és nem keveredünk veszélyes szituációba. A tetőről telefonon hívjuk a lakásban maradt kollégát, aki a tömörségellenőrző készülékkel 200 Pa nyomás alá helyezi a két lezárt pont közötti 22 méteres kéményszakaszt. Visszatérve a lakásba a kéményseprők a kivitelezővel szóban közlik a készülék által kiértékelt tömörségvizsgálati eredményt, amelyet majd a szakvéleményben hivatalos formában is kézhez kap. Amíg visszasétálunk a kocsihoz, és megközelítjük a következő helyszínt, elbeszélgetünk a kémények általános állapotáról, és úgy egyáltalán a fővárosi kéményhelyzetről. Elsőként tisztázzuk, hogy a kémény az épület leginkább igénybe vett szerkezeti eleme, ezért az állapota rendszerint rosszabb az épület általános műszaki állapotánál.
Mivel a kémény legtöbb esetben
a falban húzódik és nem látható, a jelentőségét is alábecsülik, sőt nagyon sokszor nem is tekintik a lakás részének. A fővárosban működő kémények több mint 60%-ára gázüzemű tüzelőberendezések csatlakoznak. Az ötvenes, hatvanas évek „városi”, majd a hetvenes évek „földgáz”-átállítási programjai hatással voltak a kémények állapotára. Állaguk rohamosan romlott, és nem változtatott ezen a megkésve elkezdett rekonstrukciós folyamat sem. A hagyományos kémények állapotát döntően a gáz-égéstermék lehűléséből adódó kéménykorrózió rongálja, de nem elhanyagolható az erózióból, illetve a közlekedési forgalom által keltett rezgésből, rázkódásból adódó állagromlás sem. A belvárosi épületek kéményeihez viszonyítva jobb állapotban vannak a családi házas övezetek kéményei, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a kéményállomány legalább egyharmada felújításra szorul, valamint kijelenthető, hogy több ezer kémény életveszélyes. Szaklapunk hasábjain is rendszeresen írunk az egycsatornás gyűjtőkéményekről, azok veszélyeiről, így míg az újabb parkolóhelyet próbáljuk megtalálni, erről beszélgetünk. Magyarországon a ’30-as évektől kezdték építeni az ún. thermofor gyűjtőkéményeket, amelyek köpeny- és béléselemből épített kéményrendszerek, és amelyekre minden egymás felett elhelyezkedő lakószintről (emeletről) volt lehetőség a tüzelőberendezések bekötésére. Korábban ezekre a kéményekre kizárólag szilárdtüzelésű kályhák (cserépkályha, fűtőhenger, vaskályha) bekötése volt engedélyezve, ám később, különböző rendeleti kiegészítések alapján a ’60-as évektől lehetővé tették gáztüzelő berendezések bekötését.
Bevezetésre került
az egyesített falú elemekből épített egycsatornás gyűjtőkémény-rendszer, amelyből nagyszámú és széles körben épült, ám a fejlesztők figyelmen kívül hagyták a gáztüzelésnél keletkező égéstermék módosulását (égéstermék-hőmérséklet) a szilárdtüzeléshez képest. A nyitott égésterű gázkészülékek égéstermék-elvezetésére épült gyűjtőkéményekben a szerény felhajtóerő (huzat), a nyílászárók tökéletlen volta, a fellépő ún. lépcsőházi kürtőhatás, az építési technológia be nem tartása stb. miatt a rendszer labilis voltára hamar fény derült. Füstgáz-visszaáramlás miatt mérgezések és halálesetek történtek és történnek mind a mai napig. Hazánkban 1985-től tilos ezt a kéménytípust tervezni, 1986 óta pedig építeni, ennek ellenére a probléma megnyugtató megoldása várat magára, hiszen Budapesten 15-16 ezer feletti a jelenleg is üzemelő egycsatornás gyűjtőkémények száma. Következő címünket, ha akarnánk, sem tudnánk elvéteni, hiszen a Váci utca egyik legjelentősebb épületéről van szó (Első Pesti Takarékpénztár), amely Alpár Ignác tervei alapján, 1911 és 1915 között épült. Az elmúlt évtizedekben az épület nagy presztízsű bérlője a Budapesti Értéktőzsde volt. A műemléképület 1933-ban vált az UNESCO Világörökség részévé. Jelenleg nagyszabású átépítési és rekonstrukciós munkák folynak itt, amelyek során teljesen megújul az épület, és egy 11 ezer négyzetméteres üzletház kerül kialakításra. Az építési területre ellenőrzést követően jutunk be, majd sok-sok emeletnyi lépcsőzés után érjük el az épület legfelső szintjén található kazánházat. Az építésvezető kíséretében vesszük szemügyre a kéményeket és a kazánházat, amelyben a beruházás nagyságának megfelelő színvonalú kialakítással találkozunk.
Azért a kéményseprőinket nem téveszti meg
a csillogás és a kazánház „újszaga”, mind a 10 kondenzációs készülék kéménybekötését ellenőrzik, majd a tetőre létrán felmászva a kéményeket és azok környező épületre gyakorolt hatását is megvizsgálják. Jelen ellenőrzés során a használatbavételi engedély kiadásához szükséges végleges kéményseprői szakvéleményhez egyeztettük a korábbi engedélyekben szereplő állapotot. Miután mindent rendben találtunk és a belépőkártyáinkat leadtuk, a telephely felé vesszük az irányt, ahol majd elkészülnek a kéményseprői szakvélemények. A visszaúton a legáltalánosabb hibákról érdeklődöm, amelyekkel nap, mint nap találkozhatnak a kéményseprők a munkájuk során. Számtalanszor emlegetett és folyamatosan visszatérő probléma a felújítások kapcsán a műanyag, szigetelt nyílászárók használata, miáltal a lakásokat gyakorlatilag légmentesen zárják el a külvilágtól. Ez olyan hiba, amely egy nyílt égésterű, huzatelvű készülék esetében akár a lakók életébe is kerülhet, pedig egyszerű és nem túl drága légbevezető alkalmazásával kivédhető lenne (nem is beszélve egy megfelelően reteszelt gépi légpótlástól). Az irodába visszatérve még szóba jönnek a különleges helyszínek, hiszen kémény mindenhol van. Itt megemlíthetjük például a Parlamentet, a minisztériumok épületét, a bankokat és börtönöket, ahova olykor hosszas procedúra és ellenőrzés után juthat be még a kéményseprő is. Úgy gondolom, hogy cikkünk végére mindenki számára egyértelművé vált, hogy nem csak két egyforma kémény, de két egyforma nap sincs egy kéményseprő életében.
