VGF&HKL szaklap

Kaphat még esélyt a napkollektor?

2019. október 16. | Szemán Róbert Rahne Eric |  611 | |

Kaphat még esélyt a napkollektor?

Minden fűtési megoldás esetén célszerű áttekinteni annak beruházási igényét, az előállításánál, karbantartásánál és végső megszüntetésénél keletkező környezeti terhelést, valamint az energiafelhasználását és annak hatásfokát.

A VGF&HKL és a VL szaklapjaink oldalán találkozhatott már minden olvasó Rahne Eric cikkeivel, aki az írásaiban elsősorban a termográfia témakörét járja körül. Az alábbi cikk azonban más apropóból, a közelmúltban a kiadónk szervezésében megvalósult Elektromos Fűtés Konferencia kapcsán készült.

„Sajnos nem tudtam részt venni a konferencián, pedig szívesen elmondtam volna a véleményemet a témával kapcsolatosan, így utólagosan, írásban osztom meg a gondolataimat.

Minden fűtési megoldás esetén célszerű áttekinteni annak beruházási igényét, az előállításánál, karbantartásánál és végső megszüntetésénél keletkező környezeti terhelést, valamint az energiafelhasználását és annak hatásfokát. Nyilván azt is, hogy milyen energiát használunk föl. (Mennyire környezetkímélő – divatosan megfogalmazva: mennyire zöld.)

A jelen korban a tipikus anyagok és eszközök tekintetében az elektromos fűtés elemei, előállítási és telepítési költsége viszonylag kedvező. Ez a napcellás rendszerről ilyen általánosan már nem mondható el. Sőt, erősen mérlegelendő, mennyire »zöld« és mennyire gazdaságos a villamos fűtés alkalmazása. A jelenlegi napcella-telepítési hullám egy politikailag gerjesztett »divat« lett, mely szinte gondolkodás nélkül hódít (még mezőgazdasági vagy erdős zöldterületeken is). Műszakilag pedig az így megtermelt energiát villamos fűtés révén hővé átalakítani a legnagyobb pocsékolás.

Gondoljunk például arra, hogy a napenergiát nemcsak napcellákkal, hanem napkollektorokkal is lehet hasznosítani. Amíg az első a napenergiát (legjobb esetben 14-17% hatásfokkal) villamos energiává alakítja át, az utóbbi akár 90% körüli hatásfokkal képes közvetlenül hőt előállítani. Abban ez esetben tehát, ha napenergia rásegítéssel (vagy teljes egészben napenergiával) szeretnénk a házunkat fűteni vagy meleg vizet előállítani, a napkollektoros megoldás több mint négyszer akkora hatásfokkal teszi meg azt. És ennek bevezetéséhez sem kell kidobni meglévő ház esetén a régi fűtési rendszert, hiszen egy elektromos kazán helyett itt csupán egy hőtároló és/vagy egy hőcserélőre lesz szükségünk, hogy a radiátoros rendszerünk megkapja a szükséges hőenergiát.

A villamos fűtés (akár napcellákról támogatva) csak azokban az esetekben előnyös, ha minimális beruházási költséggel szeretnénk egy addig nem fűtött helyiségben is fűtést létrehozni, vagy lokálisan növelni kívánjuk a komfortérzetünket. Ugyanis a megfelelő villanyfűtési megoldásokkal (fűtőpanelekkel, infrafűtéssel, villamos radiátorral, fűtőszőnyeggel, fűtőkábellel...) igen sokféleképpen és kevés rombolással, kevés szereléssel, valamint minimális helyigénnyel megoldhatjuk ezeket az igényeket. Villamosan egy egész házat fűteni viszont sosem lesz sem zöld, sem gazdaságos. A saját napcellánkkal termelt villamos energia ugyanis nem lesz elég a házunk/lakásunk fűtésére, a közhálózatból vételezett áram pedig sehogyan nem zöld. Ezzel szemben napkollektoron alapuló rendszerrel van lehetőség (megfelelően méretezett hőtárolóval) egész évben 100%-osan a fűtést és a meleg vizet biztosítani. Csupán a saját házunk tetején lévő kollektorokkal, villamos vagy egyéb ráfűtés nélkül.

Jómagam megépítettem egy ilyen házat, méghozzá 700 méter magas hegyi fekvéssel. Kérdések esetén szívesen állok rendelkezésükre.”

A cikkben megfogalmazottakhoz a VGF&HKL szaklap főszerkesztője, Szemán Róbert épületgépész-mérnök az alábbi véleményt fűzi:

Épületgépészeti szempontból a legnagyobb problémát az jelenti a napkollektoros melegvíz-előállítás kapcsán, hogy megtermelt hőenergia akkor áll leginkább rendelkezésre, amikor arra a legkevésbé van szükség, jellemzően nyáron, napközben.

Azzal az állítással nem vitatkoznék, hogy a napenergiát jobban hasznosítja a napkollektor, mint a napelem. Viszont a leírtak zöme csak egy matematikai vagy fizikai egyenletben lehetnek igazak. Egy referenciaépületben érhetők el kedvező eredmények, de az általános tapasztalatok nem ezt mutatják. A nagy napkollektoros rendszerek instabilak, megbízhatatlanok, nagy a karbantartási költségük és jellemzően elsavasodnak.

Az egyes épületeket külön-külön kell megvizsgálni és értékelni, nem lehet általánosan igaz egy állítás. Például egy olyan ingatlanban, ahol van medence és annak a fűtésre felhasználásra kerül a megtermelt, de nem hasznosított hőenergia, ott jó választás lehet a napkollektor, vagy egy kempingben, ami kifejezetten nyári használatú. Nem az őszi téli hónapokban megtermelt kevés meleg víz jelenti a problémát, hanem a nyáron jelentkező nagyon sok felesleges hőenergia.

Számos esetben, mikor méretezésre kerül egy fűtési és melegvíz-rendszer, akkor nem tudják figyelembe venni az augusztusi szabadságolásokat és a nyári hónapokban jellemző hétvégi HMV-igénycsökkenést, így a rendszerek zöme túlméretezettnek bizonyul.

Önnek is van véleménye? Ossza meg velünk! Várjuk hozzászólását!

A legjobb épületgépészek előfizetőink
Az előfizetőink a legjobb épületgépészek!

Legyen Ön is előfizetőnk!

Magyarország piacvezető épületgépészeti szaklapja nélkülözhetetlen olvasmánya minden munkájára igényes, a szakma aktualitásait követő szakembernek. A VGF&HKL tematikája széleskörűen öleli fel a szakmát érintő kérdéseket, így első kézből tájékozódhat szakcikkeink segítségével – évente 10 alkalommal.

ELŐFIZETÉS →

NapkollektorOlvasói levél