VGF&HKL szaklap

Zellerin-ügy: tragédiák sorozata

A meglopott gyártulajdonos után a volt munkavezetője is öngyilkos lett

2019. október 24. | Erdősi Csaba |  401 | |

Zellerin-ügy: tragédiák sorozata

Az első magyar épületgépész, Zellerin Mátyás önkezével vetett véget életének, miután rádöbbent: saját munkatársai, gyárának vezetői elsikkasztották minden vagyonát. A tragédiát újabb követte, Zellerin halála után fél évvel egykori munkavezetője is a mélybe vetette magát egy József-körúti bérház negyedik emeleti folyosójáról. A bűncselekmény valódi haszonélvezői ugyanakkor megúszták a felelősségre vonást.

Lapunk korábban részletes cikkben számolt be Zellerin-Mátyás életéről és tragikus haláláról. A bádogosból lett épületgépész, sikeres és híres gyáros 1893. június 15-én hajnali fél 5-kor a Dunába vetette magát. Életét már nem sikerült megmenteniük a kiérkező mentőknek.

Kezdetben úgy tűnt, egy szakmai kudarc volt az öngyilkosság mozgatórugója. A Zellerin-gyár közreműködésével ugyanis akkor fektették le a káposztásmegyeri vízmű csővezetékeit, ám egy hirtelen jött felhőszakadás tönkretette az addig elvégzett munkát. Jól látszott, hogy az átadási határidőt képtelenek lesznek tartani, s bár a késlekedés nem volt felróható számára, Zellerin Mátyást mégis búskomorrá tette a kudarc. Ismerői úgy hitték, ez a búskomorság – mai szóval depresszió – lökte a halálba, hamar kiderült azonban, hogy ennél nyomósabb oka is volt annak, hogy eldobta magától az életet. A könyveléssel vajmi keveset törődő, munkatársaiban vakon megbízó gyártulajdonos ugyanis ekkorra rájött, hogy mindenét elsikkasztották.

Zellerin Mátyás özvegye arra számított, hogy néhai férje gyára milliós értéket képvisel. A könyvek átnézése után kiderült, vagyonról szó sincs, adóssághegyekről annál inkább. A Budapesti Hírlap 1893 október 8.-i számában Elsikkasztott gyár cím alatt közreadott cikk arról számolt be, hogy az üzem tizenhárom magasabb beosztású tagja iparszerűen sikkasztotta el a jövedelmeket, az alacsonyabb beosztású munkatársak pedig a gyár által megrendelt anyagokból „maszekoltak”. A lap szerint az örökösök feljelentést tettek, mások között Szepessy Sándor, a gyár egykori igazgatója ellen, de ez téves információnak bizonyult. Özvegy Zellerin Mátyásné legalábbis helyreigazításra kötelezte a lapot, mondván, Szepessy ellen semmiféle hatóság előtt feljelentést nem tett, őt inkorrekt cselekménnyel nem vádolja. Per indult ugyanakkor a gyár több vezető beosztású alkalmazottja ellen, de végül senkinek sem kellett felelne a Zellerin-gyár tönk szélére juttatásárét. Az özvegy ugyanis váratlanul mindnyájukkal kiegyezett 1894 tavaszán, noha a korabeli sajtó szerint anyagi természetű kárpótlást egyiküktől sem kapott.

Míg a lopási, sikkasztási botrány főkolomposai megúszták a felelősségre vonást, az egyik „kis hal”, Horváth Ede, a Zellerin-gyár egykori munkavezetője nem volt ilyen szerencsés. Nem bírta a nyomást, és volt főnökéhez hasonlóan ő is öngyilkosságot követett el. Az esetet a sajtó összefüggésbe hozta mindazzal, ami korábban a gyárban történt. „Horváth Ede öngyilkosságának legvalószínűbb oka, hogy ő is benne volt a bajban, s mert egyik-másik dolgát be is vallotta a rendőrség előtt, félt a büntetéstől, amelyet aligha került volna el. Ehhez járult még, hogy két legkedvesebb gyermeke meghalt, ami búskomorrá tette. Mikor aztán nyilvánosságra jutottak a Zellerin-gyárban elkövetett sikkasztások, elhatározta az öngyilkosságot, amelyet ma el is követett. Elkeserítette az is, hogy a Zellerin-gyár részvénytársaság mostani igazgatója, Breuer Albert, a kinél most szombaton fordult meg utoljára, nem akarta visszafogadni a gyárba s kemény szavakkal utasította el. Ezt tudta az öngyilkos özvegye is, aki, mikor ma az ura esetéről értesült, azzal rohant el hazulról, hogy megöli Breuer igazgatót, aki a halálba kergette az urát” – írta Horváth Ede öngyilkosságáról a Budapesti Hírlap 1893 októberében A második öngyilkos című cikkében.

A Zellerin Mátyásnál 23 évig dolgozó egykori munkavezető egy József-körúti ház negyedik emeletén vetette át magát a lépcsőkorláton. Zsebében néhány zálogcédulát, és a legkisebb fia fényképét találták. Özvegye azt mondta, ő javasolta neki, hogy „dolgozzék a maga számlájára”, beosztása szerint ugyanakkor nagyon távolt volt attól, hogy a komoly sikkasztásokban szerepe lehetett volna.

Zellerin Mátyás gyára túlélte alapítóját, ám nem csupán tizennégy évvel. Az üzemet 1907-ben felszámolták, és ezzel egy jelentős fejezet zárult le a magyar épületgépészet történetében. Lapunk ugyanakkor nem szeretné, ha a bádogosból lett épületgépész neve feledésbe merüljön. Részben ezrét alapítottuk a Zellerin-Mátyás díjat, amellyel évről évre azokat a kivitelezőket kívánjuk jutalmazni, akik a névadóhoz hasonlóan kimagasló munkájukkal vívnak ki maguknak elismerést.

TörténelemZellerin Mátyás-díj

Kapcsolódó

Zellerin Mátyás élete és halála

Zellerin Mátyás-díj 2019