VGF&HKL szaklap

Házi hűtőgép

100 éve írták

2019. november 13. | Papp Tibor |  325 | |

Házi hűtőgép

A Természettudományi Közlöny 1917-ben közölt cikke újdonságként számol be olyan hűtőgépek megszületéséről, melyeket már kifejezetten házi, háztartási célra gyártanak.

A mesterséges hűtés megvalósítása ugyan jóval korábbra nyúlik vissza, ám kezdetben ezeket a gépeket csak ipari méretekben, nagyüzemi célra alkalmazták. Az első háztartási hűtőgép 1913-ban, Amerikában jelent meg a boltokban. A címképen a General Electric kompresszoros, fémvázas, kétajtós szekrénye látható egy 1920 körüli prospektusból. Ezek a gépek többféle méretben és kivitelben voltak kaphatók, 200 és 500 dollár közötti áron.

Természetesen nem hiányzott a kínálatból a kordivat szerinti, favázas típus sem:

McCray Refrigerator

Magyarországon még várni kellett a háztartási hűtőgépek elterjedésére, de a szakma már tényként könyvelte el ezen géptípusok megjelenését és közelgő térhódítását.
Lássuk, mit ír a Természettudományi Közlöny 1917-ben (szerző: Welwart Benő).

Házi hűtőgép

A hűtőgépek általános használata különösen most fontos, midőn a gyorsan romló élelmiczikkeket messze vidékről kell beszereznünk, és azokat hosszabb ideig kell eltartanunk. Eddig a hűtőgépeket általában nagyobb üzemre rendezték be, most azonban arra is törekszenek, hogy kisebb háztartás czéljaira is föl lehessen használni. Ilyen házi hűtőgépet hozott most forgalomba „auto-frigor” néven a berlini „Autofrigor-részvénytársaság”.

Az új házi hűtőgép főalkotórésze egy sűrítő kompresszor, a mely nem egyéb, mint önműködő szelepekkel ellátott szívónyomó szivattyú, mely egyrészt az elpárolgott anyagot a csövön át szívja, másrészt pedig ezt átnyomja a hűtőkészülékbe, a hol a sűrített és már lehűtött gáz munkakifejtés közben kiterjed és ezzel karöltve erősen lehűl. A kompresszort egy kis elektromotor (M) hajtja, mely függélyes tengely körül forog.

Az „autofrigor" házi hűtőgép

Az R térben van elhelyezve a hütőanyag, a mely gázalakú metilkloridból áll. Ezt a gázt a kompresszor szívja és felszívás után összeszorítja és a gyűrűalakban körülépített kondenzátor (K) belsejébe nyomja, minek következtében a metilklorid folyós állapotba kerül. Az ily módon szabaddá vált hőt a kondenzátort körülvevő hűtőburkolaton körüláramló víz elvonja. A folyós metilklorid erre a nyomást redukáló szelepen át a spirális csövekkel fölszerelt edénybe, az úgynevezett refrigerátorba (elpárologtatóba) jut, a hol gázalakúvá változik át. Ez a halmazállapotváltozás hirtelen kiterjedéssel, térfogatnagyobbodással jár; a nyomással szemben szükséges munka kifejtéséhez, pedig bizonyos hőmennyiség szükséges, melyet a környezetből von el és ennek lehűlését eredményezi. A hideg jobb kihasználása czéljából az elpárologtatón hűtőbordák vannak.

Nagyobb térfogatok lehűtése czéljábol az „autofrigor”-t szellőztetővel kötik össze, a mely a –5 C°-ra lehűlt levegőt minden irányban tovaterjeszti. Minthogy az egész hűtőgép léghíjasan van elzárva, a metilklorid nem párologhat el a külső levegőbe s így a hűtőanyag kicserélése szükségtelen. Az „autofrigor” a jégszekrénybe is elhelyezhető és segítségével a jégszekrénybe beépített tartóban tetszésszerinti mennyiségű jeget is állíthatunk elő.

HűtésTörténelem