Kazánba nem üt a ménkű?

2019. július 3. | VGF online |  4796 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

De igen, és bizony elég gyakran. A nyári időszakban jóval gyakoribbak a villámcsapások, amely könnyen tönkre teheti a gázkazánokat is. Felvetődik a kérdés, hogyan védhetjük meg a készülékeket a túlfeszültség okozta káros hatások ellen. Illetve mit tehet a szerelő, hogyan hívhatja fel a felhasználók figyelmét? Egyáltalán mi történhet a gázkészülékekkel?

Sok a villám

A Földön 40-50 villám csap le másodpercenként, amely igen magas szám. Magyarországon a villámcsapások száma átlagosan négyzetkilométerenként évente legalább kettő, számszerűsítve ez évente átlagosan 150 00–200 000 villámcsapás. Ebből mintegy 50 szupervillámra lehet számítani, melyek azonban többnyire lakott területtől távolra esnek, és feltűnő kárt sem okoznak, ezért általában ismeretlenek maradnak. A villámkutatás nagyszámú mérés alapján megállapította, hogy a villámáram csúcsértéke 50% gyakorisággal nagyobb, mint 30–35 kA. Ez másként azt jelenti, hogy minden második villám áramerőssége nagyobb ennél. Minden huszadik villámáram meghaladja a 100 kA-t, és mérési adatok is alátámasztják, hogy a gyakoriság 200 kA-ig ugyanolyan törvényszerűséggel csökken. Ennél nagyobb villámáramokra már nincs elég mérési adat a statisztikai kiértékelésre, ezért a statisztikai adatok kiterjesztésével csak becslésre van lehetőség. E szerint viszont 2000 villám közül egyszer 500 kA-nél nagyobb áram is várható. Elméletileg 3000 villám közül egynek az áramerőssége akár 1000 kA-nél (millió ampernél) is nagyobb lehet, bár valószínű, hogy a kisebb villámáramokra vonatkozó statisztikai összefüggés ilyen nagy áramokra már nem érvényes, hanem a gyakoriság ennél kisebb. A statisztikai adatok is mutatják, akár egy nagyobb áramerősséggel rendelkező villám is becsaphat bármelyik épületbe, családi házba, társasházba.

„Villámhárító” a tűz ellen

A villám leegyszerűsítve nagy energiájú villamos ívnek tekinthető, amely rövid ideig (legfeljebb a másodperc ezredrészéig) létezik. Eközben az ívben folyó nagy áramok hatására erős elektromágneses erőtér keletkezik, és az ív néhány centiméteres környezete több ezer fokra hevül. Ha a villám egy kéménybe csap, a kémény valószínűleg szétrobban, ugyanis a kémény téglái magukba szívják zivataros időben az esővizet, amely a nagy hő hatására hirtelen elforr, és ez a heves reakció szétrobbantja a kéményt. A tető pedig anyagától függően akár meg is gyulladhat. A köznapi beszédben csak „villámhárító”-ként emlegetett szerkezet ennek a jelenségnek a megakadályozására alkalmas lehet. Mivel a villámvédelmi rendszer feladata éppen az, hogy közvetlen villámcsapás esetén megóvja az épületet – egyebek mellett – a tűz keletkezésétől, ezért villámcsapás hatására tűzeset szinte csak a villámvédelemmel nem rendelkező épületek között fordul elő, amelyek körében jelentős részt képviselnek a családi házak.

Másodlagos hatás

A villámoknak van a tűznél kevésbé „látványos”, de azért sok bosszúságot (és kárt) okozó hatása is: a túlfeszültség, a villámok másodlagos hatása. Az egyik leggyengébb pont a kazánok vezérlő elektronikája, mely túlfeszültségekre igen érzékeny berendezés. De villámcsapásoktól könnyen tönkre mehet a turbós kazánok ventilátor motorja, valamint az érzékenyebb eszközök, a gázszelep váltószelep stb. Sajnos a gázkazánok esetében nem elég csak pusztán elektromosan védeni a berendezést. A kémény, az égéstermék elvezetők is potenciális veszélyforrások lehetnek a villámáram készülékbe vezetésére, miközben maradandó károsodást szenvednek. Felvetődik a kérdés még szakmai körökben is, mi védheti meg a gázkészülékeket a villámcsapás okozta túlfeszültségektől? Már a laikusok nagy része is tudja, hogy a korábban alkalmazott egyszerű védelmi intézkedés, a készülékek „kihúzása a konnektorból” egyre kevésbé hatásos. A háztartási készülékek jelentős része – a kazántól a mosogatógépig – nem választható le így a hálózatról, más részüktől – pl. telekommunikációs és számítástechnikai eszközöktől, vagyonvédelmi rendszerektől – pedig folyamatos működést várunk el, ezért nem szívesen szakítjuk meg vezetékes hálózati kapcsolatukat akkor sem, ha erre elméletileg lenne lehetőségünk. Éppen ezért túlfeszültség levezetőt kell beépítenünk. A készülékek jellegéből fakadóan, másrészt a kialakult gyakorlatból következően – elfogadható, ha a családi ház túlfeszültség-védelmének kiépítése a MEE-MABISZ ajánlás alapján tervek nélkül, de hozzáértő szakember bevonásával kiépíthető. A kisfeszültségű (230 V-os „erősáramú”) hálózaton a kiépítést egyértelműen villanyszerelőre kell bízni, az áramütés veszélye miatt. Azért is villamos szakembert kell igénybe venni ehhez, mert a túlfeszültség-védelmi eszközök csak akkor működnek megbízhatóan, ha a földelőrendszer állapota megfelelő – a túlfeszültség-védelem kiépítésének tehát a földelőrendszer ellenőrzése, esetleg javítása is részét képezi. Védelmi eszközök beépítésére a vezetékes telekommunikációs (TV, Internet, telefon) hálózatokon is szükség van. Ezek esetében az áramütés veszélye nem áll fenn, mivel azonban a védelmi eszközök fizikai paraméterei befolyásolják a jelátvitel minőségét, ezek kiválasztásához és beépítéséhez is célszerű szakember segítségét kérni. A szakszerűen beépített védelmi eszközök évekig (a tapasztalat szerint legalább 10-15 évig) képesek a védelem feladatát ellátni, mielőtt cseréjük lenne szükséges.

Biztosító

Az épületeket és vagyontárgyakat ért villámcsapások a hazai biztosítótársaságok adatai szerint a nem megfelelő villámvédelem, vagy a villámvédelem hiánya miatt évente több százmillió forint villámkárt okoznak! Ennél sokkal jelentősebbek azok a pótolhatatlan villámkárok, melyeket a másodlagos villámhatások okoznak, és sokszor pénzben ki sem fejezhetőek. A villámlás miatt keletkezett kárt maximum 2 napon belül be kell jelenteni a biztosítónak, amely 5 napon belül kiküldi a szakértőjét szemlét tartani. Addig a károsodott tárgyakat meg kell őriznünk. Ritkán, de előfordul tömeges kárbejelentés, és a nálunk keletkezett kisebb összegű kár esetén a biztosító szakembere nem is jön ki, hanem telefonon lehet vele egyeztetni a kártérítés (max. pár tízezer forintos) összegéről. Alapesetben viszont a károsodott tárgyakat be kell vizsgáltatni, az azonosított károsodásokat részletezni kell, és a lehetséges javításról árajánlatot kell beszereznünk. Amennyiben a készülék oly mértékben károsodott, hogy nem lehet, vagy nem érdemes megjavítani, akkor a biztosító a pótlását fizeti meg, de ekkor kérheti a károsodott tárgy leadását – azt tehát semmiképpen ne dobjuk ki.

Ha nem fizetnek, pedig kellene

Egyik tanulságos történetünk részletesen beszámol egy villámcsapás következtében tönkrement kazánról. A biztosító nem akart fizetni, ezért a tulajdonosok perre mentek a kárenyhítésért. A tüzelőberendezés vezérlése megadta magát, a tágulási tartály tönkrement, valamint a kazán hőcserélője is átégett. A helyszínre érkező gázszerelő megállapította, hogy a kazán javítása meghaladná egy új falikazán árának 80 százalékát, így mindenképpen csere szükséges. A háztulajdonos rendelkezett biztosítással, ezért számított arra, hogy megtérítik a kárát. Azonban a hideg idő arra sarkallta a házban lakókat, hogy a fűtést önerőből minél hamarabb helyreállítsák, így a tágabb család anyagi segítségével sikerült lecserélni a gázkazánt. Akár hátra is dőlhetett volna kényelmes karosszékében a tulajdonos, hacsak a biztosító kárfelmérője ebben meg nem akadályozza.

KazánKéményTanulságosVillámvédelem

---