Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A tágulási tartályokról

| |  1911 |

A tágulási tartályokról

Szaklapunkban az utóbbi időben többször is foglalkoztunk a tágulási tartályokkal. Ez a látszólag egyszerű szerkezet sok probléma forrása lehet a zárt hűtési/fűtési rendszerek illetve HMV rendszerek esetén.

Tanulságos igazságügyi szakértői történeteinkben a hibás kivitelezések között gyakran előforduló probléma, hogy az ivóvizes rendszerre fűtéshez használható tágulási tartályt telepítenek, holott ez szigorúan tilos. A fűtési tartályok ugyanis nem felelnek meg az élelmiszerbiztonsági és korrózióállósági követelményeknek. Fordítva nem tilos a beépítés (ívóvíz tágulási tartályt fűtési rendszerre), de miért költenénk feleslegesen magasabb árú – igaz, magasabb műszaki tartalmú – termékre, ha arra valójában nincs semmi szükség. Ezen felül ki kell küszöbölni a HMV hálózatoknál a tartályhoz vezető tágulási vezetéket, mert a tartály pangó vize a HMV-rendszerbe juthat, és legionellás megbetegedést okozhat. Pedig ez könnyen megakadályozható egy speciális szeleppel (5-10 ezer forintos tétel). Ebből a rossz gyakorlatból is látható, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a rendszerek tágulási tartályára a szerelők, tervezők.

Konstrukciók

A hidraulikai rendszerekben lejátszódó hőfokváltozás miatt a víz változtatja a térfogatát, melyet egy tömör, többnyire fémből, műanyagból készült hálózat nem tud felvenni.

Kezdetben nyitott tágulási tartályokat használtak a tágulás kompenzálására, azonban így a fűtési rendszerbe levegővel érintkező felületen keresztül jelentős mennyiségű oxigén jutott, mely a korrózió melegágya. Ezt a problémát hivatottak orvosolni a zárt tágulási tartályok, melyek lényege, hogy a táguló víz egy olyan tartályba kerül, melyben egy fix légpárna van, és ezt egy gumimembrán választja el a víztértől. Ez a membrán hivatott megakadályozni a légpárna vízben való oldását. Mivel nincs oldás, nincs oxigén, így jóval kisebb a korrózió az adott rendszerben.

Természetesen létezik más konstrukció is, ahol a víz a tartály szájánál, a belépő csonknál rögzített zsákmembránba áramlik be. Ezen konstrukciónak is van előnye. Ha a víz egyből a zsákmembránba jut, nem érintkezik a tartály fém (acél) felületének belsejével sem. Hátránya, hogy magasabb hőmérsékletű táguló víz befogadásakor a túl meleg víz érintkezik a befogásnál a gumizsák szájával. A meleg víz nem tesz jót a gumi fizikai ellenállásának, mint szakítószilárdság és anyagtartósság. Ha membrános szerkezetű a tartály, akkor a tartály szájánál nincs gumi, mert a tágulási folyamatok kezdeténél a még hidegebb víz eltolta azt, és a később befolyó melegebb víz már egy hidegebb vízzel találkozva és lehűlve nem, vagy kevésbé károsítja a membránt. Amikor a víz beáramlik a tartályba, a légpárnát összenyomja, tehát emelkedik a nyomás, ha kiáramlik, akkor csökken. A hőfokváltozás szerint változik.

Léteznek állandó nyomású zárt tágulási tartályok is. Ezeknél a kiviteleknél egy automatika biztosít kompresszor vagy szivattyú segítségével állandó nyomást a rendszerben, speciálisan átalakított zárt tágulási tartállyal.

Nagy fűtési rendszerek esetén külön szakirodalma van annak, hogyan kell a tágulási tartályokban a levegő oldali nyomást beállítani. Kisebb, családi házas, vagy lakást ellátó rendszerek esetén az ökölszabály 1,1 bar. Tehát egy kiskazán tartályába lehetőleg pontosan ennek a nyomásnak kell uralkodnia.

Karbantartás

A karbantartás sem elhanyagolható szempont, bár gyakran megfeledkeznek róla a felhasználók. A hibás tágulási tartály jelenségét kiskazánoknál viszonylag egyszerűen észre lehet venni, amikor nem fűt a gázkazán, nagyon alacsony a nyomás. Működés közben pedig hirtelen megemelkedik, oly annyira, hogy a biztonsági szelepen keresztül le is „fúj” a rendszer. Ha helyesen lett a tágulási tartály kiválasztva, beállítva, és feltöltve, bízvást hibátlanul fogja feladatát ellátni 1-2 évig. Ha a tartály egy-két mérettel nagyobb lett, mint a matematikailag számolthoz legközelebbi, akkor a megfelelő működés még tovább biztosított. Azért nem sokkal tovább, mert a világon még egy gyártó sem találta fel a karbantartásmentes tágulási tartályt. Sajnos, akármennyire tökéletes gumimembránt igyekeznek a gyártók alkalmazni, annak porózussága miatt, ha lassan is, de átdiffundál a légtartalom a víztérbe, és feloldódik abban. Az átdiffundált levegő helyére víz áramlik, és a tartály hasznos térfogatát csökkenti.

A tartályt tekintve a legrosszabb következmény, ha a tartályok membránja átszakad, ekkor vagy membráncsere, vagy komplett tartálycsere kell következzen. Az üzemzavarok és pótköltségek elkerülése érdekében a tartályok légoldali állapotát évente ellenőrizni kellene. Ezt csak a rendszerről leválasztott, vízoldalról leürített tartályon lehet korrekten elvégezni. Ha a tartály telepítése előtt a csatlakozásra nem tettek elzáró szerelvényt, úgy azt a rendszer jelentős, akár teljes ürítésével lehet csak elvégezni. Gázkazánok éves karbantartásánál erre is ki kell térni. A kazánt kizárva, fesztelenítve a nyomásmérés elvégezhető, szükség esetén levegővel utántölthető.

Régebben az előírások nem tették lehetővé elzáró szerelvény telepítését tágulási tartály elé, most már lehet véletlen elzárás ellen védett szelepeket alkalmazni. Ezek rendszerint ürítő csonkkal is rendelkeznek.

Fontos tehát a tágulási tartályokkal is foglalkozni évente egyszer. A karbantartás a hosszú üzem titka.

Fűtési rendszerTágulási tartály

Kapcsolódó