Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Gázvezetékek nyomáspróbájának fejlődése

2022. július 21. | VGF&HKL online |  324 |

Gázvezetékek nyomáspróbájának fejlődése

A nyomáspróba az épületgépészet egyik legfontosabb biztonsági vizsgálata. Legyen akár vízhálózat, fűtésrendszer, gázhálózat, a nyomáspróba a legbiztosabb vizsgálata a szakszerű és hibamentes csőhálózati munkavégzésnek.

Szolgáltatótól a vállalkozóig

A csőrendszerek létesítése elviekben két szakaszra tagolható: tervezési és létesítési szakaszra. A tervező feladata mindazon igények, feltételek összegyűjtése, melyek alapján engedélyezési, megvalósítási részletezéssel rögzíti azokat az elvárásokat, melyek a megvalósítandó létesítmény biztonságos, tartós üzemelését biztosítják. A kivitelező feladata, hogy megvalósítsa mindazt, amit a tervező megfogalmazott, biztosítsa a létesítés anyagi, személyi és jogi feltételeit. A ´80-as évekig még az volt a jellemző, hogy e vezetékek kivitelezői maguk a gázszolgáltató vállalatok voltak, és mindez állami finanszírozással történt. A gazdasági élet változásai profiltisztítást eredményeztek (ez egyben a pénzügyi feltételek megteremtésében is változást hozott), egyre több – kivitelezésre szakosodott – cég kezdett foglalkozni gázelosztó vezetékek létesítésével.

Látható, hogy különvált az építő és az üzemeltető, így a használatra átvételre kerülő vezetékkel szembeni elvárások megkövetelésére is egyre nagyobb hangsúly került. Egy elemekből összeszerelt (hegesztett) csőrendszerrel szemben az egyik legfontosabb elvárás, hogy szivárgásmentesen szállítsa a vezetett közeget, ellenállva annak nyomásának, vagyis megfelelően tömör és szilárd legyen. Éppen ezeknek a feltételeknek való megfelelést vizsgálják a nyomáspróbák, melyek az építő/üzemeltető közti átadás–átvételi eljárás egyik legfontosabb műszaki szakasza. Napjainkban már szabványban is rögzített az az irányelv, hogy az elvégzett tevékenység, illetve az ahhoz felhasznált, alkalmazott anyagok, eszközök sorsa nyomon követhető legyen dokumentált módon. Ezt összefoglalóan minőségbiztosítási rendszernek nevezzük, de mivel ennek gondolatisága nem más, mint a józanész követelménye, mindig is működött. Így magától értetődő volt, hogy a létesítés e befejező, a megfelelő minőséget méréssel megállapító folyamata – a nyomáspróba – műszaki paraméterei regisztrálásra kerüljenek.

Korszakok

A cél tehát az volt, hogy egy jól meghatározható nyomás- és térfogattartományban rögzítésre kerüljenek a megépített csőrendszer nyomásállóságát biztosító vizsgálat paraméterei. Természetes, hogy mint minden műszaki tevékenységre, erre is hatott a folyamatos műszaki fejlődés. Eleinte a legfontosabb fizikai paramétereket, mint a vizsgáló közeg (amely leginkább levegő volt) nyomását és hőmérsékletét lefutó szalagos regisztrálókkal rögzítették. Az egyre korszerűbb, elérhető technikai megoldások felkínálták, hogy a mechanikus működésű műszereket megbízhatóbb, egyszerűbben kezelhető, egyben pontosabb elektronikus berendezésekkel cseréljük le. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy egy-egy ilyen vizsgáló műszercsoportot országosan aránylag kisszámú vállalkozás igényel, így hiába volt meg a fejlődés iránti igény, mint minden sorozatgyártásnál, a kis darabszám kielégítésére nehéz fejlesztőt, gyártót találni.

Az első ilyen célműszer kialakítása és kissorozatú gyártása éppen egy gázszolgáltató – a Délalföldi Gázszolgáltató Vállalat – műszaki fejlesztési tevékenységén keresztül valósult meg. Az első típusok, melyek közül nem egy még ma is használatban van, a PTT nevet kapták, ami utalt a mérésre és regisztrálásra kerülő vizsgált fizikai mennyiségekre, nevezetesen a nyomáspróba-közeg nyomására, hőmérsékletére, továbbá a csőre ható környezeti hőmérsékletre. E berendezésnek több változata került piacra, a felhasználók megelégedettségével, hiszen az elektronikus adatrögzítés kiküszöbölte a korábban használt regisztrálók papír-tinta rémségeit.

Magasabb elvárás

A műszaki fejlesztővel szemben – sok más szemponton kívül – elvárás, hogy az általa megvalósult berendezés ne csak az elvárt műszaki paramétereknek feleljen meg, hanem a felhasználó igényeit is kielégítse. Ez általában a megbízhatóságot, a könnyű kezelhetőséget, a strapabírást jelenti. Az elektromos árammal működő berendezéseknek még ma is az egyik leggyengébb pontja a tápfeszültség biztosítása – a szükséges teljesítményigény mellett. A régi, lefutószalagos regisztrálók óraműves kialakításuk miatt ilyen problémát nem jelentettek. Az újabb, elektronikus regisztráló a hozzá kapcsolt akkumulátorral biztosította mind a működéshez, mind a helyszínen történő adatnyomtatáshoz a szükséges áramot. Ez nem csak a már említett műszerre igaz, hanem a vele hasonló módon működő, eredetileg telepített kivitelre tervezett regisztrálókra is.

A közel táskarádió méretű műszerek akkumulátorral kiegészítve állványon kerültek elhelyezésre. Mivel a nyomáspróba általában közterületen folyik, időtartama 24 órában volt meghatározva, így annak elhelyezéséről, vagyonvédelméről is gondoskodnia kellett használójának, ami nem kis problémákat okozott. Mivel a vizsgált közeg nyomása flexibilis tömlőn keresztül kerül kapcsolatba a regisztrálóval, meglehetősen korlátozottak a műszer és a vezeték közti távolságok, biztonságos elhelyezésére bizony nem mindig lehetett könnyen megfelelő helyet találni. Ezt a problémát az tudja igazán bizonyítani, akinek a nyomáspróba ideje közben a közterületre állított regisztrálóját éjszaka ellopták, pedig le volt lakatolva a műszerdoboz. Ennyi mindenre kell tehát a fejlesztőnek gondolnia, ha a felhasználói igényeket ki akarja elégíteni.

A nyomáspróbákra vonatkozó szabványok is folyamatosan fejlődnek. A korszerű mérőberendezéseknek köszönhetően egyre pontosabb méréseket végezhetnek a szakemberek. Egy azonban soha nem változott, ahogyan ma is, a régmúltban is a biztonság volt az elsődleges szempont, amit nekünk, szerelőknek mindig szem előtt kell tartanunk!

 

A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.

A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 8990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.

Érdekel az előfizetés →

Beleolvasok →

 

FöldgázFűtési rendszerGázszerelés