Megjegyzések a szavatossági és a jóteljesítési garanciák visszatartási rendszere kapcsán
2002/11. lapszám | Meyer József | 2150 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A visszatartások intézményesülése a kivitelezői versenyben tovább torzítja az árakat. Természetesen mindig úgy, hogy a kisvállalkozások lássák annak kárát. Egy kizárólagos beszállítót a sirámok nem érdeklik, csak akkor vállalja át a kikötött visszatartást, ha üzleti megfontolásai súlyosan sérülnének, ez viszont ritkán esik meg vele. Más cikkekben már tisztáztuk, hogy az áthárítások láncolata a kereskedőnél akad el, saját területünkön kell élnünk a változtatás lehetőségeivel.
Lássuk ezeket.
I. Az ajánlati költségvetés készítése
Az alkalmazott költségvetési tételrendek jobbára az „ős” ÉKN alapján szerveződnek. Példánkban a Kontroll Kft. Köteteire hivatkozunk. A gyűjteményből most csak a VIII/1,3., valamint a kiegészítő munkák IX. kötetében foglalt fejezeteket vizsgáljuk. Az ajánlati költségvetéseink készítése során szeretnénk kiválasztani mindazon munkarészeket, amelyek semmiképpen sem szerepelhetnének a visszatartások körében. A VIII/1. épületgépészeti csővezeték szereléséből a 81-82. tételfőcsoportok: bontások, valamint a bontott anyagok konténeres vagy gépkocsival szállítása 25 km-es körzetben. Ezek olyan tevékenységek, melyeknek semmilyen kapcsolata sincs a minőséggel. VIII/3. szellőztető- és klímaberendezés szerelése. A 83-as tételfőcsoportban szereplő cső és berendezés bontására az előző megállapítások érvényesek.IX. Kiegészítő szakipari munkákból: a 21. előkészítő földmunka, a 15. állványozás, a 33. szerelőkőműves munka, a 48. hőszigetelő munkából a bontások, a 49. takarítás és végezetül
19. költségtérítések – nem szerepelhetnek a visszatartások argumentumában. A kivitelezési árajánlatokban szereplő munkák kisebb hányadát soroltuk most fel. Az ezekkel kapcsolatos ráfordításainkat a megrendelőink válogatás nélkül sarcolják, amivel szemben az egységes állásfoglalásunknak helye van. Hogy tovább mentsük az irhánkat, módosítanunk kell az egységárak képzési mechanizmusát is.
II. Visszaalakulások a kalkulációs tevékenységekben
A visszatartások tömeges elterjedésével változtatnunk kellene az összevont anyag és díj egységártételek képzésén az alábbiak szerint: a korábbi gyakorlatban elfogadott, körülbelül 6%-os anyagigazgatási költségeket újfent különítsük el a főösszesítőben. A díj nettó összesenjére vetített eredménytartalom is leválasztandó a díjtételekről, hogy a főösszesítőnkben jelenjen meg. Ugyan milyen alapon terjed ki ezekre is a visszatartás? Az egyik tisztán költségelem, a másik profit. A megrendelőnknek nincs jogalapja arra, hogy ezeket is lefölözze, akár tételes, akár átalányáras a vállalás. Érthetően csöppet sem örülünk annak, hogy az ajánlat öszszeállítása tovább bonyolódott. Munkanemenként kell megbontanunk a költségvetésünket oly módon, hogy világosan különüljenek el a visszatartás alá tartozó és az oda nem sorolható tételek.
III. A visszatartás, mint a vállalkozó által nyújtott hitel
Először a visszatartás által generálódó, különféle kényszereket vegyük sorra. A már ismert jogfolytonossági kötelmet említjük, mert az szűkíti le a mozgásterünket: legalább a „hitel” terminusának lejártáig folyamatosan működnünk kell és a jogállások ebben viszonosak. A hiteljellegre könnyen fény derül, amikor a visszatartásból bankgaranciával akarunk kikeveredni. A visszatartott pénzek elkülönítésével kapcsolatosan kételyeink vannak. Nemcsak kamatmentes kölcsönként funkcionálhatnak, de különféle fedezetként használhatók, a keletkező haszonból persze nem részesülünk. A visszatartásokat aktivizáló, esetleges hibaelhárítások, minőségi panaszok vagy funkcionális zavarok megszüntetését követően a futamidő ezekre a munkákra újraindul. Előfordulhat, hogy olyan hosszú a megkövetelt garanciális időszak, hogy belelóghat az Euro 2007-es bevezetésébe is. Nyilvánvaló, hogy arra az időszakra a forinárfolyam folyamatos változása lesz a jellemző, hiszen a megszűnő pénzzel kapcsolatos elvárások és az érzelmi túlfűtöttség az új pénznek kedvez. Ilyen esetekben a nagyobb összegű visszatartásokra árfolyamalkut kellene kidolgozni, ami sajnos keresztülvihetetlen a mi gyakorlatunkban.
