Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Csapok

Melyiket hová?

2004/3. lapszám | Piskóty Miklós |  16 575 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vásárlók mindössze két csapfajtát; a hagyományos, „kétgombos” csaptelepet, és az egykaros keverőcsapot ismerik és keresik. Sajnos sok szerelő, de még tervező sem tud ennél sokkal többet. Pedig a paletta lényegesen szélesebb. E tanulmány keretében – egy kicsit a kezelés kényelme és a használat gazdaságosságának szempontjait is érintve – rövid áttekintést szeretnénk nyújtani a mosdócsapok széles választékáról. A megállapítások természetesen értelemszerűen a kád-, zuhany-, bidé- és mosogatócsapokra is vonatkoznak.

Szelepes, kétgombos „csaptelep”

A leggyakrabban használt szerelvény. A „csap” megnevezés valójában helytelen, mivel két, ~900°-os elfordítású szelep szolgál a kifolyó hideg és a meleg víz mennyiségének beállítására. A „gombos” megjelölés sem mindig helyes, hiszen a csapok nagyon sokféle kezelőelemmel lehetnek felszerelve. A helyes megnevezés: „kétszelepes keverőszerelvény” lenne, de ezt senki nem értené. A csap nyitás-zárása és beállítása kétkezes kezelést, és a nagy elfordítási szög miatt hosszú időt igényel, így sok víz folyik el feleslegesen. Ezért használata sok esetben gazdaságtalan. Jó tulajdonsága a finom beállítási lehetőség, ami elsősorban az egyszerű, átfolyó rendszerű vízmelegítővel való működésnél jelenthet előnyt. A gazdaságtalan használati tulajdonságai ellenére alacsony ára miatt keresett armatúra, és a hagyományos, ismerthez való ragaszkodás miatt az idősebb generáció is szívesen vásárolja és használja.

Kétgombos csaptelep kerámiatárcsás felsőrésszel

Külső megjelenésében akár ugyanolyan is lehet, mint a hagyományos kétgombos csaptelep, de a szelepek helyett 90 vagy 180°-os elfordítású, kerámiatárcsás nyitó-záró elemekkel működik. Előnyei: gyors nyitás-zárás, gazdaságosabb működés, kemény, kopásálló mozgó elemek, hosszú élettartam, nem igényel karbantartást. A kerámiatárcsás felsőrészek többe kerülnek, mint a hagyományos szelep-felsőrészek, ezért ezeket elsősorban a drágább csaptelepekbe építik be. A 90°-os elfordítású elemeket a kis elfordítási szög miatt nehéz pontosan beállítani, míg a 180°-os elfordítású elemek ebből a szempontból is kifogástalanok. Ha valaki ragaszkodik a kétgombos szerelvényekhez, akkor a 180°-os elfordítású elemekkel rendelkező változatot javasolhatjuk. Kitűnően használható az egyszerű vízmelegítőkkel összekötve.

Egykezes működtetésű, kétkaros csaptelep

Ez az armatúra a kétgombos csapoknak azt a hátrányát küszöböli ki, hogy a kezeléshez mind a két kézre szükség van. Ennél a különleges szerelvénynél a szokásos, kellemes, langyos víz beállítását egy ujjal elvégezhetjük. A gyors, „egyujjas” kezelés eredményeként javul a gazdaságosság és csökken a csap tisztítási igénye.

Kétgombos, termosztátos mosdócsap

Különleges szolgáltatást nyújtó, prémium kategóriába tartozó armatúra. A jobb oldali gombbal, egy skála segítségével fokra pontosan be lehet állítani a kifolyó víz hőfokát. A bal oldali kezelőelem a zárás-nyitásra és a víz mennyiségének megválasztására szolgál. A termosztát ingadozó tápvíz-hőmérséklet és változó vízelvétel mellett is biztosítja, hogy a csapból a beállított hőfokú víz folyjék. A kívánt hőfok beállítása után a csap gyakorlatilag fél kézzel kezelhető. A biztonságot és ez energiatakarékosságot segíti elő a hőfokbeállító gombba épített retesz, ami a nem engedi, hogy óvatlanul 38 °C-nál nagyobbra állíthassuk a szerelvényt. Ha ennél melegebb vizet szeretnénk csapolni, akkor a retesz benyomása után továbbforgathatjuk a kezelőgombot. A termosztát kényes szerkezet, ezért a csap elé feltétlenül szűrőt kell beépíteni! A termosztátos csap csak tárolós melegvíz-ellátó rendszerrel működik kifogástalanul. Az egyszerű, de még a lángmodulációs, átfolyó rendszerű vízmelegítőknél és az egyszerűbb kombi készülékeknél is a víz térfogatáramának növelése a hőfok csökkenését eredményezi. Ekkor a termosztát a meleg víz mennyiségének növelésével próbálja visszaállítani a parancsolt értéket, de a vízmelegítő a több vizet még kevésbé képes felmelegíteni, ezért a kifolyó víz még hidegebb lesz. A vízmelegítő és a termosztát ellentétes működésének következtében a rendszer megbolondul, nem a beállított hőfokú vizet szolgáltatja, vagy lengésbe jöhet

Gömbkartusos, egykaros keverőcsap

Néhány csap a kerámiakorongok helyett egy hideg- és egy melegvíz-bevezetéssel, illetve egy kivezetéssel rendelkező, acél gömbre bízza a kevert víz mennyiségének és hőfokának beállítását. Az ilyen csapok kinézete, működése és kezelése megegyezik a kerámiabetétes szerelvényekkel, és rendelkeznek azok összes előnyivel. Egy lényeges különbség van; a kerámiabetétessel ellentétben a gömbkartus javítható. Erre szükség is van, mert a mozgó, acél gömb a csatlakozásoknál lévő műanyagtömítéseket viszonylag rövid idő alatt elkoptatja, és ezért azokat két-háromévenként ki kell cserélni. A gyártók természetesen gondoskodnak arról, hogy a póttömítések rendelkezésre álljanak, és a csere is egyszerűen és gyorsan lebonyolítható legyen.

Egykaros, „kisnyomású” keverőcsap

A kisnyomású csapok egykaros változata. Ugyanúgy kell beépíteni, mint az egyszerű kétgombos, kisnyomású csapot. A működés szempontjából is hasonló a kétgombos szerelvényhez; ez is csak kevés vizet enged át, és a melegítés ideje alatt zárt állapotban is csöpög. Lényeges különbség azonban, hogy a csap gyorsan nyitható-zárható, és a kar állásából a kifolyó víz hőfoka előre megbecsülhető, ezért használata biztonságosabb. Az igényesebb, egykaros, kisnyomású csap is el van látva hőfokkorlátozóval, ezért ennél az armatúránál a leforrázás veszélye teljesen kiküszöbölhető. A kisnyomású csapoknál szükséges mennyiségkorlátozó elem többnyire a kartus alatt található, és egy szűrővel is ki van egészítve. Az elem kiszerelése és tisztítása hozzáértést és speciális szerszámot is igényel, ezért az eltömődés elkerülése céljából a csap elé célszerű szűrőt beépíteni!

Víz- és energiatakarékos, egykaros keverőcsap

A csap karját általában esztétikai okokból természetes, középső helyzetében tartják, és a nyitáskor ütközésig felemelik. Ilyenkor a csapból – többnyire teljesen feleslegesen – sok kevert víz ömlik. Aki így használja a csapját, az bizony pazarol, és ennek meg is kell fizetnie az árát. Pedig ennek nem kell feltétlenül így lennie. A mosdó funkciója az utóbbi évtizedben jelentősen megváltozott. A legtöbb műveletet folyó vízzel végzik, s csak ritkán van szükség arra, hogy a kagylót megtöltsék. A mosdócsapok névleges vízkibocsátása 12-13 l/min, de ilyen nagy vízmennyiségre gyakorlatilag soha nincs szükség. A használót mégis megelégedéssel tölti el, ha azt látja, hogy a víz bő sugárban ömlik, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek elég a látszatát kelteni.

Ezt a célt szolgálják a „perlátorok”, melyek a víz mozgási energiáját felhasználva levegőt szívnak be, és azt hozzákeverik a vízhez. A levegővel dúsított vízsugár a valóságosnál lényegesebben nagyobb vízmennyiség látszatát és érzetét kelti. A perlátor használata már annyira általánossá vált, hogy hatékonysága ellenére ma már inkább tartjuk a csap természetes tartozékának, mint a víz- és energiatakarékosság eszközének. A legújabb „kaszkád” sugárszabályozók a még lágyabb és bővebb vízsugár kialakításával fokozott eredményességgel szolgálják a takarékosságot és ésszerűséget. A „PCA” kaszkád sugárszabályozók mennyiségkorlátozóval is fel vannak vértezve: a leggyakrabban használt ilyen elem a nyomástól függetlenül 8 l/min-ra csökkenti a kifolyó víz térfogatáramát. Az új, rafinált sugárszabályozók nem olcsók, ezért csak az igényesebb szerelvényekbe kerülnek be, de többletköltségük így is hamar megtérül. A korszerű sugárszabályozókat természetesen a kétgombos és egyéb szerelvényekbe akár utólag is be lehet szerelni. A víz mennyiségkorlátozásának egyszerűbb módját kínálják az egykaros csap kartusába épített csavarok vagy műanyag elemecskék, melyek segítségével mechanikusan határolható a kar felemelésének mértéke, azaz csökkenthető a csapból kifolyó víz maximális térfogatárama.

A megszokásból vagy ösztönös, esztétikai indíttatásból középső helyzetében tartott kar azt a veszélyt rejti magában, hogy a csapot kinyitva – ha kell, ha nem – fele arányban meleg vizet csapolunk. Ilyenkor annak ellenére, hogy a rövid idejű vízvétel alatt a meleg víz általában meg sem érkezik a csaphoz, a víz felmelegítésének árát is meg kell fizetni. A „hideg víz középállású” csapok ebben a helyzetben csak hideg vizet adnak, és a melegebbért a kar balra fordításával tudatosan meg kell dolgozni. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az emberek lustaságuk miatt nem fordítják el a kart, hanem amennyiben nem feltétlenül szükséges, akkor inkább hideg(ebb) vízzel mosnak kezet. Ezzel a ravaszsággal a mérési eredmények tanúsága szerint a víz melegítésére felhasznált energia 50-55%-a megtakarítható.

Ha az emberek ütközésig szeretik nyitni a csapot, akkor iktassunk be egy „vízféket”, ami a fél vízmennyiség elérésénél megakasztja a kart. Ha gyorsan szeretnénk megtölteni a mosdókagylót, akkor a kar egy kis többleterővel tovább emelhető, és a csap teljesen kinyitható. Ezzel a módszerrel a felhasznált víznek és energiának közel a fele megtakarítható. A biztonságot és az energiatakarékosságot szolgálja a kar elfordítását félúton megakasztó „energiafék”. Ebben a helyzetben a csap fele-fele arányban kevert, 30-35 °C-os vizet enged ki, ami a mosdónál végzett műveleteknél tökéletesen elég. De egy kis erőltetés árán tovább is fordíthatjuk a kart, és akár forró vizet is csapolhatunk. Az energiafék véd a leforrázástól, és 10-20%-os energiamegtakarítást eredményez. A víz- és energiatakarékos szerelvények nem, vagy alig kerülnek többe az egyszerű csapoknál, de még az esetleges többletköltség is gyorsan megtérül.

Egykaros, termosztátos csap

A kar elfordításával a csap karján lévő piros gombot az alatta lévő hőfokskála kiválasztott értékéhez állítva biztosítottuk, hogy a csapból a vízmennyiségtől és az egyéb, zavaró körülményektől függetlenül mindig a beállított hőmérsékletű víz folyjék. A továbbiakban a csapot a kar felemelésével ki kell nyitni, és máris a megszokott hőfokú vizet kapjuk. A képen bemutatott csapon lévő piros gombnak másik funkciója is van. A hőfok beállításakor a kar biztonsági okokból a 38 °C-os állásban megakad, és csak a gomb benyomásával kiiktatható retesz feloldásával lehet nagyobb értéket beállítani. A melegvíz-termelő berendezéssel összefüggő, tárgyalt problémák természetesen az egykaros termosztátos csapoknál is fennállnak.

„Hideg indítású” keverőcsap

A divat egyre újabb technikai megoldásokat követel. A bemutatott csap nyitása és beállítása fejtörést okoz, hiszen az új irányzatnak megfelelően látszólag nincs rajta kezelőszerv. A csap a recézett felületű gyűrű kismértékű elfordításával teljesen kinyit és hideg vizet ad, és az elfordítási szög növelésével a víz fokozatosan egyre melegebb lesz. A csap állandó vízmennyiséggel dolgozik, amit egy PCA kaszkád sugárszabályozó biztosít. A divatos armatúrák a működési elvet az igényes orvosi csapoktól kölcsönözték.

Rejtett kezelőszerves keverőcsap

A képen bemutatott csap kezelését is külön meg kell tanulni. A szerelvény nyitása és a vízmennyiség beállítása a sugárszabályozót is magába foglaló henger elfordításával történik. A keverés arányát, vagyis a víz hőfokát a csap talpán található gyűrűvel lehet szabályozni.

„Látvány” csapok

A kétségkívül látványos „vízesést” produkáló csapok is divatot teremtettek. Az ilyen armatúrák tervezésénél nyilvánvalóan nem a gazdaságosság és az egyszerű gyártási technológia dominált. A lényeg a nyugodt folyású „patak”, és a még fontosabb a „természetes vízesés” kialakítása. Más kérdés az, hogy egy ilyen vízsugárral jól lehet-e kezet mosni vagy a fogmosó poharat a kéz összevizezése nélkül, gazdaságosan meg lehet-e tölteni. Itt a víz dúsításával és a sugár alakítgatásával sem lehet bűvészkedni, de nem is ez a fő szempont. Ezek a csapok közvetve mégis takarékoskodnak a vízzel, mivel túl sok vízzel a csap nem nyújtaná a kívánt látványt.

Automatikus zárású csap

Az egyszerűség kedvéért a hideg vagy központilag kevert vizes, egy csatlakozócsöves, és a hideg-melegvizes keverőcsapokat együtt tárgyaljuk. A csap a felül elhelyezkedő gomb lenyomásával nyitható. A keverőcsapoknál a víz hőfokának beállításához a gombot kell elfordítani. A víz térfogatárama nem szabályozható, a csapok állandó, takarékos vízmennyiséggel üzemelnek. A szerelvény egy hidraulikus rendszer közreműködésével, automatikusan zár. A kifolyási idő az igényesebb armatúráknál változtatható. Kezelése higiénikus, hiszen a kézmosás után, tiszta kézzel már nem kell a csaphoz hozzáérni. Olyan helyen célszerű alkalmazni, ahol a csapot egy célra, mindig hozzávetőlegesen azonos ideig használják. Ilyenek a nyilvános mellékhelyiségek, ahol a csap a kézmosásra szolgál.

A kifolyási idő megválasztása nagy figyelmet igényel. A kézmosáshoz például a leggazdaságosabban úgy lehet beállítani, hogy az első lenyomást követő időtartam elég legyen a kéz nedvesítésére és beszappanozására, a kezek öszszedörzsölése alatt ne folyjon feleslegesen a víz, és a kéz leöblítéséhez újra meg kelljen nyomni a gombot. A kifolyási idő rossz beállítása a használónak bosszúságot, az üzemeltetőnek jelentős többletköltséget okoz. Az automatikus zárású szerelvények többnyire vandálbiztos kivitelben készülnek. Automatikus működésű elektronikus csapok

A leggazdaságosabb, legkényelmesebb, és tegyük hozzá; egyben a leghigiénikusabb használatot az automatikus működésű elektronikus csapok kínálják. Ha a kezünket az érzékelő előtt a vízsugár útjába tesszük, akkor a víz megindul, és már az első csepp is hasznosan, a benedvesítendő felületre hull, és csak addig folyik, ameddig a kezünket a csap alatt tartjuk. Ennél az armatúránál nincs beállítási veszteség, és a holtidőben sem folyik feleslegesen a víz. Sőt ha valamit a mosdókagylóban felejtünk, akkor az elektronika a gyanúsan hosszú nyitvatartási időt érzékelve, a vízáram elzárásával korrigálja a hibát. A hőfok előre beállítható, s így a csap érintés nélkül használható. A korszerű csapoknál az érzékelő, az elektronika, a mágnesszelep és az energiaforrás egy elem formájában a csap testében található. Az egyszerűbb armatúráknál az elektronikát és az energiaforrást nagyobb méretük miatt egy különálló dobozba építik. Az armatúrák érzékelője kapacitív, infravörös vagy radar elven működik. A vízáram nyitása-zárása egy nagyon rövid impulzussal működtetett, állandó mágnessel kiegészített, szervorendszerű mágnesszelep feladata. A különleges mágnesszelep és az elektronika olyan kevés energiát igényel, hogy a beépített, kereskedelemben beszerezhető elem akár 2-5 évig is képes működésben tartani a szerelvényt.

Az elektronikus mosdócsap minden szempontból verhetetlen. Az egyetlen hátránya a magas beszerzési ár. Azonban ez is viszonylagos, ugyanis egy prémium kategóriába tartozó, kétgombos csap, vagy egy divatos „látvány” csap ennél akár két-háromszor is többe kerülhet. Ezzel szemben az elektronikus csapok víz- és energiatakarékos működésük eredményeként az öt-tízéves összköltség tekintetében még a legolcsóbb kétgombos csaptelepeknél is jobb eredményekkel büszkélkedhetnek. Az elektronikus csapokkal elsősorban a nagy forgalmú, igényes középületek mellékhelységeiben találkozunk. Az itt használatos csapok általában vandálbiztos kivitelűek, de a vitathatatlan előnyök miatt a formatervezett, divatos megjelenésű elektronikus csapok ma már a háztartásokban is helyet követelnek maguknak.

A választék olyan bőséges, hogy a különböző csapfajtákat számba venni is nehéz. A csap kiválasztásánál sok szempontot kell átgondolni és mérlegelni, de mindenekelőtt ismerni kell a rendelkezésre álló lehetőségeket. E tanulmánnyal ehhez szerettünk volna segítséget nyújtani.

Szerelvények