VGF&HKL szaklap

Volt már egyszer (Déjà vu)

2008/12. lapszám | Meyer József |  2159 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A termelés, szolgáltatás, kereskedelem hármas fő vonulata - mint megannyi lehetőség, szinte valamennyi kis- és középméretű vállalkozásban – az aktuális gazdasági döntéskényszerek folytán pillanatról pillanatra válaszút elé állítja a felelősséggel felruházott kollégáinkat. A gondolatainkban időről időre felbukkanó dézsávü érzése sem véletlen. A rendszerváltás-kori, a múlt század kilencvenes éveit idéző sorsfordító emlékképeink kitörölhetetlenek. Akkor a még viszonylag virulens építőipar sem volt kivételezett helyzetben: a nagyvállalatok széthullásával azok életképesebb(?), de mindenképp maximális támogatottságot élvező egységei vállalkozások formájában bennragadhattak a piacon.

Termelésből a kereskedelembe

Már akkor, a nagy átrendeződések időszakában, az erősen hullámzó megrendelési állományokban megtestesülő befektetésekhez képest a különféle vállalkozásaink száma a nemzetközi összehasonlítások során súlyos aránytalanságot mutatott, ami eleve torzította a versenyfeltételeket. Világosan ítélkező, ezeket a folyamatokat helyesen értelmező, közgazdasági összefüggésekben jártasabb és egyúttal tehetősebb mestereink ebben az időszakban váltottak. Némelyikük részlegesen, mások teljesen felhagytak a kivitelezéssel, az értékesítést választva, kiváltképpen azok, akiknek telephelye valamely lakókörnyezet centrumában, forgalmas, könnyen elérhető helyen létesült. Ez időtálló döntésnek bizonyult, hiszen a mai napig a kiskereskedelmi haszon a kivitelezésben maximálisan elérhető többszöröse, ugyanakkor a forgalomban a behajthatatlan követelések állománya is kézben tartható, ami viszont olyannyira beárnyékolja a kivitelezés gyakorlatát.

Lejtmeneti mozgások

Melyek azok a történések, amelyek jól demonstrálják az építőipar folyamatos hanyatlását? Például az évtizedekig halasztott, még inkább a végképp elvetett, amúgy vitathatatlan szükségességű közbeszerzési invesztíciók kiesését követően megfigyelhető irányváltoztatások: a félelmetes termelési kapacitások működtetésében jártas, jelentősebb ütőerőt képviselő vállalkozásaink megjelenése a kisebb léptéket képviselő megrendelések piacán. De ez alól nem kivételek az ellátó rendszereink sem. A nagy, többségükben idegen tőke kezébe került szolgáltatók fejlesztési, fenntartási és szerviztevékenységeit már az új tulajdonosok szervezték ki kisebb kft.-kbe, ami a bevezetőben emlegetett privatizációs folyamatokhoz sokban hasonlító ismétlődés. Ezek az autonóm egységek ugyanakkor rendelkeznek „örökletes” hatósági jogosultságokkal is, amik birtokában ők is sikeresen beáramolhatnak akár az egyszemélyes (kényszer)vállalkozások piacára. Elég, ha csak a mellékvízmérők beszerzését, hitelesítését, beszerelését, plombálását említjük újfent, amit egy kívülálló versenytárs csak úgy nyerhetne vissza, ha ezeket a kft.-ket alvállalkozójává tenné, ami nyilvánvaló képtelenség.

Sommásan megállapíthatjuk, hogy az expanzívabb, területileg netán uniós léptékű pályázati részvételt megcélzó kivitelezési stratégiák vállalása helyett mindenki lefelé, a könnyebbik ellenállás irányába halad, ami a gazdasági és technikai leépülések láncreakciójával jár. Véglegessége abban megáll, hogy az előbb-utóbb bekövetkező konjunktúrához szükséges, nagy kivitelezési kapacitások gyors konfigurációjához sem idő, sem tőke, sem szakképzett munkaerő nem lesz.

Eladósorban

Valahányszor számba vesszük a siker feltételeit, a szakmai lehetőségek napról napra halványulnak. Egyenletes folyamat során, például a rendelési tételek zsugorodásában konstatálhatjuk, hogy a kereskedelmi kapcsolataink is megváltoznak. Nem így a magánszférában. A kedveltebb szerelvényüzletek egyikében négy-ötfős, szakmában és a termékpalettában jártas kolléga áll a pult másik oldalán. Ebben az „eladósorban” nincsen megállás. A kifogyó tételek pótlását egy munkanapon belül intézik. Külön segédmunkás sincs, az éppen sorra kerülő vevő igényei szerinti tételeket mindenki maga keríti elő a raktárból, ami részben az üzlet hátsó traktusát, illetve pincéjét teljesen elfoglalja. A vásárló kiszolgálása a szállítóeszközre pakolással fejeződik be.

A tapasztaltak alapján a forgalom rendületlen, az iparos törzsvásárlókon felül szép számmal megfordulnak itt alkalmi vevők is. A bolti alkalmazottak egyúttal szerelőipari kivitelezési gyakorlattal is rendelkeznek, ami egy nem mozgó készleteket felhalmozó szakáruházzal szemben behozhatatlan előny, például a vásárlók által felvetett szakmai kérdésekben, valamint a megfelelő megoldáshoz szükséges anyagféleségek összeválogatásában ők mindig segítenek. Másrészt a napi anyagigényekkel itt megforduló, stabil kivitelezői kör is elérhető általuk, ha egy betévedt vásárló egyúttal szerelőt is keres.

Bár a legfontosabb szerszámok és segédanyagok, apróanyagok, rögzítőelemek tovább növelik a cikkek sokaságát, mégis nélkülözhetetlenek a teljes körű kiszolgálásban, a vevőkör megtartásában. Présgép is kölcsön vehető, a rendszeresen jelentkező „kültag” vállalkozók így a legkorszerűbb fém- és műanyagcsöves szereléstechnológiát alkalmazhatják, a szerszámparkjuk költséges fejlesztése nélkül. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk egy fontos körülményt: e példabeli szerelvényszaküzlet a város legforgalmasabb pontján, kedvező megközelítési és parkolási lehetőséggel, több évtizedes működése során vált jól bevezetett és közismert beszerzési forrássá. Ebben a kivételezettségében remény nyílik arra, hogy átvészelje a legnehezebb időket.

 

 

Az utolsó mentsvár

Kolléga panaszolja, hogy már a javító munkákra sincsen kereslet. Egy friss esetét hozza fel erre az új körülményre. Lakásban meglévő és javítható csaptelepek betétjeit kellett volna kicserélni, a szokásos szelepfészek megújító esztergálásával egybekötve. Mondhatjuk, hogy ez egy tipikusan „versenyen kívüli vállalkozás”. Közbevetően most végezzünk el egy rövid számítást. (Akár a megrendelőnk bevonásával is képezhetünk efféle egyszerűsített árakat.)

Egy csaptelepnél a javítási díj és a két új betét ára nettó összesen – ilyen esetben a műanyag alkotókat többnyire nem cseréljük – mondjuk 2700 forint. Viszont a lakásban előforduló három csaptelep egyidejű javításánál a másodiknál és a harmadiknál rendre árengedményt adunk a díjtételekre. Így tett a kollégánk is, előállt egy rendkívül szerény vállalási összeggel, amire a megbízója előbb időt kért, később pedig elállt a megrendeléstől. Olyasmi történt kicsiben, mint a gazdaságban ma, nagyban: fölmerült egy vitathatatlan szükségességű javítási feladat, de a pénzszűke azt felülírta.

A már emlegetett kilencvenes években a nagyvállalatok megszűntével privatizálódott a nemzeti vagyon, a jelenben, ebben a második periódusban pedig mérhetetlen tőkekivonásokkal folyik a piacok felszámolása. Ebben is kísért bennünket a dézsávü érzés, amennyiben ez utóbbi időszakot, mint bennünket húsbavágóan érintő egzisztenciális válságot éljük át.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem