Az időjáráskövető szabályozó alapvető funkciói
2011/3. lapszám | VGF&HKL online | 19 037 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Hosszú idő óta, különösen a szakmabeliek körében, közismert tény, hogy a gázüzemű hőtermelők vezérlését – főleg a kondenzációs készülékeknél – a leggazdaságosabban időjáráskövető szabályozóval lehet megoldani. Ezt a tényt azonban a tájékozottság hiánya gyakran még elhomályosítja, holott több olyan funkció létezik már ezekben a termékekben, amelyek a széleskörű alkalmazhatóságot hivatottak szolgálni.
Ma is sajnos gyakori példa (általában „költségmegtakarítás” miatt vagy elméleti háttér hiányában), hogy egy újonnan megvásárolt kondenzációs készülékre rákötik az akár 8-12 éves, kétpont-szabályozású, jelentős hiszterézissel kapcsoló szobatermosztátot. Miért? Az még elfogadható lenne, hogy nem minden alkalmazásnál – különösen társasházi lakások esetén – van arra lehetőség, hogy egy időjáráskövető szabályozó külső érzékelőjét az előírásoknak megfelelő helyre (ÉK-ÉNY) szereljük, illetve azt utólag vezetékeljük be (bár már léteznek vezeték nélküli külső érzékelők is). Azonban pont az ilyen jellegű feladatoknál az analóg működésű szobatermosztátok még mindig jobb megoldást jelentenek (lakásméret, illetve hőszükséglet függvényében), mint a kapcsoló, főleg bimetálos helyiségtermosztátok. Egy kétpont-szabályozású helyiséghőmérséklet-érzékelő – saját kapcsolási különbségének függvényében – a referenciahely kívánt hőfoka alapján vezérli a teljes fűtési rendszert. Nem vesz tudomást a külső léghőmérsékletről, annak változásáról, a kifűtendő objektum falszerkezetének hőátadási, illetve hővezetési jellemzőiről, valamint a referenciahelyen „kívüli életről”.
Ez a termék a fűtési hőtermelővel sem anynyira „kíméletes”: csupán indítási parancsot (hőszükségletet) jelez, de nem „szól bele” az előremenő fűtővíz-hőmérséklet szükséges értékének meghatározásába (mert ezt a kazántermosztát állása határozza meg) és a hőtermelő lángmodulációjába. Mindezek végeredményeként még egy jól megválasztott referenciahely mellett, a többi fűtőtesten termosztatikus fejjel rendelkező fűtési rendszer esetén is, átmeneti időszakban, alacsony fűtési hőszükséglet mellett a fali hőtermelő – amely az átfolyós rendszerű melegvíz-készítés miatt általában túlméretezett – ki-bekapcsolós üzemben működik. Ez a jelenség azonban sem a fogyasztó pénztárcájának (induláskor nagyon alacsony a tüzeléstechnikai hatásfok), sem a készülék tervezett élettartamának nem használ… Az analóg működésű helyiséghőmérséklet-szabályozók már jobb alternatívát jelentenek, jelen cikkünkben viszont egy kereskedelemben kapható termék (1. ábra) segítségével szeretnénk rávilágítani az időjáráskövető szabályozók „létjogosultságára”, valamint azok előnyös tulajdonságaira a ma már egyre jobban keresett kondenzációs hőtermelők mellett.
A működés alapelve
Az időjáráskövető szabályozó – megne- vezéséből adódóan – a kiválasztott fűtési jelleggörbe alapján határozza meg a fűtési hőtermelő szükséges előremenő fűtővíz-hőmérsékletét, amely a kifűtendő objektum belső légtérhőmérsékletére alapvető befolyással van. A fűtési jelleggörbe tehát egy viszonyt fejez ki, illetve határoz meg a külső léghőmérséklet és az ahhoz – a jelleggörbe meredeksége alapján – hozzárendelt fűtővíz-hőmérséklet között. Ennek jellegét szemlélteti a 2. ábra. Sajnos azonban gyakran ma is kevesen tudják, hogy itt még nem áll meg a „tudomány”: a felhasználói igényeket, valamint a szélesebb körű alkalmazhatóságot figyelembe véve egy mai időjáráskövető szabályozó lényegesen több opcióval, üzemmód-beállítási lehetőséggel rendelkezik, mint 10-15 évvel korábbi elődei.
 |
| Fűtési jelleggörbe |
Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a lakótérben – nevezzük referenciahelynek – felszerelt szabályozó miként „viselkedjen” a beüzemelés során definiált fűtési jelleggörbe „utasításai” mellett.
A bemutatott példában szereplő időjáráskövető szabályozó erre háromféle működési módot kínál:
1. Helyiséghőmérséklet-visszacsatolás nélküli üzem. Az időjáráskövető szabályozó a mért külső léghőmérséklet és a beállított fűtési jelleggörbe alapján határozza meg a fűtési előremenő szükséges hőfokát. A téli/nyári átállási hőfok (jelen esetben 20 °C) alatt folyamatosan működteti a szabályozó a kazánköri szivattyút, hogy visszacsatolást adjon a parancsolt és a tényleges hőfokérték közötti esetleges eltérésről. Ebben az üzemmódban egy úgynevezett „virtuális” beltéri hőmérséklet jön létre, amely alapesetben 20 °C-ot feltételez. Ennél a beállításnál a teljes fűtési rendszer folyamatosan hőn van tartva (a szabályozó által meghatározott módon), így tehát ez a legkomfortosabb, de egyben legdrágább üzemmód. Mit jelent ez? Folyamatos áramfelvételt a szivattyú állandó működtetése miatt (téli/ nyári átállási hőfok alatt), illetve magasabb gázfogyasztást, mert az égő begyújt a parancsolt és a tényleges hőfok különbsége esetén (az égőtiltási idő letelte után). De a teljes rendszer temperált, nincsen a fűtőfelületeken hőfokingadozás, és természetesen a temperált rendszer kevesebb energiát igényel, mint a „hideg” állapotból történő felfűtés.
2. A szabályozó figyelembe veszi az előre beállított hőfokot, ezért – a kívánt beltéri hőmérséklet gyorsabb elérése érdekében – módosíthatja a beállított jelleggörbét, de a folyamatos keringtetéssel történő érték- összehasonlítás ebben az üzemmódban is megmarad. Ennél a működési módnál az égő azonban csak akkor gyújt be, amikor a referenciahely hőfoka a kívánt érték alá esik. Abban az esetben, ha ez nem a leghidegebb hely, akkor előfordulhat az, hogy bizonyos lakóhelyiségek hidegebbek lesznek, mint a referenciahely hőfoka. A „leghidegebb” helyen felszerelt szabályozó, valamint a többi radiátoron felszerelt termofej azonban egyenletesebbé teszi a belső hőkomfortot. 3. A szabályozó abszolút mértékben figyeli az előre beállított hőfokot, ezért – a kívánt beltéri hőmérséklet gyorsabb elérése érdekében – módosíthatja a beállított jelleggörbét, de a folyamatos keringtetéssel történő összehasonlítás csak addig marad meg, amíg létre nem jön a kívánt helyiséghőfok (ezt követően, a beállított utánfutási idő letelte után a kazán szivattyúja leáll, aktiválódik az égőtiltási idő). Ha tehát megvan a referenciahely kívánt hőfoka, lekapcsol az égő, így csak akkor van áram- és gázfogyasztás, ha a referenciahely hőmérséklete a kívánt érték alá esik (úgy, mint egy szobatermosztátnál). Fentiek alapján a 3. pontban bemutatott üzemmóddal kényelmes és komfortos üzemeltetés valósítható meg egy kondenzációs hőtermelő, illetve időjáráskövető szabályozó kombinációjával. A szabályozó hiszterézise 0,5 K alatt van, így a korábbi, szobatermosztát alapú működtetési mód – fali szerelésnél – tökéletesen biztosítható.
A felhasználói szint beállításai
A programozható helyiséghőmérséklet-érzékelőkkel analóg módon az időjáráskövető szabályozók felhasználói menürendszerében is lehetőség van arra, hogy az adott lakótér hőmérsékletét – előre meghatározott időprogram alapján – beállítsuk. Erre a feladatra napi három, szabadon definiálható intervallum áll rendelkezésre, melyek akár a hét minden napján egymástól eltérő módon is paraméterezhetők. Ugyanez a lehetőség érvényes a használati melegvíz-tároló (vagy kombi készülék esetén a hőntartási funkció), valamint a melegvizes keringtető szivattyú (bekötése külön rendelhető kártyán) beállítására is. Egy adott nap – akár különböző hőmérsékletű – fűtési periódusai mellett/között a takarékidőszak biztosít kapcsolatot, melynek hőmérséklete, illetve üzemmódja (csökkentett vagy belső fagyvédelmi hőmérséklet, illetve ki – fűtési rendszer fagyvédelmi funkció aktív) szintén szabadon definiálható. Természetesen az előre beállított időprogram szerint automatikusan váltakozó üzemmódok kézzel bármikor felülbírálhatók. Ezenkívül a kényelmes kezelést különleges opciók (például parti- és takarékossági funkció, valamint szabadságprogram és az egyszeri tárolótöltés parancsa) gazdagítják. Az előre beállított paraméterek utólagos visszaellenőrzését pedig külön gombnyomással elérhető információs szint szolgálja.
A szakemberszint beállításai
Azok a menüpontok, amelyekre a napi, normál használat során nincs szükség, illetve azok a beállítások, melyek alaposabb felkészültséget, valamint szakértelmet igényelnek, a szakemberszinten vannak „elkülönítve”. A hozzáférés megkönnyítését szolgálja, hogy erre a programozói szintre a beállító gomb (P) hosszabb ideig tartó – 10 mp – megnyomásával lehet eljutni (ennek aktiválását a képernyőn megjelenő „villáskulcs” szimbólum jelzi).
A szakemberszinten található, a gyári értékekhez képest igény szerint megváltoztatható paraméterek – jellegük alapján – több csoportba oszthatók:
-kalibráló menüpontok (belső hőmérő, külső hőfokérzékelő);
-a felhasználó programozását befolyásoló alapadatok (aktuális év/hónap/nap, az egyes fűtési intervallumokhoz különböző hőfokértékek hozzárendelésének aktiválása, illetve azok hőmérséklete, tároló- és takarékhőmérséklet);
-a működést befolyásoló tényezők (fűtési jelleggörbe meredeksége, működési mód, talppont-emelés, külső hőmérséklettől függő lekapcsolás);
-egyéb opciók (fagyvédelmi késleltetés, hidraulikus kialakítás figyelembe vétele és legionella elleni védelem).
A fentiekben felsorolt tulajdonságok így talán elegendő érvet szolgáltatnak arra, hogy szélesítsék tudásunkat, illetve látókörünket, gondolkodásmódunkat pedig a racionális irányba tereljék. A helyes választás viszont optimális energiafelhasználást eredményez, mert az el nem fogyasztott gázmennyiség a legjobb megtakarítás, amely a környezetvédelem mellett a fogyasztó pénztárcáját is kíméli.
Fördős Norbert
