VGF szaklap

Milyen lapradiátort válasszon? (nálunk)

2012. február 7. | Cséki István |  34 292 | |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egy igen egyszerű módszert propagál egy kereskedő, hogy nála vegyenek radiátort az emberek. Ebben mindössze az a probléma, hogy az általa jelzett módon történő radiátorkiválasztás rendkívül félrevezető. A kereskedő számára nagyon jó kiválasztás, mert jó nagy radiátorméretek jönnek ki ezzel a módszerrel, s ekkor a drágábbakat tudja eladni. Igaz, hogy ez a módszer tévedhetetlen, mert ekkora túlméretezésnél senki nem fog reklamálni, hogy a radiátor nem ad le elegendő hőmennyiséget. Az meg már senkit nem érdekel, hogy ugyanolyan hőmérséklet eléréséhez esetleg a fele nagyságú radiátor is elég lenne.

Természetesen a kereskedő meghagyta a kiskaput arra az esetre, ha történetesen kisebb hőteljesítményű radiátort adna el (esetleg azonos áron), mert nem írta oda, hogy hány fokos hőlépcsőnél adja le a megadott teljesítményt a radiátor. Ha például valaki a megadott számítás alapján rendel egy 2500 W-os radiátort, akkor a képen szereplő táblázat alapján 600x1000 mm-es radiátor jön ki. A gyári táblázat alapján a 33-as (DKEK) radiátor 90/70 °C-os hőlépcsőnél és 20 °C helyiséghőmérsékletnél 3000 W hőt ad le, de ha 75/65 °C a hőlépcső, akkor már csak 2277 W-ot. Ebből látható, hogy esetleg vékonyabb radiátor eladásánál kisebb a leadott hő, s ha netán reklamálna a vevő, akkor ő, mármint a kereskedő mondhatja, hogy magasabb hőlépcsőre van kiírva a táblázat. Ma már leginkább még ezek a hőfokértékek is magasak, mert 70/50 °C hőlépcsőre, vagy például 50/40 °C-ra méretezik a radiátorokat. A megrendelő ebből a szempontból laikus, tehát ő nem tudja eldönteni, hogy a fűtési rendszerét lényegesen olcsóbban is meg lehetett volna szerelni, legfeljebb, ha a szomszédjában hasonló építkezés volt, s egy beszélgetés alkalmával kiderül, hogy annak lényegesen kevesebbe került a fűtés kiépítése, akkor fog mérgelődni. Ezután ne számítson a szerelő kedvező továbbajánlásra, mert ez a megrendelő inkább lebeszéli az ismerőseit erről a szerelőről vagy kereskedőről. Ez a fajta méretezés azt feltételezi, hogy minden épület rossz hőszigetelésű, rosszak a nyílászárók, s emiatt kell ilyen nagy fajlagos fűtési hőigény. Tudom, sokan vannak, akik ilyen alapon méretezik a fűtési hőigényt, s ennek alapján választanak radiátort. De ahhoz, hogy valaki így méretezhessen, nagyon nagy tapasztalat kell, mert ismerni kell az épület szerkezetét, a fűtési rendszer beállítási értékeit és a hőleadók tulajdonságait.

Ma, amikor az új épületek már komoly hőszigeteléssel rendelkeznek, a fenti módon kiszámított értéknek csak a töredékét igénylik. Sok épület már szinte a passzívház kategóriát súrolja, s szinte alig kell bele fűtés. A mai előírások alapján egy új, nagyobb méretű családi ház fűtési hőigénye olyan kicsi, hogy már a kazán kiválasztása okoz problémát, mert olyan kis teljesítményű kazán kell, ami kevés gyártónak van. S ott is inkább az jelentkezik, hogy a kazán teljesítménye bizonyos értékig „leszabályozható”, de ez az érték a legnagyobb hidegben kell. Amikor pedig odakint nincs nagy hideg, és a kazán már nem tud modulálni, vagyis nem tudja a láng nagyságát az igényeknek megfelelően csökkenteni, akkor már csak állandó lángnagysággal fog működni. Régen a falak hőátbocsátása 1,8 W/m2K érték körül mozgott, a nyílászáróké pedig 4 W/m2K körül volt. Akkor is eléggé nagy érték jött volna ki az előbbi számítási módszerrel. Az 1. táblázatból látható, hogy a régebbiekhez képest milyen komoly változás állt elő (volt egy közbenső előírás is, de azt már nem is ismertetem), vagyis egy helyiség hőigénye jelentősen lecsökkent. Az EU-tervezet szerint 2019-től, 2020-tól olyan szigorú hővédelmi előírások lépnek életbe (előbbi évszám a kommunális épületekre vonatkozik, az utóbbi pedig a lakóépületekre), hogy szinte passzívházakat lehet csak építeni, s fűtés alig kell beléjük. A kép alapján 60-80 W/m3 értékkel számolja a kereskedő a helyiség hőigényét, de a táblázatban szereplő értékekkel már csak 20-30 W/m3 jön ki.

Az 1-2. ábra alapján látható, hogy inkább az ablak szélességének megfelelő, kisebb magasságú, vastagságú radiátort célszerű választani ugyanakkora hőleadáshoz.

Természetesen szinte mindenhol jobb hőszigetelések készülnek, vagyis még ennél az értéknél is kisebb számok jöhetnek ki. A kereskedő által ajánlott méretezés szerint kiválasztott radiátor abból a szempontból sem biztos, hogy jó, hogy azt az ablak alá helyezve, mekkora részét fogja át a nyílászárónak. Például a számítás alapján, mondjuk, 60 cm hosszú radiátor jön ki, de az ablak szélessége 180 cm. Ebben az esetben a radiátorból felszálló meleg levegő az ablaknak csak egy kis részét képes meleg levegővel letakarni, s a nagyobbik rész hideg marad, ahol esetleg a levegőben lévő nedvesség kicsapódhat. Az 1-2. ábra alapján látható, hogy inkább az ablak szélességének megfelelő, kisebb magasságú, vastagságú radiátort célszerű választani ugyanakkora hőleadáshoz. A radiátorok pontos kiválasztásához először meg kell határozni a helyiség hőszükségletét, ami három részből áll: transzmiszsziós és filtrációs hőveszteség kiszámítása, illetve a hőnyereség számítása. A transzmissziós hőveszteség az épület szerkezetein át távozó hőmennyiség meghatározásából áll, a filtráció pedig a szellőző levegő felmelegítéséhez szükséges hőmennyiség. Hőnyereséget a fűtésnél csak akkor számolunk, ha az állandóan fennáll. Lakóépületek esetén ritkán fordul ilyen elő, de ipari épületeknél lehetséges, hogy vannak olyan gépek, melyek a teljes műszak alatt működnek, így azok hőleadását le lehet vonni a fűtéshez szükséges hőmenynyiségből. A transzmissziós hőveszteség meghatá-rozásohoz ismernünk kell az épületszerkezet felépítését. Nem mindegy, hogy például a külső falak milyen anyagból készülnek, és milyen vastagságúak. Az is fontos, hogy milyen hőszigetelésünk van, és annak milyen a vastagsága.

1. táblázat: A mostani előírások alapján a hőátbocsátási tényezők:
Épülethatároló szerkezet A hőátbocsátási tényező
U [W/m2K]
Külső fal 0,45
Lapostető 0,25
Padlásfödém 0,3
Fűtött tetőteret határoló szerkezetek 0,25
Alsó zárófödém árkád felett 0,25
Alsó zárófödém fűtetlen pince felett 0,5
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fa vagy PVC keretszerkezettel) 1,6
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fém keretszerkezettel) 2
Homlokzati üvegezett nyílászáró, ha a névleges felülete kisebb, mint 0,5 m² 2,5
Homlokzati üvegfal 1,5
Tető-felülvilágító 2,5
Tetősíkablak 1,7
Homlokzati üvegezetlen kapu 3
Homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó 1,8
Fűtött és fűtetlen terek közötti fal 0,5
Szomszédos fűtött épületek közötti fal 1,5
Talajjal érintkező fal 0 és 1 m között 0,45
Talajon fekvő padló a kerület mentén 1,5 m széles sávban
(a lábazaton elhelyezett azonos ellenállású hőszigeteléssel helyettesíthető)
0,5

 

3. ábra: A belső hőmérséklet a helyiség rendeltetésétől függ, vagy a megrendelő kívánságától, a külső hőmérséklet pedig az ábrán szereplő térkép szerint alakul.

Természetesen a padlóra és a födémre is igazak ezek. Amennyiben megvan a rétegződés, akkor kiszámolhatjuk a szerkezet hőátbocsátási tényezőjét a következő módon:

ahol:
■ U a hőátbocsátási tényező (régebben „k” volt) (W/m2K)
■ αb a belső hőátadási tényező (általában 7-8) (W/m2K)
■ δ az első (második, n-edik) réteg vastagsága (m)
■ λ az első (második, n-edik) réteg hővezetési tényezője (W/mK)
■ αk a külső hőátadási tényező (általában 23-24) (W/m2K)

Csak a hővezetési tényező értékek ismeretlenek, de a gyártó cégek honlapján meg lehet találni ezeket. Amennyiben már tudjuk a hőátbocsátási tényezők értékeit, úgy ki tudjuk számolni az egyes épületszerkezeteken keresztül távozó hőmennyiségeket.

ahol:
a számított elemen át eltávozó hőmennyiség (W)
■ A a számított elem felülete (m2)
■ U a hőátbocsátási tényező (W/m2K)
a külső és belső hőmérsékletkülönbség (°C) A belső hőmérséklet a helyiség rendeltetésétől függ, vagy a megrendelő kívánságától, a külső hőmérséklet pedig a 3. ábrán szereplő térkép szerint alakul.

Minden szerkezetre külön kiszámoljuk a hőveszteséget (falra, ablakra, ajtóra, padlóra, födémre stb.), majd összeadjuk azokat (ha a szomszédos helyiség felé 4 °C-nál kisebb a hőmérsékletkülönbség, akkor azt nem kell kiszámolni). A szellőzéssel bejutott hideg levegő felfűtéséhez szükséges hőmennyiséget a következőképpen tudjuk meghatározni:

ahol:
a számított filtrációs veszteség (W)
■ V a helyiség térfogata (m3)
■ p a levegő sűrűsége (kg/m3) (a 0 °C-os levegő 1,293 kg/m3)
■ c a levegő fajhője (J/kgK) (1000 J/kgK)
külső és belső hőmérsékletkülönbség (°C)
■ n légcsereszám (1/h) (óránkénti légcsere, általában 0,5-0,9 közötti érték)

A kiszámított értékhez választunk radiátort. A különböző gyártók megadják a különböző hőfoklépcsőkhöz tartozó radiátornagyságokat. Amennyiben a megadott értékek nem jók számunkra, úgy megadják az átszámításhoz szükséges táblázatot is, s ennek alapján lehetséges választani radiátort. Ha például a radiátorgyártónak van kiválasztó táblázata 70/50 °C-ra, 65/55 °C-ra, de nekünk 50/40 °C-ra kellene, akkor a táblázatukban szereplő korrekciós tényezővel megszorozzuk a hőszükségleti értéket, s annak alapján választjuk ki a radiátort. Például a korrekciós tényező 1,3, és a hőszükséglet 600 W, akkor 780 W értékhez választunk a meglévő táblázatból radiátort.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem