Van még épületgépész igazságügyi szakértő?
2012/9. lapszám | Veresegyházi Béla | 3295 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ha egy perben a bíróság – mint az épületgépészethez nem értő szerv – szakmánkhoz kötődő problémával, vitás kérdéssel találkozik, akkor felkér egy épületgépész igazságügyi szakértőt, aki „megmondja a frankót”. De van-e kis hazánkban, aki meg tudja mondani? Kissé provokatív, a címben is feltett kérdésünkre azért talán igen a válasz, de egyre bizonytalanabbul.
Egy kollégával beszélgettünk, aki kiterjedt tervezői tevékenysége mellett igazságügyi szakértéSként is dolgozik. Érdekes dolgokat mondott, érdekeseket, de nem túl szívdentőeket. Egyre kevesebb az épületgépész igazságügyi szakértő az országban, és mára oda jutottunk, hogy ha egy szűkebb szakterület szakértőjét keressük, csak nagy mázlival találhat juk meg, Erről is hallottunk egy jó sztorit. A kolléga egy csatornás ügy kapcsán úgy gondolta, hogy bár ki tudja számolni, amit kelL de mivel nem ez a szakterülete, inkább bevon az ügybe egy közműves igazságügyi szakértőt. Felment hát a névjegyzékre, ami írd és mondd 3 találatot dobott ki, kettőt telefonszámmaL a harmadikat elérhetőség nélkül.
Az első találat egy jóval a nyolcvanan túl járó, kelet-magyarországi kolléga volt, aki a nyugat- magyarországi munkát, helyszíni felmérést már nem tudta beváliaIni, A második kolléga dél-magyarországi volt, nyugdíj előtt, a hetvenhez közeledve – ő sem állt kötélnek.
A harmadik, szerencsére nyugat-magyarországi kolléga komolyabb nyomozás után elérhetővé vált, és elvállalta a munkát. De ő is a 70- eseket tapossa már – vajon jövőre is elérhető lesz? A lényeg, hogy lassan elfogynak az épületgépész szakértó′k. Bár a közmű határterület, de kifejezetten épületgépész vonalon sem túl bő a kínálat. Nézzük a szikár tényeket.
Statisztika
A kérdés: milyen idősek az épületgépész szakértők? Sajnos az átlagéletkoruk bőven 60 év felett van. Ami még elkesentőbb adat, hogy jó részük már mintegy csak Jevezetésként" vállalgat munkákat. És a legrosszabb, hogy mindössze 67-en vannak az országban. Szintén nem mellékes, hogy mikor lettek szakértó′k a kollégák.
Országosan:
- 70% (47) 10 évet meghaladó,
- 37% (25) 20 évet meghaladó,
- 24% (16) 25 évet meghaladó
múlttal rendelkezik, mint szakértő, 2008 óta országosan összesen 10 fő kezdett ilyen tevékenységbe.
Vidék, 31 fő (egy személy adatai hiányoznak):
- 76%-a (23) 10 évnél régebben,
- 43%-a (13) 20 évnél régebben.
2005 óta összesen 4-en lettek kamarai tagok.
Főváros, 37 fő:
- 65% (24) 10 évnél régebben,
- 32% (12) 20 évnél régebben.
A legrégebbi 1970 óta végzi a szakértői tevékenységet. Tanácsos lenne gyorsan megkeresni az okokat, amiért ilyen kevesen vannak a szakértők, és több megbecsüléssel újjáépíteni bázisukat.
Aki visszaadta
Én önként adtam vissza ezt a megtisztelő jogosultságot, mert azt tapasztaltam, hogy
- a kirendelő bíró gyakran nem veszi emberszámba a szakértőt és nem veszi figyelembe a szakértői álláspontot;
- nem arányos a díjazás a belefeccölt idővel, hozzáértéssel, energiával, költséggel;
- a szabályozás nem a kívánatos irányba halad.
Szakértői történetek
Kezdettől a végig
Miért lettem igazságügyi szakértő?
Harmincas éveimben (′70-es évek eleje) egyre több bírósági szakértői felkérést kaptam, amely akkor nem csak kihívást, hanem sok tanulságos feladatot is jelentett. A díjazás alacsony szint je nem motivált, viszont úgy gondoltam, hogy mások hibáiból én is rengeteget tanulhatok, tervezői tevékenységem mellett jó továbbképzési feladatként éltem meg ezeket a felkéréseket. Késóob több bíró unszolására kérvényeztem az állandó szakértői státuszt, amelyet minden különösebb nehézség nélkül megkaptam. Érdekes és szakmai szempontból is komoly kihívásokkal szembesültem, közel 25 év alatt több száz kirendelésnek tettem eleget. Úgy gondoltam, hogy majd nyugdÍjas éveimben tudom igazán kamatoztatni tapasztalataimat, szakértői rutinomat. Nem így lett.
Miért váltam meg az igazságügyi szakértői tevékenységtől?
Több oka is volt (hozzáteszem, nem az anyagiak voltak döntők):
- A szakértői munka ellenértékéért szinte könyörögni kellett, hogy egyáltalán kifizetésre kerüljön. Gyakori volt, hogy a bíró megfeledkezett a szakértői dÍJról, úgy zárta le a peres ügyet, hogy azt elfelejtette megítélni.
- A szakértői dÍjat mindenféle levonás terhelte (most, nyugdÍjba menetelemkor szembesültem azzal, hogy a nyugdíjlevonások ellenére a nyugdíjba nem számított bele), a levonások utáni maradék a segédmunkás-bérek alatti szintet jelentette (ez ismerős, például jelenleg az energiaauditálás rendeletben rögzített díjazására hajaz – a hozzá nem értők eldöntik, hogy a végzett munka mennyit ér).
- Egyre gyakoribbá vált, hogy a szakértői véleményemmel egyet nem értő peres fél oldalán a jogosultság nélküli „szakértő” véleményével szemben szinte alperesként kezelt a kirendelő bíró.
Az a bizonyos cérna egy konkrét pernél szakadt el. Volt egy (azóta bukott) bankigazgató, aki úgy építette fel a családi házát, hogy egyetlen kivitelezőt sem fizetett ki, hanem minőségi kifogásokra hivatkozva megtagadta a munka ellentételezését. Így tett a gépész kivitelezővel is, aki pert indított ellene. Ekkor rendelt ki a bíróság szakértőként. Bár a kivitelező is követett el kisebb hibákat, de a szakvéleményem szerint az építtetőnek fizetnie kellett volna. A bankigazgató minden létező fórumon feljelentett, próbált hitelteleníteni, és a bíróság ez ellen semmit nem tett. (ZárójeIben megjegyzem, hogy a mérnökkamaránál is feljelentett, de a kamara korrekt módon kezelte az ügyet.)
Nem akarom a fordulatokkal untatni az olvasót, de ebben a perben megfordult velem a világ:
- elviseltem, hogy sokszor 1-2 éves késéssel fizették ki a munkadíjamat, ami általában kb. a segédmunkás-órabér szintjén mozgott,
- elviseltem, hogy többször a szakvéleményemben foglaltakkal ellentétes döntés született,
- elviseltem, hogy sokszor raktárosoknak való leltározási feladatokra szólt a megbízás,
- elviseltem, hogy a sokszor irreális teljesítési határidők lekésése miatt sok bírságot kellett fizetnem,
de amit már nem tudtam elviselni, az a szakmai felkészültségemet és az emberi tisztességemet kétségbe vonó eljárás volt, amelyben elvártam volna a kirendelő hatóságtól legalább az egyenlő elbírálás alkalmazását, de nem kaptam meg.
Így utólag kicsit sajnálom, hogy már nincsenek igazságügyi szakértői feladataim, sok komoly kihívással szembesültem, és nagyon sokat tanultam belőlük. Most viszont látom, tapasztalom, hogy tisztelet a kevés kivételnek, nagyon „alacsony a léc”, ki lehet igazságügyi szakértő. Amíg ez gyökeresen nem változik meg, addig a jelenlegi szakértők is kompromittáltak, véleményeik pedig súlytalanok. Szerintem csak a szakma legjobbjainak szabadna ilyen jogosultságot kapnia, viszont ezt a megbízói oldalról is meg kellene becsülni (nem csak anyagilag, hanem főleg erkölcsileg). Ez utóbbi egyelőre hiányzik, a változtatás lehetőségeit itt kellene kezdeni! A Magyar Mérnöki Kamara nagyon helyesen csak a szakirányú képesítéssel és gyakorlattal rendelkező mérnökök igazságügyi szakértőkénti alkalmazását tartja elfogadhatónak. Jó lenne, ha ezt az Igazságügyi Szakértői Kamara is komolyan venné.
