A magyar olaj és földgáz tör ténete IV.
Magyarország olajtermelő ország lesz
2013/6. lapszám | Dobai Gábor | 4724 |
Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A „Nagy Háború” alatt Egbell környékén végzett torziós ingás kutatások alapján, amelyek bizonyították Eötvös Lóránd ingás módszerének használhatóságát, azt hihetnénk, hogy ez az eredmény gyorsan éreztette hatását a hazai olajkutatásban, de nem ez történt.
A magyarországi kőolajkitermelő iparág megteremtéséért folytatott, egyre reménytelenebbnek látszó küzdelmet alapvetően két tényező mozgatta. Egyrészt a trianoni békeszerződés következtében beállott gazdasági kényszerhelyzet, másrészt hogy a kudarcok ellenére még mindig voltak geológusok, akik szilárdan meg voltak győződve arról, hogy országunk megmaradt területén belül a kutatás eredményes lehet. A reményt már csak a Mátra északi peremének, a Bükk aljának és a dunántúli területnek esetleg eredményes kutatása éltette.
1937-ig az import kőolaj energiamérlegben elfoglalt aránya már elérte az 50%-ot, miközben a fogyasztás egyre nőtt. Az olajipart 55-60%-os munkanélküliség sújtotta. A helyzet megoldása részben egy fiatal multinacionális olajvállalat általános közép-európai érdeklődésének, részben pedig Dr. Papp Simon geológus nemzetközi olajtársaságok szolgálatában több évi munkával szerzett tekintélyének volt köszönhető. Dr. Papp Simon külföldi munkája során is kitartóan igyekezett meggyőzni kollégáit a magyarországi olajkutatások értelméről. A Delaware állambeli Wilmington városban székelő olajkartell leányvállalataként 1931-ben angol és amerikai tőkével megalapított EUROGASCO (European Gas and Electric Company, Európai Gáz és Villamos Társaság) feladatául szabták, hogy Közép-Európa olajban szegény országaiban kőolaj- és földgázkoncessziókat szerezzen, továbbá víz- és gázüzemű villamos erőműveket építsen. Alapítói nem akartak túl nagy kockázatot vállalni, ezért viszonylag szerény alaptőkével rendelkezett a vállalat, mely először Ausztriában kapott kutatási engedélyt, és jelentős földgáztelepeket tárt föl Bécs közelében, Oberlaa határában.
Az EUROGASCO már alapításának évében érdeklődött a magyarországi lehetőségek iránt, majd 1932 elején tárgyalásokat kezdett a Pénzügyminisztériumban a cég két vezetője, Henry J. Pierce elnök és Paul Ruedemann alelnök. A cég megbízottjai az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének ajánlólevelével jelentkeztek a Gömbös-kormány pénzügyminiszterénél, Imrédy Bélánál, aki azonnal megkezdte a tárgyalásokat a delegációval. Imrédy Béla túlzott igényei miatt a tárgyalások elhúzódtak, annak ellenére, hogy a cég ausztriai koncessziója feltételeinél kedvezőbb ajánlatot tett a magyar kormánynak. 1933. június 8-án végre koncessziós szerződést kötöttek a magyar állammal. Ennek értelmében a Dunántúl egész területére (32 375 km2) szóló szénhidrogén-kutatási és -bányászati jogot negyven évre az EUROGASCO-ra ruházták, amely az egyezmény szerint 5 év alatt 8 kutatófúrást volt köteles lemélyíteni a koncessziós területen. A koncesszió további húsz évvel meghosszabbítható volt, ha a társaság a harmincötödik év lejártáig legalább 10 millió dollárnak megfelelő összeget fektetett magyarországi vállalataiba. Az Egyezmény a társaság első öt éves működését a következőképpen szabályozta: „Az EUROGASCO köteles Magyarországnak a Duna folyótól délre és nyugatra fekvő, az idecsatolt és ezen egyezmény kiegészítő térképén zöld vonallal körülhatárolt, egymással érintkező és I., II., III. számmal jelölt területen geológiai vizsgálatokat és kutatófúrásokat végezni, azon naptól számított ötévi opciós időszakon belül, amely napon a Magyar Országgyűlés tudomásul vette a m. kir. pénzügyminiszternek azt a jelentését, amely az 1911. évi VI. tc. alapján állami monopólium tárgyát képező ásványolaj, földgáz és más ásványolajfélék kutatási jogának a jelen egyezmény tárgyát képező átruházására vonatkozik, végül köteles erre a célra a szükséges összegeket, de legalább olyan pénzösszeget fordítani, amely megfelel annak a finom aranymennyiségnek, amelyet 300 000 USA dollár 1 dollár =1,5046316 gramm finom arany alapon tartalmaz.”
A társaság az 1933. évi XIX. tc. értelmében teljes körű mentességet kapott adók és illetékek fizetése alól. A költséges kutatások összes kockázatát és költségeit az EUROGASCO viselte, de a termelésből a magyar állam méltányos részesedést kapott, emellett figyelmet fordítottak a magyar ipar támogatására és a munkanélküliség enyhítésére.
Az EUROGASCO-nak lehetőséget biztosítottak arra, hogy a Pénzügyminisztérium birtokában lévő geológiai térképeket és adatokat fölhasználhassa, és a geológiai munkálatokban való közreműködésre a Földtani Intézettel szerződést kössön, valamint – ha az állami munkálatokat nem hátráltatja – geofizikai vizsgálatainál igénybe vegye az állam rendelkezésére álló Eötvös-féle torziós ingákat szakszemélyzettel együtt. Az ezzel összefüggésben fölmerülő összes költséget azonban köteles viselni. Az opciós időszak alatt – a terület részletes geológiai és geofizikai kivizsgálása után – a társaság köteles meghatározott számú (összesen nyolc, de ásványolaj föltárása esetén növekvő számú) kutatófúrást végezni. Olyan fúróberendezéseket kell alkalmaznia, amelyek legalább 1500 m mélység elérésére alkalmasak, és az egyes fúrásokat a műszaki lehetőségek határán belül olyan mélységig kell folytatni, amíg az geológiailag indokolt. Amennyiben kereskedelmileg hasznosítható mennyiségű kőolajat vagy földgázt talál, a fúrás körül 36 négyzetkilométeres területén – amelynek az eredményes fúrás a középpontja – további két fúrást kell telepíteni. Ásványolaj és földgáz föltárása esetén köteles minden technikailag és okszerűen lehetséges intézkedést megtenni az elpocsékolás megakadályozására. Ennek ellenőrzésére a pénzügyminiszter műszaki szakértőt rendelhet ki. Az opció meghosszabbítható, ha annak lejártáig az EUROGASCO munkálatai ugyan nem fejeződtek be, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy valószínű az eredmény. Kikötötték azonban, hogy ha az EUROGASCO hanyagságból vagy szándékosan nem tartaná be az egyezmény valamely kitételét, vagy nem teljesítené kötelezettségét a pénzügyminiszter fölszólítását követő két hónapon belül, az átruházott jogok költségmentesen visszaszállnak a magyar államra. Kivételt képezett az az eset, ha a „rendes kereskedő gondosságával el nem hárítható tények és körülmények” akadályoznák meg a kötelezettségek teljesítését.
Időközben hazatért Dr. Papp Simon is és, más szakemberekkel együtt ismét munkához láttak. Így ír egyéni életútjának erről a meghatározó szakaszáról önéletrajzában: „Németországból 1932 őszén kerültem haza. Itthon és Londonban már kilátásban volt, hogy az European Gas and Electric Company szénhidrogén-kutatásokra koncessziót fog kapni, és ezért elhatároztam, hogy én nem fogom többé a világot járni, hanem itthon maradok. Megkísérlem Magyarországon feltárni az olajat, amiről én meg voltam győződve, hogy nálunk is van kereskedelmileg kinyerhető mennyiségben, dacára az angol kudarcnak.”
Dr. Papp Simon az EUROGASCO főgeológusa lett, és megbízták a geofizikai munkák megszervezésével. Az adminisztráció vezetésével Ábel Bódogot, a Teudloff-Dittrich Gépgyár volt igazgatóját bízták meg. A kutatásokat jeles magyar geológusok, geofizikusok végezték: Dr. Lóczy Lajos geológus, egyetemi tanár, a Földtani Intézet igazgatója, Dr. Vendi Aladár geológus, műegyetemi tanár, Dr. Strausz László geológus, Dr. Kretzol Miklós geológus, Dr. Vajk Raul, Oszlaczky Szilárd, Facsinai László, Scheffer Viktor geológusok.
1933 szeptemberétől már részletes felszíni geológiai kutatásokat folytattak, majd októberben megkezdődtek a Dunántúl területén a geofizikai vizsgálatok a Földtani Intézettől kölcsönzött Eötvös-Rybár-féle torziós ingával. Szeizmikus mérésekkel kombinált torziós-ingás méréseket végeztek, majd ezt mágneses mérésekkel egészítették ki. Magyarországon az EUROGASCO végeztetett először graviméteres méréseket. Az első két év geológiai és geofizikai mérésekkel telt, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy fölkutassák a mélyben fekvő, kőolaj tárolására alkalmas földtani szerkezeteket, és ezek eredményei alapján jelölhessék ki a kutatófúrások helyét. Ez idő alatt 5 kutatófúrást végeztek a Dunántúl területén. Az első szeizmikus méréseket 1934. július 20-án kezdték a Kisalföldön Himód és Kisfalud között az amerikai Carter Oil Company felszerelésével és négytagú csoportjával, majd 1934. november 21-től közösen végezték a Humble Oil Co. munkatársaival. Kapuvár közelében, Mihályi község határában nagy mennyiségű szén-dioxid-gázt tártak fel, amelyet a benzingőztől megtisztítva szárazjég gyártásra használtak. Ez a fúrás fordulópont volt a hazai mélyfúrások történetében, mert itt alkalmaztak első alkalommal Rotary rendszerű (forgófejes, iszapöblítéses) technológiát Magyarországon. 1150 m-es mélységnél benzinszagú gáz, majd 1510-1557 m közt nagynyomású, viszonylag tiszta szén-dioxid-gáz tört föl. A fúrást 1603,6 méterig folytatták, azonban értékelhető mennyiségű kőolajat vagy földgázt nem találtak. A szárazjég kereskedelmi méretű termelésére értékesítési nehézségek miatt végül nem került sor.
A második fúrás helyét a görgetegi vasútállomás mellett jelölték ki Somogy megyében. A Nagyatád és Lábod községek közötti föld alatti földtani szerkezet 25-30 km hosszan, 12 km szélességben észak-déli irányban húzódik. Az 1935. október 14-én kezdett és 1936. április 4-én 2059 m mélységben befejezett fúrás technikatörténeti jelentősége, hogy itt alkalmazták először a Schlumberger eljárást (elektromos fúrólyuk-vizsgálatot) az átfúrt kőzetrétegek vizsgálatához, a fúrás azonban eredménytelen maradt. Az Inke környékén található földtani szerkezeten 1936. május 10-én, Iharosberény határában kezdték a harmadik fúrást. 1300 m mélységben olajnyomokat tartalmazó gázt tártak fel, a gáz 34% metánt tartalmazó szén-dioxid volt. 2140,5 m mélységnél a fúrást abbahagyták, a hosszadalmas vizsgálati eljárások sem biztattak eredménnyel. Csupán 61% szénsavgázt és 36% metánt tartalmazó, nem éghető gázt találtak. Elkeserítő volt a több mint háromévi munka eredménytelensége, erre senki sem számított.
A negyedik és ötödik fúrást a Zala megyei Szentadorján község (Lispe) közelében telepítették. Mindkettő olajat és benzingőzt tartalmazó földgázt adott.
Ebben az időszakban Magyarország még nem tudta kiheverni a trianoni sokkot, és az 1929-33-as gazdasági világválság következményei is csak most éreztették hatásukat igazán. A nemzetközi helyzet változásai, illetve a bizonytalanná vált ausztriai belpolitikai viszonyok miatt az EUROGASCO addigi bécsi székhelyű központját 1936 szeptemberében Budapestre helyezték. Magyarországi terveik megvalósításához a kutatási eszközök technikai és pénzügyi lehetőségeinek bővülésében ez a körülmény, továbbá Dr. Papp Simon külföldi kapcsolatai nyilvánvalóan szerepet játszottak. Az amerikai cég által behozott és használatba vett korszerű, Rotary rendszerű forgófejes fúróberendezésekkel üzembiztosabban és olcsóbban folyhatott a munka. Egyes geológusok biztosra vették, hogy a ’20-as években a Magyar Olajszindikátus által végzett kutatások eredménytelensége ellenére a Zala megyei Budafapuszta környékén még érdemes próbálkozni. Ezen a területen az Egyezmény még egyébként is kutatásra kötelezte az EUROGASCO-t. A Budafapuszta határában 1936. július 13. és december 2. között lemélyített B1-es fúrásuk az 1066 és 1805 m közötti homokrétegekből 1937. február 9-étől 15 mm-es fúvókán át naponta 418 000 m3 földgázt és eleinte heti 2,5 vagon jó minőségű olajat adott. Ezt a gázt használták később a 2-es és 3-as fúrás gőzkazánjainak fűtéséhez. A gáznak erősen benzinszaga volt, amely arra engedett következtetni, hogy a környező rétegekben olajcsapda található. A Trianon utáni Magyarországon ez volt az első termelő olajkút.
Az 1937. április 14-én kezdett és szeptember 29-én sikeresen befejezett B2-es kutatófúrásuk során történt rétegmegnyitással felszínre került folyékony arany egyúttal a magyar kőolajtermelés kezdetét is jelentette. A termelést 1937. november 21-én kezdték meg. A kút 10 mm-es fúvókán keresztül napi 10 300 m3 földgázt és 62-65 m3 (52-55 tonna) jó minőségű, benzindús kőolajat adott. Magyarországon az ipari méretű kőolaj-kitermelést ettől a naptól számítjuk. A Trianon után nyersanyaglelőhelyek nélkül maradt csonka ország számos kudarc után, a szakemberek kitartó munkájának eredményeként immár kőolajtermelő országgá válhatott. A budafapusztai felboltozódás határait sikerült feltérképezni, ezzel a kezdeti kutatások Zalában befejeződtek. 1938. december 31-ig tíz fúrást mélyítettek Budafapusztán. Kilenc közülük termelő kút lett, és 13 hónap alatt 4000 vagon kőolajat és 20 millió m3 földgázt szolgáltatott. A külföldi petróleum-folyóiratok termelési statisztikáiban Magyarország is megjelent, mégpedig nem az utolsó helyen.
Az EUROGASCO a magyarországi kutatásokba 1933. július 28-ától 1936. május 31-éig 300 000 aranydollárnak megfelelő összeget fektetett be, eleget téve ezzel az Egyezményben vállalt, kutatási tevékenységre előirányzott kötelezettségének. Az EUROGASCO a kutatásokat a kor legmagasabb műszaki színvonalának megfelelően végezte, és – bár a szerződés erre nem kötelezte – geofizikai méréseket is végeztetett. 1933 és 1938 között tízezer állomáson végeztek Eötvös-ingaméréseket, ezenkívül 1937-ben Humble-Truman Howel típusú graviméterrel Budafapusztán, Csömöréden, Győrött, Kacorlakon és Pusztaszentlászlón végeztek méréseket. 1934-ben mágneses méréseket végeztek Kaposvár, Kurd és Mihályi környékén.
A szeizmikus munkálatok a Kisalföldön kezdődtek Himód és Kisfalud között 1934. július 20-án. A jelentősebb gravitációs anomáliák mibenlétének megállapítására az amerikai Humble Oil Co. végzett méréseket Mihályi-Szárföld-Répcelak, Budafapuszta-Lenti térségében 1935-ben, a szintén amerikai SEISCOR cég pedig Budafapuszta-Inke-Mihályi környékén 1936-ban. Az 1933-tól 1943-ig eltelt tíz év alatt végzett kutatómunka intenzitását a következő számokkal jellemezhetjük: Eötvös-ingaállomás 20 000 helyen került telepítésre, graviméter-állomás 12 000 helyen, vertikális magnetométer 15 000 helyen, szeizmikus robbantópontok száma: 2500.
Az EUROGASCO sok nehézségbe ütközött, mire elkezdhette kutatófúrásait a budafapusztai területen, és utána is adódtak még kritikus időszakok. Tőkeerejéről a magyar kormány nem rendelkezett megfelelő információkkal. Ekkorra már a vállalat belső szervezeti és tulajdonviszonyai is megváltoztak. A kezdetben angol-amerikai tulajdonszerkezetben az amerikai tőke túlsúlyba került. Az angolok nem akartak többet invesztálni az eredménytelen kutatásokba, másrészt az EUROGASCO hitelfölvételre kényszerült a New York-i székhelyű Standard Oil Company of New Jersey-től. Az EUROGASCO akkori elnöke, Henry J. Pierce által kieszközölt 250 000 kölcsönt egy év múlva részvényekké konvertálták. A SOCONJ egyre több és több részvényt vett át, így 1937 végére már a részvények 90%-a a birtokában volt. A továbbiakról dr. Papp Simon a következőket írja: „1936 decemberében itt járt Ralph Bolton, aki a New Jersey-t mint elnök képviselte az EUROGASCO-ban. Ebben az időben a budafapusztai 1. számú fúrásban már 1053-1076 m között átfúrtak egy olaj- és gáztartalmú réteget, és biztosra vettük, hogy ez a fúrólyuk olajat fog termelni, mert a kihúzott fúrómag teljesen át volt itatva olajjal és gázzal. Ezért sikerült rávenni Boltont, eszközöljön ki részünkre a Jerseytől még 50 000 dollárt a kút további fúrásához és a homokrétegek megvizsgálásához, valamint a 2-es számú fúrás lemélyítéséhez. Erre engedélyt is kaptak.” A történeti pontosság kedvéért ide kívánkozik egy anekdotikus részlet, amely érzékelteti, hogy Mr. Bolton, illetve a Standard Oil of New Jersey erszényének megnyitása nem ment ilyen simán. Mr. Ralph P. Bolton 1936. december 3-án azért érkezett a cég londoni központjából Magyarországra, hogy a mihályi, görgetegi és inkei fúrások meddőségének, valamint a B1-es fúrásnál jelentkezett műszaki problémák miatt elmaradt rétegvizsgálatok helyett a fúrómagok megtekintése alapján döntsön a kutatások folytatásáról vagy azonnali leállításáról. A döntés érintette volna a tervezett B2-es fúrást is, a tét tehát óriási volt. Dinda János fúrásvezető, hogy az igazságnak több esélyt adjon, utasította beosztottait, hogy a fúrómagot a telephelyen található „valamilyen olajjal” itassák át, majd a külsejét töröljék le. Az ily módon „előkezelt” fúrómag a másnapi szemlén lupéval, de még inkább a laborban UV-fénnyel vizsgálva a bejuttatott olaj hatására „gyönyörű sárga színben mutatkozott.” A fúrómagban az olaj jelenléte Mr. Bolton számára kimutatható volt, a további kutatások elől pedig minden akadály elhárult. Az eset valójában nem tekinthető csalásnak, legfeljebb csalafintaságnak, hiszen az olaj jelenléte a területen már egyértelműen bebizonyosodott, csak a béléscső megszorulása miatt nem tudták a kutat megfelelően kiképezni és a rétegtartalmat meghatározni.
A budafapusztai B1-es fúrás befejezésekor már látható volt, hogy nem szabad föladni a szénhidrogén-kutatást a zalai területen. Erről azonban meg kellett győzni a magyar hatóságok képviselőit is, mert az 1933-ban megkötött egyezmény értelmében az itt használt két fúróberendezést más, eddig eredménytelenül kutatott területre kellett volna átszállítani. Az EUROGASCO-nak sikerült meggyőzni a budafapusztai terület reményteljességéről Bornemissza Géza iparügyi minisztert, vitéz Petneházy Antal államtitkárt és Telegdy Roth Károly egyetemi tanár miniszteri tanácsost, és megnyerni beleegyezésüket az egyezmény néhány pontjának megváltoztatásához. Az egyezménnyel egyidejűleg aláírt szerződés kitételt tartalmaz arra az esetre, ha az EUROGASCO ipari méretekben kitermelhető kőolajat vagy földgázt tárna föl. Kőolaj föltárása esetén a termelést a szokásos üzleti feltételekkel folytatni kell, és amennyiben az a társaságnak méltányos jövedelmet biztosít, addig kell fokozni, amíg az ország saját szükséglete biztosítva nincs. Ebben az esetben a cég opciós időszak lejárta előtt köteles határozni arról, hogy megalakítja-e a Magyarországon bejegyzett, de nem magyar tőkével, minimálisan 500 000 aranydollárnak megfelelő alaptőkével rendelkező önálló magyar részvénytársaságot. A szerződés rendelkezett arról is, hogy a magyar részvénytársaság üzemeiben magyar állampolgárságú tisztviselőket, altiszteket és munkásokat alkalmaz, kivéve azokat a munkaköröket, amelyekben a munka magyar állampolgárokkal nem látható el megfelelően. 1937. június 10-én pótegyezményt kötöttek, amely szerint az 1933-ban megszabott 5 éves opciós időszak további 2 évvel – 1940. június 30-áig – meghosszabbodik.
Az EUROGASCO az opciós időszakban még további hat fúrás lemélyítésére vállalkozott a koncessziós területen belül. Az EUROGASCO a kutatásokba 1937. december 10-éig 806 300 dollárt fektetett be, és az év végéig a budafapusztai B1-es, B2-es és B3-as jelzésű kutakból összesen 1360 tonna kőolajat termelt ki. A biztató eredmények, valamint az a körülmény, hogy a kitermelésre, feldolgozásra, értékesítésre csak Magyarországon bejegyzett cég jogosult, arra indították az EUROGASCO vezetését, hogy éljen az Egyezmény 15. pontja által biztosított jogával, és alapítsa meg a szerződés 1. pontjában meghatározott részvénytársaságot. 1938. június 24-én pótszerződést írtak alá, amelynek értelmében 1938. július 15-én megalakult és július 18-án bejegyezték a magyarországi társas cégek jegyzékébe az EUROGASCO által alapított új olajvállalatot Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság, röviden MAORT néven. Az EUROGASCO az 1911. november 15-én Chicagóban bírósági ítélettel föloszlatott J. D. Rockefeller-féle Standard Oil Company amerikai olajvállalat egyik reinkarnációja, a Standard Oil Company of New Jersey leányvállalata volt. Az EUROGASCO összes magyarországi vagyonát, jogait, kedvezményeit betétel formájában, 14 357 000 pengő értékben bevitte a MAORT-ba ugyanilyen értékű részvény ellenében. A MAORT részvénytőkéjének 99,19%-a ezáltal a Standard Oil Company of New Jersey, a világ akkori legnagyobb olajmonopóliumának tulajdonába került. Az egyenként 1000 pengő névértékű részvényeket a Magyar Kereskedelmi Bankban helyezték letétbe, amelyből 14 242 darab volt amerikai, 115 darab magyar tulajdonban. A magyar államot a kitermelt olaj után 15%, a földgáz után 12% részesedés illette természetben vagy készpénzben, a pénzügyminiszter előzetes jelzése alapján. Ez kevesebb, mint az Anglo-Persian koncesszió 16%-os perzsa részesedése, de ez esetben ismert volt a kitermelt olaj mennyisége. A perzsa állam sohasem tekinthetett be az Angol-Perzsa Olajvállalat könyvelésébe, a cég annyi olaj után számolta a 16% részesedést, amennyi után akarta. A szerződés 10. cikkelye tartalmazott egy, a magyar állam számára kedvező szerény mondatot: „Amennyiben saját kára nélkül teheti, Magyarország gazdasági érdekeit szem előtt tartja.”
Amikor a képviselőházban Bornemissza Géza bejelentette a MAORT megalakulását, egyetlen szót sem ejtett arról, hogy a magyar kőolaj és földgáz voltaképpen amerikai kézbe került. Erről azért illett volna szót ejteni, mindazonáltal a budafapusztai, majd a lovászi olajmezők fölfedezése nem az amerikai nagytőke, hanem a magyar gazdaság számára volt létkérdés. Az idegen tőke a kor technikai és szakmai színvonalának megfelelő módon nekilátott a föltáráshoz és a termeléshez, új munkakultúrát, vezetési stílust és életformát meghonosítva ezzel az ország egyik legszegényebb, legelmaradottabb vidékén, a Göcsejben. Zala megye elindult az iparosodás útján. Létrejött tehát az első jelentős hazai olajtársaság, és megkezdődött a jelenlegi nemzeti olajvállalat, a MOL előtörténete.
