Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A Lukács gyógyfürdő

2013/10. lapszám | Fábián Attila |  3154 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Budapest gyógyfürdőit bemutató sorozatunk utolsó előtti részében a város egyik legnagyobb hírű fürdőjében, a Lukácsban jártunk.A József-hegy lábánál fakadó forrásokat már a rómaiak is ismerték és hasznosították. A XII. században gyógyítással foglalkozó lovagrendek (1178-ban a johannita lovagok, később a máltai és rodoszi lovagrend) telepedtek le itt, akik a kolostoraik mellé fürdőt és kórházat is építettek.

A fennmaradt korabeli peres okiratok szerint már a középkorban létezett a területen az ún. Malom-tó, melyet fürdésre is használtak, és az itt élő törökök is működtettek fürdőket (a mai Császár fürdő elődje, a Veli bej-fürdő, valamint a Barutháne/Barut degirmeni ilidzsaszi elnevezésű, azaz a lőpormalom melletti fürdő), de a feltörő forrás energiáját elsősorban a lőporgyártásban és a gabonaőrlésben hasznosították.

Forrás és tó

Buda török uralom alóli felszabadítása után az összes fürdőt kincstári kezelésbe vették, a József-hegy lábánál található, a Császár és a Lukács fürdő területén fakadó forrásokkal együtt. A fürdő jelentősége a XVIII. század végétől csökkent, majd 1857-ben egy óbudai molnármester kezdte meg újbóli kiépítését. 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól a területet, és tovább bővítette az intézményt, az épület megtervezésével pedig Ray Rezsőt bízta meg. 1893-ban a fürdőt részvénytársasággá alakították, felépítettek egy gyógyszállót, iszapfürdőt, népgyógyfürdőt, modern népgyógyászati osztályokat és uszodákat. Ekkor vezették be a Szent Lukács gyógyfürdő elnevezést. A Gellért fürdő megnyitásáig ez volt Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője, ahová külföldről is érkeztek gyógyulni vágyó betegek.

Ebben az időben alakult ki az a szokás, hogy a gyógyultak márvány „hálatáblákat” helyeztek el az épületen, melyeknek nagy része a második világháború során megsemmisült. A megmaradt táblákat a későbbi felújítások során az épület falába építették.

„Kislukács”

Mivel a Lukácsba járó úri osztályt irritálta a környéken élő és szintén a fürdőt használó parasztok és munkások jelenléte, így a Lukáccsal szemben megépítették a fürdő kicsinyített és puritánabb verzióját, az ún. Kislukácsot, melyben az eredeti fürdő mintájára kétmedencés termálfürdőt és kádosztály építettek. A Kislukács ma már teljes leamortizálódott épületének építészettörténeti szempontból van jelentősége: ez volt az első olyan épület Magyarországon, melyre vasbeton héjazatú tetőszerkezetet húztak.

Átnevezések, bővítések kora

1937-ben készült el a fürdő ivócsarnoka, melyet a millenniumi kiállítás fogadócsarnokának márványából építettek fel. Az ivócsarnokot József Ferenc királyi herceg avatta fel, az 1937. október 7. és 14. között megrendezett első Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus eseménysorozatának részeként. Budapest ostroma súlyos károkat okozott az épületben, ahogy fentebb írtunk, többek közt a hálatáblák nagy része is megsemmisült. A II. világháború után a Szent Lukács Gyógyfürdő vállalatot államosították, és hozzácsatolták a Császár fürdőt, majd a két intézményből megalakult az Állami Rheumakórház. 1951 tavaszán az Állami Rheumakórház, a Lukács fürdő és az Országos Balneológiai Kutató Intézet összevonásával megalakult a Kunfi Zsigmond Utcai Állami Kórház, melynek nevét egy évvel később Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetre változtatták (ez a későbbi Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, az ORFI jogelődje). A fürdőt 1951 után leválasztották a gyógyászati részlegektől, majd 1979-től komplex gyógyfürdő-ellátást nyújtó részleget, azaz nappali kórházat alakítottak ki benne.

1999-ig Európában egyedülálló módon működött egy iszapfürdő a fürdő területén, de a feltörő vizek lehűlésének hatására lebetonozták az alját, majd higiéniai okokból megszüntették. Az ezredfordulótól kezdve több ütemben zajlott a fürdő teljes felújítása, mely 2013-ban megkapta az IKOMOS díjat.

Az ötvenes évek Centrálja

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a múlt században, főleg az ’50-es évektől igazi társadalmi életet éltek az idejárók, akik között szép számmal megfordultak írók, politikusok, művészek, színészek és orvosok. „Itt egy baj van: hogy minek itt a medence” – mondta egy újságíró akkoriban a fürdő személyzetének, és ez jól illusztrálja, hogy a Lukács inkább volt kávéház és közösségi, társasági tér, mintsem fürdő. A híres tetőtéri teraszon hatalmas bridzspartik zajlottak, és itt játszódik Ottlik Géza: Iskola a határon című regényének nyitófejezete is. Az idejárók viszonylag zárt kört alkottak, amelybe nehéz volt bekerülni, és a magyar kultúrtörténet olyan prominens alakjai is rendszeres látogatói voltak a Lukácsnak, mint Kodály Zoltán vagy Illyés Gyula.

A fürdő vízellátása

A fürdőnek a 1950-es évek végéig nem volt komolyabb gépészete, különleges berendezése vagy technológiája, egyszerűen csak meleg vizet kevertek a Malom-tó vizéhez. Az ’50-es évekig egy átlagos fürdőzés úgy nézett ki a Lukácsban, hogy az idejáró emberek iszappakolást kaptak az iszaptóból, majd átmentek a fürdőben található meleg vízbe – ahol volt egy női és egy férfi oldal –, lemosták és megmasszíroztatták magukat, majd hazamentek. Ehhez nem kellett különösebben komoly gépészet, avat be minket a fürdő történetébe Hajós György, a Szent Lukács fürdő fürdővezető- helyettese. Az iszaptavat 1999-ban tiltotta be az ÁNTSZ akkori jogelődje, a vendégek nagy bánatára. Az ötvenes években a túlhasználat miatt nem jött föl annyi meleg víz a kutakból, amennyire szüksége lett volna – túlságosan sok vizet szívtak el –, ezért a tó vize egyre hidegebb lett, így bebetonozták az alját, hogy ne szivárogjon el több víz. Ezután oldalirányból jött fel a meleg víz, amit szivattyúval szívtak fel, és megfúrták a 6-os, 7-es kutakat, ahonnan szintén szivattyúval szívták fel a meleg vizet.

A Lukács egyike azon fürdőknek, folytatta Hajós úr, amelyeknek hivatalosan nem kell vizet kérnie a fővárostól, mivel van hideg- és melegvízbázisa is. Hideg vizet az ún. Római-forrásból és -kútból, valamint a Molnár János-barlangból kapnak – előbbinek a vize erősen szénsavas –, míg meleg vizet több helyről kap a Lukács, de lényegében csak a 4-es és 6-os kutakat használja. A legmelegebb vizű az Antall-kút, amely egyben a legkisebb intenzitású is, így komoly szerepet ez sem játszik a fürdő életében. Említésre méltó még Király-kút, mely még a török időben kapta a nevét, amikor a kútból egy tölgyfacsatornán keresztül jutott el a víz a Lukácsból a Király fürdőbe.

Felújítások az ezredfordulón


 

 

​1999-ben kezdődött meg a szabadtéri medencék korszerűsítése. Ekkor építették ki az ún. szűrő-forgató rendszert, és alakították át a korában töltő-ürítő rendszerű medencéket. A töltő-ürítő medencék az adott napon használt vizet egyszerűen a Dunába engedték. A fürdővezető- helyettes szerint az ilyen megoldások kevésbé higiénikusak, és indokolatlanok olyan földrajzi területen, mint Magyarország, ahol nincs vízhiány, ennek ellenére kötelező jelleggel be kellett vezetni. Az akkor már alig használt iszaptavat, melynek kapszula alakú fedett része is volt, megszüntették, és helyére élménymedence épült. A termálrészleg felújítása során az épületben talált építészeti és burkolási megoldások, valamint archív felvételek alapján történtek a helyreállítások. A rekonstrukció során egy pihenő-szaunázó részt is létrehoztak merülőmedencével, zuhanyzókkal, mosdókkal, büfével. A nemek elkülönítése miatt korábban az emeleten két súlyfürdőmedence volt, a felújítás során egyik medence funkciója megmaradt, míg a másikban vízi tornaedzéseket tartanak.

A Lukács fürdőben 2012-től újabb felújítási munkálatok kezdődtek, melyek az év végén fejeződtek be. Felújították a függőfolyósokat és szabadtérre nyíló kabinokat, valamint új zuhanyzókat és mellékhelyiségeket alakítottak ki. Felújították továbbá a masszázsrészleget, és az épület egyik szárnyában új fürdőegységként egy különálló szaunavilágot hoztak létre, melyben gőzfürdő, különböző szaunák (többek között nudista szauna) találhatók. A másfél milliárd forintos felújítás 70 százalékát uniós forrásból finanszírozták.

Gépészeti megoldások

2005-2006-ig gőzkazánok működtek a fürdőben, amikor az éppen zajló rekonstrukciókor lehetőség nyílt kondenzációs kazánok beszerelésére pályázat útján. Így a fürdő kapott három darab Viessmann kondenzációs kazánt, melyek mellett ma még egy kis gőzkazán is üzemel, gőzzel látva el a száraz és nedves gőzkamrákat. Hajós úr szerint jelenleg a kondenzációs kazánjaik egy borzalmasan elavult fűtési rendszerrel működnek, aminek felújítására, a radiátorok és csövek lecserélésére, valamint padlófűtés beszerelésére már nem volt lehetőség, így ez a rendszer még hagy némi kívánnivalót maga után, de még is jobb az 1930-as ’40-es évekbeli „főzőüstjükhöz” képest. A régi és közel hetvenéves rendszer még úgy működött – vezet be a régi világ rejtelmeibe körbevezetőm -, hogy rostot dugtak bele, és vizet forraltak a sima tartályban, ami gőzt állított elő. A helyiségben a műveletet egy fűtő felügyelte, oxigénhiányos, egészségtelen környezetben, ráadásul a rendszer hatásfoka maximum 40 százalék volt. Ennél tényleg minden megoldás jobb, mondta nevetve a fürdővezető- helyettes.

A kondenzációs kazánok a rendes 50/30-as hőfoklépcső helyett 90/70-nel üzemelnek. A második rekonstrukció ideje alatt annyit javítottak a helyzeten, hogy sikerült átcsoportosítani némi a pénzt a költségvetésből arra, hogy a fürdő egyes részein padlófűtést vezessenek be. Így most egy hibrid/vegyes rendszer működik, de tervben van, hogy a fürdő teljes területén kialakítják a padlófűtést.

A Lukács 1998-ban kapott új szellőzőrendszert, addig csak természetes szellőzés volt – leginkább párában ültek az emberek. A helyzet a szellőzés kiépítése után sem javult sokat, mert a rendszert nem működtethették az igényeknek megfelelően a magas karbantartási költségek és tetemes áramfogyasztás miatt, melynek kiadásait nem tudta kitermelni a fürdő. Az sem segítette az eredményes működést, hogy mind a személyzet, mind a vendégek folyamatosan nyitogatták az ablakokat. A következő felújításkor a szellőzőrendszer kapott egy központi automatikát, melynek segítségével vezérelhető, monitoringozható és szabályozható a rendszer, többek között a befúvók fordulatszáma, így csökkenthető az áramfogyasztás.

A tisztán termálvizes medencék töltő-ürítő rendszerűek, ami nemcsak azt jelenti, hogy tilos forgatni a vizet, hanem más vizek hozzákeverése sem megengedett. A beérkező 50 °C-os termálvizet hőcserélők segítségével hűtik le 40, 36, illetve 32 °C-ra, majd a hőcserekor felszabaduló hőt a zuhanyzókban használják fel, amit a Római-kút vizével továbbhűtenek.

A felújításkor szivattyúcsere is történt, a régieket kicserélték frekvenciaváltós szivattyúkra. Régebben a négy darab szivattyút kapcsolgatta egész nap a gépész, miközben figyelte a nyomást. A 40-50 éves gépek között volt olyan is, ami már nem működött, de a működőképesek is sokszor levegőt szívtak, így egy idő után teljesen szabályozhatatlanná vált az egész vízkörrendszer. A frekvenciaváltós szivattyú kiküszöböli ezt, és külön felügyelet sem kell hozzá, a rendszer fixen adja a vizet. A meleg víznél nincs olyan frekvenciaszabályozás, mint a hidegnél, mivel ezt eddig megoldották e nélkül is.

Ártér, árvizek

A Dunához való közelsége miatt áradáskor a Lukácsba is évről évre betör a víz. Ilyenkor a Malom-tó vizét átszivattyúzzák a folyóba, és ott jártunkkor az épp rekordmagasságra készülő Duna már a gépházban volt. A huzamosabb ideig tartó árvíz általában az áramellátást és a működtetést is veszélyezteti, amit ilyenkor aggregátor működtetésével ellensúlyoznak. A régi és öreg aggregátort tavaly cserélték le egy új dízelmotorosra, garantálva a zavartalan működést nagyobb áramkimaradásokkor.

Gyakori problémák és a mínusz egy forint

Mínusz egy forint, mondta riportalanyom. Ennyi van a gépészeti felújításokra. Az EU-tól kapott egymilliárd forintból nulla forintot költhettek gépészetre, és nagyban megnehezíti a zavartalan működést, hogy az utóbbi 10 évben a fürdő már nem kapott támogatást a fővárostól (előtte évi 200-300 millió forinttal támogatta az önkormányzat a működést).

A pénztelenség mellett a termálvíz agresszív maró hatása jelent problémát, hasonlóan a többi fürdőhöz. Hajós úr szerint nem volt jó megoldás, amikor direktbe ment a termálvíz, mert mindent tönkretett és szétmart. A hideg víz magas szénsav-, vas- és kéntartalma szintén nem tett jót a vezetékeknek, kifolyócsöveknek, csapoknak. A legjobb megoldás az ötrétegű és jó minőségű műanyagcső-szerelvények alkalmazása, amelyeket nem kezd ki a termálvíz.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem