A jól végzett munka öröme
2013/9. lapszám | Bányai István | 2411 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
„Engedd meg, Uram, hogy teremtésednek rám bízott részével szebbé tegyem a világot” - legalábbis Szent-Györgyi Albert így fogalmazta meg „dolgunkat” a világban. A jogalkotó az igazságügyi szakértői feladatkör meghatározásakor (2005. évi XLVII. törvény) ennél lényegesen ridegebben fogalmazott: „a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.”
Minden szakma, foglalkozás, vagy ha úgy jobban esik a fülnek, hivatás számára vezérfonal lehet kiváló Nobel-díjas tudósunk iránymutatása, és ez alól nem kivétel az igazságügyi szakértők tevékenysége sem. De mivel is tehetné szebbé egy igazságügyi szakértő a világ bármely parányi részét? Tervező, kivitelező mérnöktársainknak egy-egy megvalósult munka eredményeként megadatik ez az érezés, ők tényleg szebbé tudják tenni a „rájuk bízott” világot. Egy esztétikus épület, egy dugómentes forgalmi csomópont, egy óraműpontossággal funkcionáló szabályozási rendszer vagy egy elégedett megrendelői mosoly fel tudja tölteni a lélek gyakorta kiszikkadó akkumulátorát. Igazságügyi szakértőknek viszont - kilépve a tárgyalóteremből - inkább csak felek rosszalló pillantása jut, és még örülhetnek, ha ennyivel „megússzák”. Igazságügyi szakértő egyet tehet: igyekszik szakmailag, etikailag egyaránt korrekt, a lehetőségek szerint meggyőző szakvéleményt készíteni, és közben törekszik beérni a jól végzett munka futó örömével. Az, hogy egy szakvélemény korrekt és meggyőző legyen, azonban nem minden esetben és nem is teljes mértékben múlik a szakértőn. Az igazságügyi szakértés valójában nem más, mint egy – a bíróság szemszögéből nézve legalábbis - speciális szakterületen lefolytatott bizonyítási eljárás. A bizonyítékokat azonban a peres akták csak ritkán kínálják tálcán, mi több, jó részük vagy iratmegsemmisítőben végzi, vagy egy lezárt fiók mélyén porosodik, örökre eltemetve.
Az igazságügyi szakértő, ha „muníciójából” futja, tényszerű megállapításokra, azaz bizonyítékokra igyekszik alapozni szakvéleményét. A bizonyíték fogalmának értelmezésében a műszaki és jogi területen eltérések mutatkoznak. A joggyakorlatban a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként, összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét meggyőződése szerint állapítja meg. A bíróság, a bizonyíték fogalmának sajátságos jogi értelmezéséből adódóan, nem köteles bizonyítéknak tekinteni azt sem, amire a szakértő, szakmai vizsgálata alapján, „rásüti” a bizonyíték bélyegét. Szakértő ugyanakkor nem is minden esetben tud bizonyítani (számítani, mérni stb.), lehetőségei ennél gyakorta szűkre szabottabbak. Mindezek eredményeként az igazságügyi szakértő olykor tényekre alapozott, olykor azonban „csak” szakmai logikára épített szakvéleményt tud Jusztítcia mérlegére tenni. A tényszerű bizonyítás elmaradása azonban akkor és csakis csak akkor fogadható el, amennyiben igazolást nyer, hogy nincs lehetőség objektív bizonyításra.
A konkrét ügy
Egy peres ügy tényállásában - felperes állítása szerint - az alperes oly módon változtatta meg a korábbi fűtési rendszert házrészében, hogy annak eredményeként a szomszédos felperesi ingatlan tetőtéri helyiségeibe füst áramlott be. Felperes keresetében kérte az alperesi kémény meghosszabbítását, valamint az eredeti fűtési mód (gázfűtés) visszaállítását. A bíróság a szakértői kirendelésben a következők szerint határozta meg a vizsgálat célját: „Nyilatkozzon a szakértő, hogy az alperesi kémény és tüzelőberendezés megfelel-e a hatályos jogszabályoknak a jelenlegi állapotában. Nyilatkozzon továbbá arra, hogy az alperesi kémény megfelelő magasságú-e, illetve hogy szükséges-e annak a megmagasítása, valamint arra, hogy az alperes jelenleg alkalmazott tüzelésmódja (fatüzelés) az általa használt berendezésekkel megfelelő-e, az szabályosan van-e bekötve és üzemeltetve.”
A szakértői feladat – összhangban a kirendelő végzésben foglaltakkal – egyrészt a jogszerűség, másrészt pedig a szakszerűség vizsgálatára terjedt ki. A jogszerűség vizsgálata a per szempontjából releváns időszakban hatályos jogforrások alapján történhet. A szabályosság, jogszerűség vizsgálata során megállapítható volt, hogy az alperesi lakás kéményei megfeleltek az építési engedélyben, engedélyezési tervben foglaltaknak. A lényegesen később (1999-ben) megépült felperesi ikerház-rész ugyancsak az engedélyeknek megfelelően épült. Az újonnan beépített ETNA kandalló-kályha rendelkezett „megfelelőségi nyilatkozattal”. A típus forgalomba hozatala engedélyezett volt az „egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról” szóló 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet előírásainak megfelelően. A kandalló használati útmutatója viszont meglehetősen elnagyoltan írta le a biztonsági követelményeket: „A beállításhoz és a kéménycsatlakozáshoz az adott ország tűzvédelmi rendelkezéseit kell betartani”, illetve „Az első üzembe helyezés és a kéménycsatlakoztatás előtt a használati útmutatót alaposan át kell olvasni, és az illetékes kéményseprőt tájékoztatni kell.” Nem életszerű elvárás viszont, hogy a vevő első útja a kazánboltból a közlönyboltba vezessen, és a „tájékoztatás” sem a legkatonásabb kifejezés szakhatóság bevonása kapcsán.
A kémény vonatkozásában rendelkezésre állt a korábbi évek FŐKÉTÜSZ vizsgálati tanúsítványa. A szakhatóság a vizsgálatok során nem talált kifogásolni való körülményt. Az alperesi kémény – a felperesi épület viszonylatában is! - megfelelt a szakmailag iránymutatásul szolgáló MSZ-04-82.1:1985 szabványban foglalt kitorkollási előírásoknak is. „A kémény kitorkollása legalább olyan magasan legyen, hogy a kéményfej fölé függőleges tengellyel és a kitorkollásra illeszkedő, lefelé mutató csúccsal szerkesztett, 60° félnyílású kúpot az épület (vagy a szomszédos épület) semmilyen széltorló felépítménye ne közelítse meg 0,70 m-nél jobban (függőlegesen mért távolsága attól legalább 0,80 m legyen).” A fenti „megfelelősségek” ellenére a szakértői vizsgálat alapján két ponton hiányosság mutatkozott a szilárdtüzelés alkalmazásában. Elmaradt (illetve nem nyert igazolást) az új tüzelőberendezés bekötést megelőző szakhatósági vizsgálata, tanúsítása; másrészt pedig nem került sor a szélhatás vizsgálatára. A kérdéskört – fontosságából adódóan - eltérő jogalkotási szinten, különböző szempontok figyelembe vételével több jogszabály is rendezi.
Az OTÉK, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 182/2008. (VII. 14.) Korm. rendelet „Égéstermék-elvezetők” fejezete általános elveket fogalmaz meg: „Az égéstermék-kibocsátás helyét és magasságát úgy kell meghatározni, hogy az a környezetet szikrával, pernyével, füsttel ne veszélyeztesse, a levegőt a megengedett mértéken felül ne szennyezze.” A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 11 §-a már konkrét vizsgálatot ír elő:„Gázüzemű, továbbá - a tüzelési mód vagy a kémény terhelésének megváltozása esetén - más tüzelőberendezést meglévő kéménybe kötni csak a kémények megfelelőségét és terhelhetőségét tanúsító szakvélemény birtokában szabad.” Az irányadó MSZ-04 82/1-85 szabvány már szakmai szinten szabályozza a kérdést azzal, hogy előírja, mit kell figyelembe venni szélhatás szempontjából a kémény tető feletti szakaszának kialakításakor: „a kéménykitorkollás környezetében kialakuló, a szomszédos épületek által okozott és az épület körüli domborzati viszonyokból eredő áramlási zavarokat.” A szélnyomás hatásmechanizmusa értékeléséhez az MSZ EN 1338-1 szabvány ad megfelelő támpontot.
A jogszabályok egybevetése alapján hiányosság volt megállapítható a kazán üzembe állítása vonatkozásában. A füstgáz-elvezetés szabályozása egyébiránt úgy tűnhet, tanpályául szolgál jogalkotók számára, hiszen ez olyan terület, ahol gyakorta egymásba gabalyodnak a paragrafusok. Az engedélyezés terén mutatkozó hiányosságokból nem következnek szükségszerűen műszaki hibák, illetve hiányosságok. A helyszíni szemle keretében megállapítást nyert, hogy az alperesi ikerházrészben két, egymással határos (egybeépített), de külön kürtővel rendelkező kémény biztosítja a füstgázelvezetést. A gáztüzelésre fali cirkogejzír, míg a fatüzelésre egy „ETNA” márkanevű, újonnan beépített kandallókályha szolgált. Az alperesi udvaron nagy mennyiségű (jó minőségű) fa tüzelőanyag volt fellelhető.
Műszaki szakértő számára – amennyiben erre mód nyílik – leghatékonyabb bizonyítási forma a működés közbeni vizsgálat. Más megközelítésben, szakértő nem tekinthet el egy próbaüzem lebonyolításától, amennyiben ennek objektív akadálya nincs. Ennek okán szemle keretében, a szakértő felkérésére az alperes próbafűtést végzett. A próbafűtés időszakában – a vizsgálat szempontjából szerencsés módon - változóan szeles idő volt. A fűtés alatt és különösen a felfűtés (kémény felmelegedési) időszakában jól megfigyelhető és dokumentálható volt a kitorkollásnál – széláramlat függvényében – a füstgáz rövid felfelé, majd az felperesi ingatlan ablakai irányába lefelé történő áramlása. A próbafűtés során az alperesi lakásban visszaáramlás nem volt észlelhető – még felfűtés során sem –, ami megfelelő huzatviszonyokat jelzett az adott időszakban. Szakértői szempontból vélelmezhető volt, hogy a tüzelési mód megváltoztatása lényegesen nem befolyásolhatta a füstgázáramlási viszonyokat, azonban a füstgázösszetétel eltérése miatt érzékelhetőbbé, felismerhetőbbé vált a visszaáramlás.
A földgáz (96% metán) égéstermékében 71,5% nitrogén, 10% szén-dioxid és 18,5% vízgőz található. A fa fő alkotói: 40-50% C, 4,5% H2O és 35% O2, 0,5-1% hamu. 1 kg fa elégetésénél kb. 9,4 m3 hideg füstgáz keletkezik. A fa égésekor a füstgázban az égés milyenségétől függően eltérő mennyiségben szilárd lebegő részek is jelen vannak. Egy jól funkcionáló kandalló optimális körülmények között 20 mg/m3 részecske-kibocsátással működik. Nagyobb mennyiségű nedves tűzifa lerontja ezt akár 500 mg/m3-re. Még ennél is nagyobb részecsketartalomra számíthatunk akkor, ha megtöltjük a tűzteret, és a levegőszabályozót bezárjuk.
Ezen a ponton akár le is lehetett volna tenni a „tollat”, és postára adni szakvéleményét, hiszen a bíróság által feltett kérdésekre a szakértői válasz lényegében megszületett. A rendelkezésre álló dokumentumok és a jogszabályok egybevetése alapján megállapítható volt a tüzelőberendezés szabálytalan bekötése, és bizonyítást nyert a füstgáz-visszaáramlás lehetősége is.
Bár a közrehatás, felelősség megállapítása alapvetően a bírói kompetencia körbe esik, a szakértő jelentős mértékben hozzájárulhat a kérdés műszaki hátterének megvilágításához. A felek a füstgáz-visszaáramlás vonatkozásában az ok-okozati összefüggéseket ellentétesen értékelték. Alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a kéményt szabályosan építette meg, és „a felperesek szabálytalanul építkeztek, mivel az ikerháznál a gerincen túlmentek.” Szemle keretében megállapítható volt, hogy az ikerház felperesi, új épületrészén a tetősík kialakítása (magasság, dőlésszög) – az alperes kifogásával összhangban - eltért a csatlakozó régebbi épület kialakításától. Felperes ugyanakkor érvényes építési engedélyére hivatkozott, mely összhangban állt a meglevő állapottal. Szakértői szempontból lényegében mindkét állásponttal egyet lehetett érteni.
A szakértői vizsgálat alapján valószínűsíthető volt, hogy az alperesi kémény, melyet az időszakos kéményseprő-ipari felülvizsgálat is megfelelőnek ítélt, alkalmas volt füstgáz-elvezetésre a szomszédos ikerházrész kialakítását megelőzően. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy a felperesi épület engedélyezési eljárása során, a már meglevő épületrész tetősíkjától való eltérés jóváhagyásakor készült-e tanulmány az áramlási viszonyok alakulásáról, hatásáról. Áramlás-, illetve tüzeléstechnikai szempontból egyértelműen kockázatot jelentett az új épületrész eltérő tetőkialakítása, az ikerház egységes struktúrájának megbontása, még akkor is, ha az – füstgáz-elvezetési szempontból - a szabványban megadott tapasztalati (távolság, dőlésszög) értékhatároknak megfelelt. A szakértői vizsgálatnak egyébiránt nem volt tárgya a felperesi ingatlan építési körülményeinek vizsgálata.
A per során nem volt kétségbe vonható a felek jóhiszeműsége. Az alperes egy meglevő, engedélyezett terv szerint kivitelezett épületben, korábban szakhatóság által többször jónak minősített kéménybe köttetett be egy forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező kazánt (más kérdés a bekötést végző szakember felelőssége). Alperes elmondása szerint egy ideig korábban is használta (más kazánnal) fatüzelésre a szóban forgó kéményt. Felperes az építési engedélynek megfelelően építette meg házrészét, nem ismerte fel, illetve nem kellett, hogy felismerje az eltérő tetőkialakításban rejlő esetleges veszélyeket. A közrehatás megítélése ezen a ponton mintha patthelyzetbe került volna. Szakértő, illetve bíróság nem ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy kimondani kényszerül a bizonyítási lehetőségek hiányát, ennek azonban csak a lehetőségek kimerülésekor szabad bekövetkeznie.
A felperesi nyilatkozatok egyértelműen arra irányultak, hogy a fatüzelést megelőzően nem volt füstgáz-visszaáramlás. Szakértői gyakorlatban ilyen estekben nem azt kell vizsgálni, hogy a fél vagy tanú által nyilatkozott esemény bekövetkezett-e, hanem azt, hogy volt-e műszaki realitása a jelzett esemény bekövetkezésének. Abból kiindulva, hogy a tüzelési mód, az épület adottságai mellett a környezet domborzati viszonyai jelentősen befolyásolhatják az áramlási viszonyokat, szakértői szemszögből felmerült a tágabb környezet vizsgálatának igénye. A beszerzett rendezési terv kivonata alapján megállapítható volt, hogy a felperesi ikerházrész építési engedélyezése időpontjában az uralkodó széljárás felőli oldalon levő telek még beépítetlen volt. A szemle időpontjában már beépített szomszédos telken levő nagyméretű épület tetőgerince merőleges volt az utca vonalára (és az uralkodó szélirányra), míg a perbeli ikerházé párhuzamos. A beszerzett információk és a szemlén látottak alapján valószínűsíthető volt, hogy a kifogásolt füstgáz-visszaáramlás, „lecsapódás” kialakulásában a szomszédos telken levő épület - nagy összefüggő tetősíkja okozta áramlási iránytörés, turbulencia - jelentős befolyással bírhat. Joggal volt feltételezhető az is, hogy a felperesi ingatlan vonatkozásában a füstgáz-visszaáramlás feltételei a szomszédos telek beépítését követően alakultak ki, illetve ennek hatása felerősíthette az új épületrész tetősíkjának – áramlástechnikailag kifogásolható – kialakításából adódó kedvezőtlen áramlási feltételeket.
A szakértői vizsgálat célja alapvetően a bíróság által feltett kérdések megválaszolása volt, és ezt a szakértő teljesítette is. A kérdés további vizsgálata egyrészt túlnyúlt volna a szakértői kirendelés keretein, másrészt pedig jogi kompetencia körbe tartozott. A konkrét válaszokon túlmenően azonban, a szakértő lehetőségeihez mérten segítséget kell nyújtson abban, hogy a bíróság a lehető legjobb döntési, ítélkezési pozícióba kerülhessen.
Az, hogy az egyes szakmákban, munkakörökben hol lehet teret nyitni Szent-Györgyi Albert tiszteletre méltó életszemléletének, valószínűleg elsősorban rajtunk múlik. Tervezők, kivitelezők látványosan szebbé, élhetőbbé tudják tenni - ha nem is a „világot”, de legalábbis - a környezetet, hiszen ők alkotásra vannak „ítélve”. Az igazságügyi szakértőknek, úgy tűnhet, ez nem adatott meg. Egy jó szakvélemény azonban alapja lehet egy jó ítéletnek, a peres eljárás igazsághoz közelítő lezárásának. Jobb ugyan ettől nem lesz a világ, de megszűnhet a bizonytalanság, megszűnhet a lelki teher; és az álmatlanul átvirrasztott éjszakák után eljöhet az elfogadás, a megbékélés. Ez az elfogadás, ez a lelki béke az, amivel az igazságügyi szakértő valamelyest „szebbé” teheti a világ rábízott szegletét.
