Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A magyar olaj és földgáz története XII.

2014/4. lapszám | Dobai Gábor |  4590 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A magyar olaj és földgáz története XII.

Magyarországon az elmúlt egy évszázadban nagy hangsúlyt fektettek a szénhidrogén-kutatásra. A termelésbe állított kutak 2013-ig mintegy 95 millió tonna nyersolajat és 210 milliárd m³ földgázt adtak az országnak. Ennek ellenére szakértők már a nyolcvanas években fölhívták a figyelmet, hogy az ezredforduló környékén a kimerülőben lévő hazai szénhidrogénkészletek a szükségleteknek csupán 10-15%-át fedezik majd. A prognózis nagyjából be is jött. Cikksorozatunk befejező része.

Éves kőolajtermelésünk 2010-ben 800 000 tonna volt, ami medelel az 1944-es évnek, amikor Budafipuszta már leszálló ágba került. Az ország felhasználása uvanakkor 5,8-6 millió tonna. De földgázból sem állunk jobban. Magyarország éves földgázfogyasztása 13-14 milliárd m³ (napi 38-40 millió m³), ebből azonban 3 milliárd m³-t sem tudunk megtermelni. A különbséget importból kell fedeznünk. A hazai szénhidrogéntermelés döntő részét jelenleg három terület alatt fekvő olaj- és földgázmezők adják: a Dél-Alföldön Algyő és Kiskunhalas; a Nyugat-Dunántúlon Sávoly és Nagylengyel; Közép-Magyarországon pedig Tóalmás és Gomba.

Örökös olajszükségben

Sohasem voltunk az olajnak bővében, mindig az olajhiány terheit cipeltük, amelyen 1945 után az olcsó szovjet olaj segített, és ezzel tartotta fönn a Szovjetunió a csatlósállamok lojalitását, de nyomatékot adott ennek a lojalitásnak a szovjet Déli Hadseregcsoport jelenléte is. 1940-től 1945-ig a MAORT megtermelte az ország olaját, sőt exportra is jutott, de ettől a néhány évtől eltekintve Magyarország mindig olajimportra szorult. (Akkor is, amikor Gombosi Zoltán 1947-ben 25 000 tonna olajterméket adott el Svájcba.)

Az Országgűlés határozatára a 3149/1991. (IV. 11.) sz. kormányrendelettel az Álami Vagyonügynökég (ÁVÜ) megszüntette az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt (OKGT) 1991. október 1-jei hatállyal. Egyidejűleg az OKGT jogutódjaként megalapította a Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan működő Részvénytársaságot (MOL Rt.); az OKGT termelési és belkereskedelmi részét, valamint a Mineralimpexet, ami a MOLTRADE-Mineralimpex jogelődje volt. Ennek külkereskedelmi monopóliumát úgy szüntette meg a Parlament – beleértve az ellenőrzést is –, hogy nem biztostotta a későbbi normális és tisztességes működés jogszabályi hátterét az olajtermelés és -kereskedelem üzletágban. Ez eredményezte a rendszerváltás első éveiben a zűrzavar fönntartását az olajkereskedelem területén a szervezett bűnözés számára. Így történhetett meg, hogy egy „vállalkozás” székhelyeként elfogadták a köztársasági elnök irodáját, vagy hogy importot engedélyeztek Cabo Verdéből, nem tudván, hogy az a Zöldfoki-szigeteken van, és nincs finomító, és így kaphattak engedélyt egy tartályvonatnyi üzemanyag importjára, ami persze eltűnt. Ha valakit mégis tetten értek, az közölte, hogy nem tud fizetni.

1991 után nem csak a multik jelentek meg, és hozták – első években 2 milliárd dollárnyi – tőkéjüket Magyarországra, hanem a gazdasági óriások mellett megpróbáltak maguknak helyet találni az 1 millió forint tórzstőkéjű kft-k, vagyon nélküli bt-k, és számos olyan tiszavirágéletű formáció, amelyeknek arra sem volt idejük, hogy a cégbíróságon bejegyezzék őket. Nem lett volna probléma velük, ha eleget tettek volna az állammal szembeni kötelelezettségeiknek.

Az olajpiac 1991. október 1. utáni túlságosan gyors és átgondolatlan Iiberalizációját követően kialakult kaotikus állapotok megszüntetésére az akkor Magyarországon működő 13 legnagyobb olajcég (AGIP, Allcom, Aral, Avanti, BP, Esso, Kuvait, Mobil, MOL, OMW, Shell, Tamoil, Total és a Mineralimpex külkereskedelmi vállalat) 1991. december 13-án megalapította a Magyar Asványolaj Szövetséget. A szövetség alapvető céljának tekinti a szabadversenyen alapuló tisztességes piac létrehozásának és fenntartásának elősegítését, a megfelelő kapcsolat kialakítását a hatóságokkal, valamint szakmai információk eljuttatását tagjainak és a szövetségen kívülieknek.

A szövetség tagjai számára nyilvánvalóvá vált, hogy a föntebb vázolt és túlságosan is demonopolizált vagy liberalizált, zűrzavaros piacon nem lehet tisztességes kereskedelmet folytatni. Örömmel vették, amikor a kormány 1993-ban benyújtotta az Országgyűlésnek a jövedéki törvény olajcégek által is véleményezett tervezetét, azonban sajnos nem került bele két nagyon fontos javaslatuk: egyrészt hogy legyen minden oIajtermék Jövedéki termék, mert így a törvény szigora rendet tett volna a kereskedelemben, másrészt az olajjal kapcsoIatos tevékenységet kössék jelentős garanciákhoz. Ezzel elkerülhető lett volna az olyan fentebb említett szituáció, amikor egy tehervonatnyi üzemanyagot adtak el egy vagyon nélküli bt-nek. A hatóságok kezdetben egyértelműen szembehelyezkedtek a szövetség javaslataival, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy sok milliárd forinttól esik el így az államkassza, kezdtek ilyen értelmű törvényeket hozni. 1992-ben megbízták az Arthur Andersen könyvvizsgáló céget annak megvizsgálásával, hogy a magyar jogi szabályozás mennyire van összhangban az Európai Gazdasági Közösség – az EU jogelődje – joggyakorlatával. A tanulmány két legfontosabb megállapítása az volt, hogy Magyarországon is be kell vezetni az adóraktár intézményét, mert anélkül nem folytatható nagykereskedelmi tevékenység, és hogy az ellátás biztonsága érdekében létre kell hozni az ország stralégiai készleteinek tárolására szolgáló megfelelő tárolókapacitást. A Magyar ÁsványoIaj Szövetség tagvállalatainak jelentős munkájának köszönhetően már a következő évben megalakult a Kőolaj- és KőoIajtermék Készletező Szövetség, a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség jogelődje.

Olaj- és földgázkészletek

Szénhidrogénkészleteink nagy része érett fázisban van, a leműveltség mutatója kőolajra 0,8, földgázra pedig 0,6. Kimerülő készleteink pótlására jelenleg is folynak kutatások. A kulatófúrások taIáIati aránya eléri a 70%-ot – ami kimagaslóan jó arány –, ugyanakkor az újonnan feltárt szénhidrogénkészlek száma és mérettartománya egyre szűkül. Ez a tendencia idő- és térbeli szórással bár, lényegében a világ olajiparát is jellemzi, mivel a megtalált olajat egyre nagyobb méIységbőI. kell fölhozni, továbbá nagyobb lávolságokra kell szállítani, hgy eljusson a finomítókhoz és a fogyasztókhoz. Mindezek jelentős köJtségnövelő tényezők, bár Magyarországon a távolság kisebb súllyal jön számításba. Nagyobb probléma az újonnan föltárt telőhelyek méretének csökkenése. Kevésbé valószínűsíthető egy olyan nagy készlettel rerdelkező olajmező megtalálása, mint amilyen Budafapuszta, Lovászi, Nagylengyel volt, és nincs az országban még egy Demjén, Pusztaföldvár és Algyő sem.

A nagy „olajszőkítés”

A rendszerváltás első éveiben óriási pénztömeget megmozgató, a civil szférától a rendőrségen át a jogalkotásig mindent átszővö csalássorozat kezdődött Magyarországon. Lényege a következő volt: akkoriban sok háztartásban fűtöttek ún. háztartási tüzelőolajjal, röviden HTO-val. Ez a termék műszakilag semmiben sem különbözött a motorikus gázolajtól, kivéve azt, hogy egy szudánvörös anyag belekeverésével pirosra színezték. Pénzügyi szempontból különbözőtt, mivel a gázolaj árában jeJentős jövedékiadó-tartaIom volt, a HTO árában viszont semmi. Töltőállomáson tilos volt autóba HTO-t tölteni. Mikor a Magyar Ásványolaj Szövetség kezdeményezésére és anyagi támogalásával megkezdődtek az ellenőrzések, a magyar találékonyság újabb formában bújt elő: „megszületett a rendszerváJtás legnagyobb találmánya, az olajszőkítés” – fogaJmazott így Sándor István volt főnyomozó, az olajügyek egyik kiváló ismerője, akinek tisztessége a karrierjébe került.

Röviden arról volt szó, hogy a HTO piros színét adó szudánvöröst kénsavval szétroncsolták, így annak piros színe eltűnt, vagyis a HTO kiszőkült. Ennek a műveletnek a végzésére aztán egész titkos iparág jött létre. A termelékenység növelése érdekében sokszor hanyagul végezték el a gázolaj megtisztítását, ezért az üzemanyagban gyantásodási folyamat indult meg, ami a dízelmotorok ezredmilliméter pontossággal megmunkált adagolóit tönkretette. Az oIaiszőkítés ellen a Parlament évekig nem tett semmit.

1995 második felétől a HTO-ra a gázolajra érvényes jövedéki adót vetettek ki, amit utólag visszaigényelhetett az, aki a HTO-t valóban fűtésre használta. A végső megoldást az jelentette, hogy 1996 elején a visszaigénylés lehetőségét is megszüntette a Parlament, ami annyira megdrágitotta a HTO-val történő fűtést, hogy a termék lekerült a palettáról. 1990 és 1996 között – az oIajügyek időszakában – a leginkább érintett régiókban, elsősorban Bács-Kiskun megyében több rejtélyes rendőrhalál történt a munkájukat tisztességesen végző rendőrök között. VoIt, hogy fél év alatt öt rendőr halt meg. A hivatalos verzió szerint öngyilkosok lettek, a valóságban az esetek máig föIderítetlenek.

Az olajbiznisz és az olajszőkítés a rendszerváltás szükségszerű mellékterméke volt, anélkül nem is mehetett volna végbe. Magyarországon az olajszőkítés milliárdjaival jött létre az új arisztokrácia. Az ezzel kapcsolatban különböző zsebekbe és bankszámlákra áramló pénzösszeget 3000 milliárd forintra becsülték húsz évvel ezelőtt. Az oIajszőkítéssel összefüggő bűncselekrnényeket és a halasztott vámfizetési kedvezménnyel az állami költségvetésnek okozott kárt az országgyűlés olajbizottsága próbálta kivizsgálni és földeríteni tíz hónapon keresztül 2000-ben. A bizottságot Pallag László, a Független Kisgazda Párt (FKGp) poIitikusa vezette. Pallag elnök később hiába kérte az általa vezetett vizsgálóbizottság működésének meghosszabbítását arra való hivatkozással, hogy a Legfőbb ügyészségtől 2000 júniusában kérvényezték egy olajtérkép elkészítését, amellyel fölmérhették volna a fiktív cégeket, illetve a tulajdonosi összefonódásokat. Az ügyészség azonban a kért térképeket csak november 30-án, a megbízatás lejártának napján adta át a bizottságnak. A bizottság a MÁV-tól egy nappal korábban kapta meg azt a listát, amelyet az 1994 és 2000 közötti olajszállítmányokról készítettek. Pallag elnök hivatkozott arra is, hogy a magyar partamentáris demokrácia történetében példátlan, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság még a jelentése elkészítésére sem kapott időt.

Vegyes portfóliók – A MOL sztori

Mindezek ellenére az 1991. október 1-jén az Állami Vagyonügynökség által alapított olajvállalat, a MOL egy igazi sikertörténet. Az állami és magántulajdonú részvényekből álló vegyes portfólió nem volt mindig olyan magától értetődő dolog, mint manapság. Száz évvel ezelőtt az angol parlamentben még élénk vitát folytattak arról, hogy az egyre erősödő és terebélyesedő oIajvállalatokhoz hogyan viszonyuljon az állam. Korlátozni, támogami vagy ellenőrizni kell-e őket? – hangzott a kérdés, és 1913. július 17-én Winston Churchill kifejtette, hogy „tulajdonba kell venni, vagy valamilyen mértékben ellenőrzésünk alá kell vonni a nyersoIajellátást, vagy legalábbis a számunkra szükséges részét." Az oIajellátás félig magán-, féIig állami tulajdonú formuláját az amerikai trösztellenes mozgalom angol megfelelőjeként is lehet értelmezni a magántőke hatalmának korlátozására, mert az olaj túlságosan fontos ahhoz, hogy mindenestől az üzletemberekre lehetne bízni. Az angol parlamentben egy évszázaddal ezelőtt lefolytatott vita tanulsággal szolgált az egész világ számára. A vegyes tulajdonú formulát később a többi európai kormány is átvette, ahogy nyolcvan évvel később Magyarország is. Az eltelt évtizedek és eltérő körülmények azonban lényeges különbségeket is eredményeztek. Az angol kormány többségi tulajdonos volt, és megakadályozta, hogy az Anglo-Persian Oil Co. akárcsak részben is külföldi kezekbe kerüljön.

Hazánkban jelenleg egyetlen vállalat foglalkozik oIajtermékek előállításával Almásfüzitőn, Százhalombattán, Tiszaújvárosban, Zalaegerszegen, és ez a MOL. A MOL Rt. esetében az állam kezdetben jelentős ellenőrzést gyakorolt a vállalat stralégiájára, gazdálkodására és vezetésére, tulajdonrésze azonban az évek során egyre csökkent. 1996-ban és ′97-ben az ÁPV által végrehajtott részvényértékesítések következményeként a magyar állam rulajdonrésze 25% + 1 részvényre esett. 2004-ben márcsak 12%, 2010-ben pedig ez a szám nulla százalék volt. A vállalat 2004. évi jelentésében a tulajdonosi összetétel a következőképpen alakult: magyar állam (ÁPV Rt.): 12%, Slovintegra, Slovbena: 8%, OMW: 10%, külföldi intézményi befektetők: 56%, MOL Rt. saját részvények: 5%, hazai intézményi befektetők: 4%, letétkezelők: 5%. Az 56%-ot kitevő „Külfóldi intézményi befektetők” csak implicit formában vannak megadva. A magyar állam tulajdonrésze 2010. december 31-én 44 000 db 1000 forint névértékű részvény volt, ami a 104 519 064 000 forint névértékű részvényhez viszonyítva gyakorlatilag nulla. Ezután a 2010-es mélyponthoz képest jelentős emelkedés állt be a kormányváltás eredményeként a Surgumefigas-nál lévő részvények visszavásárlásával, így 2011. december 31-re az állam tulajdonrésze 24,6%-ra nőtt.

2004-ben a cégcsoport 1 077 000 tonna kőolajat termelt ki bel- és 1 148 000 tonnát külfóldön. Földgázból 3 015 000 m³-t termelt az országban, és 10 982 000 m³-t importált 2004-ben, így a MOL lett Közép-Europa vezető integrált olaj- és gázipari csoportja, és nettó árbevételét tekintve Magyarország legnagyobb és legjövedelmezőbb vállalata.

A termelés mellett a finomítói tevékenység racionalizálása során a Tiszai és a Zalai finomítókban a desztillációs kapacitásokat 2001-ben megszüntették, azóta Magyarországon csak Százhalombattán, a Dunai Finomítóban folyik kőolajfeldolgozás. 2002-ben megalakul! az Almásfüzitőn működő, MOL tulajdonú MOL-LUB kenőanyagkeverő gyáregység. Az évi 8,1 mitlió tonna desztillációs kapacitású Dunai Finomító hazai és impon köolajat dolgoz fel, termékpalettája felöleli az olajtermékek széles skáIáját, előállít motorbenzineket, motorikus gázolajokat, tüzelőolajokat, bázisolajokat, bitumeneket, valamint a legkülönfélébb vegyipari alapanyagokat.

Üzemanyag-minőség

Az 1997 óta Magyarországon gyártott motorhajtóanyagok minden tekintetben megfelelnek a mindenkori európai követelményeknek. Az ólmozott motorbenzinek gyártása 1999-ben megszűnt, és ötödére csökkent a motorbenzinek benzoltartalma. Az új évezred első éveiben az olajipar fő fejlesztési területe Magyarországon a motorhajtóanyagok környezeti terhelésének csökkentését célzó EU 2005 és 2009 üzemanyagnormáknak való megfelelés volt. A beruházások eredményeként a Dunai Finomítóban megépült egy évi 2,2 millió tonna kapacitású gázolaj-kénmentesítő, egy 40 000 m³/óra hidrogéngyártó üzem és egy benzin-kénmentesítő 2005-re. A fejlesztéseknek köszönhetően a motorhajtóanyagok kéntartalma 2005 után 10 ppm alá csökkent.

A Dunai finomító termékeinek számos műszaki paraméterével és pénzügyi teljesítményével az európai finomítók élvonalában van. A MOL-csoport valamennyi tevékenységével piacvezető Magyarországon és Szlovákiában. Részvényeit a Budapesti, a Luxemburgi, valamint a Varsói Értéktőzsdén jegyzik, és értékpapírjaival kereskednek a Londoni Értéktőzsde International Order Book rendszerében. Az elmúlt években a MOL Rt. sikeres együttműködési gyakorlatot alakított ki strarégiai partnerével, a horvát INA vállalattal a Dráva-medencében, a határ mentén végzett közös kutatásban. Oresac-Potony kömyékén végeztek 3D méréseket, és munkájukat dicséri a Zaláta-1-es kút megnyitása. A Komádi-Vésztő blokkokban a Magyar Horizont Energia Kft-vel, illetve számos partnervállalattal van folyamatban kutatási és termelési együttműködés elókészítése közös mezörehabilitációra és -fejlesztésre, határ menti együttműködés keretében. A kutatás célja továbbra is az értékalkotó hazai termelés folytatása, a jelenlegi termelés szinten tartása, és a készletelIátottsági szint csökkenésének megállítása. A háromdimenziós szeizmikus módszerek mind szélesebb körű alkalmazása és a korábbi mérések adatainak fejlettebb módszerekkel tönénő újbóli feldolgozása további lehetőségeket tartogat a szakemberek számára, például Derecske és a Dráva-medence vidékén. Az országban tucatnyi vállalkozás rendelkezik érvényes kutatási engedéllyel jelenleg is.

Folyamatos fejlesztések

A MOL az 1990-es évek elejétől folyamatos fejlesztésekbe kezdett annak érdekében, hogy üzemanyagai megfeleljenek az EU által előírt minőségi követelményeknek. Ebben az időszakban az első nagyszabású fejlesztési projekt az olajfeldolgozás hatékonyságának növelését célzó maradékfeldolgozás fejlesztése volt, amelyet a gazdaságosabb termékkihozatal igénye és a szigorodó környezetvédelmi előírások indokoltak. 1998-ban megkezdték a magas kén- és nehézfémtanalmú, erősen környezetszennyező nehéz fűtőolajok további feldolgozását célzó technológiai fejlesztéseket, ennek során 2001-ben elkészült a késleltetett kokszoló üzem. A késleltetett kokszolási folyamat eredményeként a korábban nehéz fűtőolajként eltüzelt desztillációs maradékok átalakításával motorhajtóanyagok és egyéb értékes termékek, továbbá petrolkoksz keletkezik.

Az 1990-es évek végére a MOL-nál több lépcsőben szigorú költséggazdálkodást vezek tek be, melynek eredményeképpen a csökkenő termelési volumenek ellenére a fajlagos költségek nem növekedtek. Jelentős szerepet kapott a karbantartási tevékenység folyamatos ellenőrzése és napi szinten történő tervezése Ehhez járultak még a folyamatos működést biztosító intézkedések a költséghatékonyságot, környezetvédelmet és fenntanható fejlődést célzó beruházások. Ugyanakkor jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek eredményeként már az EU-csatlakozásunk előtt teljesíteni tudták az uniós normákat, amikor az még nem is volt kötelező.

Altalános tendencia a világon, hogy az olajvállalatok a harmadlagos, azaz tovább növelt művelési módokat későn kezdik alkalmazni, mert ezeknek kisebb jelentőséget tulajdonítanak. A készletkihozatali tényező világátlagban 8%, a végső kihozatali mutató 22% körül mozog, míg Magyarországon 35-40%.

Új kincsek nyomában

Ilyen körülmények között különösen fontosak azok a kutatások, amelyeket 2008-ban végeztek, és földgáz tekintetében jelentős eredményt hoztak. Nagyjából egy időben két lelőhelyet is sikerült föltárni az ország keleti felében. Az egyiket a Nyírség déli részén, a román határ mentén, Penészleknél fedezte fél a Geomega Kft., egy angol-magyar vegyesvállalat. Már a kutatási fázisban 1060-1070 m mélységből 66 000 m³ fóldgázt hoztak felszínre naponta, ami később megtöbbszörözhető lesz.

Nehezebb körülmények között kell kitermelni a Makói-árokban talált jóval gazdagabb földgázmező kincsét, amit – ha egy kissé megkapargatjuk a dolgot – már évtizedek óta ismertek. A vastag üledékkel fedett Makói-árok gáza kemény kőzetbe ágyazva helyezkedik el, több kilométer mélységben, távlatai viszont jelentősebbek lehetnek a penészlekinél. A feltárást a kanadai tulajdonosi háttérrel rendelkező TXM Olaj- és Gázkutató Kft. kezdte, de már 2008 tavaszán beszállt az ExxonMobil multioacionáJis mamutvállalat, és a nemzetközi gazdasági sajtó (pl. a Wall Street Journal) is fölkapta a magyarországi lelőhely hírét.

A Makói-árok fóldgázkincse lenyűgöző: egy 2007-es becslés szerint 600 milliárd m³ fóldgázt rejt magában, ami jelenlegi fogyasztásunkat alapul véve negyven évre lenne elegendő az ország számára. Ráadásul a kanadai résztulajdonos (Falcon Oil &Gas Ltd.) ennek a mennyiségnek a kétszeresére becsülte a készletet.

Egyes vélemények szerint ez a világ egyik legnagyobb „nem hagyományos” földgázmezője, és a hollandiai (groningeni) gázmező 1959-es fölfedezése óta nem leltek ehhez fogható földgázkincsre Európában. Csakhogy az óriási gázkészlet több mint 6000 m mélységben helyezkedik el kemény sziklába ágyazva, szivacsszerűen szétaprózva. Az ilyen „szorosnak” nevezett lelőhelyeket régebben nem is aknázták ki a technikai nehézségek és a költségek miatt, de a fejlettebb technológiák megjelenésével az amerikai kontinensen már folyik ilyen tevékenység, többek közön éppen az ExxonMobil közreműködésével

A másik problémát az óriási mélység okozza, de nem a fúrás nehézségei miatt – ez önmagliban még szovjet felszereléssel is megoldható volt a MASZOLAJ idejében –, hanem a Magyarországra jellemző geotermikus gradiens (mélységlépcső) meredeksége miatt. A világ más területein a Földben lefelé 30-33 méterenként nő egy celsius fokot a hőmérséklet, Magyarországon 17-25 méterenként. Ráadásul a Makói-árok alatt szokatlanul vékony a Föld szilárd kérge, a lelőhely alatt gyakorlatilag izzik a kő, ha kicsit lejjebb fúrnának, akkor foIyékony magma törne a felszínre. A gáz hőmérséklete is óriási, elérheti a 200 °C-ot is. Ilyen körülmények között egyetlen kút lefúrása is 50 millió dollárba kerül, ennyit csak az olyan, legtőkeerősebb óriásvállalatok tudnak kockázatos kutatásokba invesztálni, mint amilyen az ExxonMobil. A komoly feltárási nehézségek mellett hatalmasok a várakozások is, mert a Makói-árok az európai fölgázhálózat kellős közepén helyezkedik el, így a kitermelt gáz rögvest be is kerülhetne Európa vénájába.

A bioüzemanyagok

Szerény kőolajkészleteink fogyatkozásának mérséklésére a nagy csinnadrattával beharangozott bioüzemanyagok használata sem jelent megoldást. Először a 2003/30 EK irányelv javasolta a későbbi kötelezővé tétel kilátásba hetyezésével az EU tagállamok számára, hogy a közlekedési célú üzemanyagokba 2005-ig 2%, majd 2010-ig 5,75% energiaalapon számított arányban a gyártók keverjenek megújuló energiahordozót. Az üzemanyaggyártók ezt valamennyi tagállamban növényi eredetű alkohollal (etanollal) és növényi olajokkal valósították meg, amelyeket B100 (biodízel) valamint E85 (bioetanol) néven hozták forgalomba. Kiderült, hogy a bioüzemanyagok alkalmazása nem megoldás, inkább zsákutca, és több kárt okoz, mint hasznot. A különböző vállalkozások már 17 milliárd eurót fektettek bioüzemanyag-üzletbe. Ők bizonyára nehezen veszik tudomásul, hogy rossz lóra tettek. Az EU már felismerte elhibázott intézkedését, és a 2009/28 EK valamint a 2009/30 EK irányelvek voltaképpen az ominózus 2003/30 EK irányelv korrekciójának tekinthetők.

Még mindig egyeduralkodó a földgáz

Földgázfelhasználásunk az elmúlt húsz évben 25%-kal nőtt. 2010-ben 12 milliárd m³ gázt fogyasztottunk, amelyet a hazai fóldgázmezők letermelésével párhuzamosan, a korábban is magasnak számító részarányhoz képest is csak egyre több behozatallal tudunk fedezni. Földgázimportunk még jobban nőtt az elmúlt két évtizedben: 50 százalékkal, részaránya a teljes felhasználáshoz képest jelenleg 81 százalék, ami legnagyobb részt Oroszországból származik.

Hazánk primer energiahordozó-felhasználásán belül a földgáz részaránya előkelő helyet foglalt el az elmúlt ötven évben. Az ország teljes energiafelhasználásának 40%-át földgázból fedezzük. A háztartások 80%-ában a konyhában, bojlerekben vagy kazánokban jelen van a gáz, amely kiemelkedően magas arány Európában, de nem biztos, hogy jó ez nekünk. A probléma az, hogy a fogyasztási hetyek ilyen mértékű fölaprózásával nagymértékben megnőttek az egységnyi csővezetékhosszra számított létesítési és fenntartási költségek. Az optimális megoldást az jelentette volna, ha a hetvenes-nyolcvanas években erőltetett, kampányszerű gázbevezetési akciók helyett a tanácsok (az önkormányzatok jogelődjei) vidéken a családi házakba is a központi fűtés bevezetését szorgalmazták volna, mint az a fejlettebb nyugaton szokás.

Az ország földgázellátását jól kiépített vezetékhálózat valamint a szezonális fogyasztásváltozások okozta terhelésingadozások kiegyenlítését ellátó fóldalatti gáztároló kapacitások biztosítják. Az országgyűlés 1993 őszén jóváhagyta a behozort kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvényt, melynek alapján az akkori piaci szereplők kötelező tagságaval létrehozták a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetséget. A törvény szerint a szövetségnek 1998-ig 90 napi nettó importnak megfelelő mennyiségű stratégiai készletet kellett felhalmoznia kőolajtermékekből, meghatározott éves ütemterv szerint. A meglévő, mintegy 1,2 milliárd tonna folyékony szénhidrogén nagy része az 1990-es évek végén létesített, magas műszaki-technikai színvonalat képviselő föld feletti tartályokban van tárolva, hosszú távú letéti szerződések keretében. Válsághelyzet esetén a készletek felszabadítása a felügyeletet gyakorló miniszter utasítására történhet, amikor is a tagvállalatoknak elővásárlási joguk van a befizetett tagdíjak arányában.

A földgázellátás területén a piaci versenyben való részvétel feltételei 2004. január 1-től biztosítva vannak. A rendszer fejlesztésével 2007. július 1-től már lakossági fogyasztók is kiléphenek a közszolgálati gázellátás monopóliumából, igénybe véve a szabadpiaci gázellátás nyújtotta lehetőségeket. 2009. január 1-től a közüzemi gázellátás megszüntetésével a legtöbb nem lakossági fogyasztó számára – néhány kiemelt fogyasztói csoport kivételével – kötelezővé vált a versenypiacra történő kilépés, amely a hatékony piaci verseny kialakulását segítette Magyarországon is. A lakossági és kisfogyasztók számára továbbra is meghatározó maradt az egyetemes gázszolgáItatás.

Merre tovább?

A főldgáztárolók éves szinten 4,9 milliárd m³ kereskedelmi és 1,2 milliárd m³ biztonsági gázkészlet ki- és betárolását teszik lehetővé. A Fötdgáz készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvény végrehajtásaként a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség 915 millió m³ földgáz tárolását végzi a résztulajdonában lévő MMBF Zrt. szőregi földalatti gáztárolójában. Amennyiben a Makói-árok bőséges készletének feltárása akadályokba ütközne, a magyar földgázpiac etőtt a belső termelési potenciál beszűkülése esetén is látványos jövő állhat, amelyet a régiós piac kialakításához megépített román-magyar és horvát-magyar összeköttetés, valamint a szlovák kapcsolat jelenthet. Az összeköttetések strukturális fejlesztése nem csak a régiós kereskedelem megvalósulása miatt fontos, hanem javítja a régió ellátásbiztonságát is, amelyhez az európai piacok eléréséhez tervezett nemzetközi távvezetékek magyarországi szakaszai is hozzájárulhatnak. Végezetül pedig ide kivánkozik az elmaradhatatlan kérdés: meddig lesz olaj? Egyenes kérdésre egyenes választ illik adni. A válasz az, hogy pontosan senki sem tudja. Erről többet beszélni lehet, de többet mondani nem. Az évezred elején úgy gondolták, hogy még 25-30 évg lesz olajunk, de azóta jelentős fölfedezések történtek brazil felségvizeken, Venezuelában, az Északi- és a Kaszpi-tenger alatt. Annyi bizonyos, hogy bárrnennyit fedeznek is fel, a készletek szigorúan monoton fogynak, de talán nem is érdemes ezen rágódni, mivel a kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő.

Történelem