Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Azért a víz az úr - Mélygarázsok kereszttűzben

2014/3. lapszám | Szemán Róbert Fábián Attila |  5342 |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Felhőszakadáskor elöntötte a csatorna- és az esővíz egy mélygarázs -2. szintjét egy budapesti társasházban. A kár 15 millió forint volt, emiatt a biztosító pert indított a három épületgépész cég: a generálkivitelező, illetve két gépészkivitelező alvállalkozó ellen, de a szakértő megállapította, hogy a balesetet nem kivitelezési hiba, hanem a rossz tervezés okozta. Egy újabb érdekes történet a magyar építőipar hétköznapjaiból.

Egy hirtelen jött felhőszakadás után a visszatorlódott a szennyvíz a külső csatornahálózatból szétnyomta a KG-PVC cső tokos kötéseit, és ezeken keresztül visszaáramlott az újonnan megépített budapesti társasház -2. szintjére, és mindent elöntött. A szennyvízzel kevert esővíz több mint egy méter magasan (1,20 m) állt, az autók úsztak a vízben, ahogy elázott a lift is, a falak, a vezetékek, tehát teljesen tönkrement a közelmúltban átadott épület mélygarázsa. Mivel a baleset nem sokkal az átadás után történt, a szereplők értetlenül álltak az események előtt. Az épület biztosítója természetesen fizetett a károsultaknak – 15 millió forintot –, majd ezt követően rögtön be is perelte a kivitelezőket 11 millió forintra, mert szerinte kivitelezési hiba történt, azaz az épületnek nem volt megfelelő az eső- és szennyvízelvezetési kialakítása, és ez okozta a kárt. A biztosító által kifizetett összeg magában foglalta a víz kiszivattyúzásának, a takarítás, a vízszerelési munkálatok, a liftek helyreállításának, valamint a fertőtlenítés és újrafestés díját.

Visszaáramlásgátló csappantyú

A biztosító szerint a kivitelező elmulasztotta az ún. Feldtmann-féle, visszaáramlást gátló csappantyú beépítését, ami megakadályozhatta volna a feltorlódó csatornavíz visszajutását a hálózatba. A biztosító szerint a kivitelező továbbá nem épített acélszorító kengyelt a tisztítóidomra, ami megakadályozhatta volna a tisztítókupak leválását, ezen kívül a csővezetékeket sem szerelték és rögzítették megfelelően, így ezek együttesen vezettek a balesethez. A biztosító kérte, hogy amennyiben tervezői hibát állapítanak meg, abban az esetben is térjenek ki az épületgépész kivitelező felelősségére, hiszen szakcégként nem kivitelezhetett volna egyértelműen hibás rendszert.

Tervezői hiba, rossz anyagválasztás

A kivitelezők vitatták a kivitelezési hiba tényét, a tervek szolgáltatása, az engedélyes terv felülvizsgálata pedig nem az ő feladatuk volt. Mivel azt a Fővárosi Csatornázási Művek engedélyezte, a kivitelezőknek nem volt a közműfejlesztésre vonatkozó információjuk. Továbbá azzal is érveltek, hogy ha az acélkengyeles megerősítés megtörtént volna, akkor további kötések is szétcsúsztak volna.

A kivitelezők szerint a KG-PVC csövek nem túlnyomásra méretezettek, hanem gravitációs eső- és szennyvíz-elvezetésre szolgálnak, ezért azok nem kerülhettek túlnyomás alá. Amennyiben ez a rendszer túlnyomás alá kerül, a tokok nem képesek a terhelések elviselésére, ezért szétcsúszhatnak. Ezen a tisztító idomon elhelyezetett, utólag eszkábált acél leszorító kengyel sem segít, mert akkor a csőszakasz más pontjain csúszhatnak szét a kötések. Túlnyomás esetén hegesztett polietilén kötésekkel szerelt rendszert kellett volna tervezni és kivitelezni. PE-rendszer esetén, bár a csövek nem jöttek volna szét túlnyomáskor, de ennek hatására a visszaáramló szennyvíz a lakásokban, a WC-csészékben, mosdókban és mosogatókban áramlott volna ki, ezért a kivitelezők véleménye szerint megfelelő méretű záportározó tervezésére lett volna szükséges.

Vajon vis maior volt-e?

A balesetet követő perben az igazságügyi műszaki szakértőnek választ kellett találnia arra a kérdésre, hogy tervezési vagy kivitelezési hiba történt-e, esetleg vis maior?

A helyszíni szemlekor az érintettek megtekintették a -1. parkolószinti szenny- és esővíz-vezetékek nyomvonalát és az ezekhez kapcsolódó kiviteli alaprajzokat. A szakértő a kiviteli terv, a fotók és bejárás alapján megállapította, hogy a kivitelezés a tervek szerint készült el. Sem a terven, sem a műszaki leírásban nem szerepelt visszatorlódás-gátló szerelvény, és a költségvetésben sem találtak erre utalást.

A szakértő arra jutott, hogy a kárt tervezési hiba idézte elő, ami megakadályozható lett volna, ha az eső- és szennyvíz térszint alatti alapvezetéket nem KG-PVC tokos kötésekkel készült csőanyagból állították volna elő. Helyette olyan anyagot kellett volna alkalmazni, ami gyakoribb megfogásokkal és erőtanilag méretezett tartószerkezetekkel is elbírta volna mind a visszatorlási, mind a saját, telített vezetékekből adódó nyomást (polietilén hegesztett cső). Előnyös lett volna, ha a tervezésnél figyelnek a túlnyomásra és a helyes rögzítésre, hiszen a felszerelt 300-as átmérőjű csövek súlya hatalmas. A tervező hibáján felül meg kell említeni, hogy a biztosítónak abban igaza volt, hogy a meglévő hiányosságokat a kivitelezőnek észre kellett vennie. Azonban a dokumentáció átvizsgálása után a szakértő megállapította, hogy az épületgépész kivitelező jól dokumentált módon többször feltüntette az építési naplóban a hibát, és segítséget kért ebben az ügyben a generálkivitelezőtől, majd miután nem foglalkoztak az észrevételével, hivatalos levélben is jelezte ezt.

A hivatalos átadás előtt két hónappal szintén egy hatalmas esőzés volt az építési területen, és ugyanolyan visszaáramlás történt, aminek következtében a tokos kötések szétcsúsztak. Ekkor viszont nem történt említésre méltó kár, mivel a kivitelező szakemberek a helyszínen voltak. Az eseményről részletes dokumentáció készült, így a vis maior kérdése lezárult, hiszen nem mondható rendkívüli eseménynek, hogy évente olyan mennyiségű esőzés van, ami az utcai csatornából visszatorlódáshoz vezetett.

Jogszabályi háttér

A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. 2008. 07. 30-i használatbavételi engedélye szerint a házi csatornahálózaton kialakítandó, befogadó közcsatorna lefedésénél mélyebb szintű építmények, építményrészek elöntésvédelmét biztosító szerkezetek – visszaáramlás-gátlók, elzárók, kényszerátemelők stb. – a házi csatornahálózat részét képezik, ezek elhagyása az ingatlantulajdonos (fogyasztó) saját kockázata. A törzscsatornára történő csatlakozás módja közvetlen. A házi csatornahálózat kialakításáról a 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet 77. § (1) rendelkezik: „Az építmény csatornahálózatát úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az építménybe szennyvíz- vagy csapadékvíz-visszaáramlás ne keletkezzék. A csatornavezeték az elvezetett szennyvíz hatásának ellenálló, korrózióálló legyen.”

Kérdések, válaszok, konklúziók

Végigkövetve a történetet, arra a következtetésre juthatunk, hogy a beépített, jelenlegi rendszer alkalmas lett volna feladata ellátására azzal a módosítással, hogy a térszint alatti csővezetékeknél hegesztett PE vagy nyomásálló PVC-U csatornavezetéket kellett volna tervezni és előírni – gyakoribb megfogásokkal és erőtanilag méretezett tartószerkezetekkel. Ez elbírta volna mind a visszatorlási, mind a saját, telített veze-tékekből adódó nyomást.

Mivel a jogszabály nem írja elő a visszacsapó szelep beépítését, ennek betervezése vagy elhagyása kizárólag tervezői felelősség, a megbízó, építtető tájékoztatásával együtt. Ettől függetlenül beépítés mellett is előfordulhat teljes keresztmetszetű csatornavezeték a pinceszinten, amely a késleltető záportározó telítettsége eseten nyomás alá is kerülhet. A záportározó méretének meghatározása nem volt megfelelő. Ezért a KG-PVC csővezeték tokos kötéseinél bekövetkezhetett volna az elöntés, azonban lényegesen kevesebb eső- és szennyvízzel.

A balesethez hozzájárult még, hogy a közcsatorna a kivitelező építésinapló-bejegyzése szerint 50 százalékban eltömődött, nem volt megfelelő állapotban, emiatt nem volt alkalmas ilyen mennyiségű csapadékvíz elvezetésére.

Összességében elmondható, hogy a tervek, a műszaki leírás és a költségvetés alapján hiányzott a gravitációs eső- és szennyvízvezeték térszint alatti csővezetékének gondos megtervezése és megfogásainak leírása, tehát a tervek ezen a téren nem voltak szakszerűek. A perbeli gravitációs hálózatnak a térszint alatt elhelyezkedő alapvezetékeit pedig túlnyomásra kellett volna mértezni. A gravitációs csatornahálózat kivitelezése a tervek szerint történt, a kivitelező a munkát a kiviteli tervek és a műszaki leírás szerint végezte, így kivitelezési hiba nem történt.

A kivitelező felhívta a figyelmet a terv hiányosságaira. A bíróságnak kell majd megvizsgálnia, hogy miután a gépész figyelmeztette a terv hibájára generálkivitelezőt, az vajon felhívta-e a figyelmet a problémára, és a beruházó tudta-e, hogy hiba és elárasztás történt.

Külön érdekessége és egyben megfontolandó momentuma a történteknek, hogy a beruházó nem alkalmazott épületgépész műszaki ellenőrt az építkezésen, csak egy építész végzettségű szakembert. Egy épületgépész műszaki ellenőr valószínűleg már az első visszaáramláskor egyértelműen megállapította volna, hogy mi a hiba, és a több mint tízmillió forintos kár elkerülhető lett volna. Tipikus példája ez annak, hogy hova is vezet pár százezer forint bugyuta megspórolása.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem