VGF&HKL szaklap

Hatékony gáztüzelésért

2014. október 3. | Versits Tamás |  2124 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesülete (MGVE) és a Gáziparosok Országos Egyesülete (GOE) szeptember 17-én, a haladás és hatékonyság úttörőjéről elnevezett Gróf Széchenyi Rendezvényhajón megtartotta az első, a gázipar minden résztvevőjét érintő Szakmai Nemzeti Fórumát.

Szakmai összefogás a hatékony gáztüzelésért

A Fórum, amelyen – minden várakozást felülmúlva – több mint 90 szakember vett részt egy, de annál fontosabb és fajsúlyosabb témával, a jövő év szeptember 26-án életbe lépő, az Európai Unió energiahatékonysági törekvéseivel összhangban a gázkészülékekre és gázüzemű vízmelegítőkre is kiterjedőkét energiahatékonysági rendelettel foglalkozott.

A 813/2003/EU és a 814/2003/EU rendeletek hazánk számára is kötelező instrukciókat tartalmaznak az energiahatékony gázkészülékek forgalomba hozatali, illetve üzembe helyezési követelményeiről. Fontos megjegyezni, hogy a rendelet mind a 22 tagországban egyidejűleg kerül bevezetésre. Miről szól maga a rendelet? Ennek tárgyalásához meg kell értenünk az elvet, aminek eredménye a rendelet. Az EU elkötelezte magát az energiahatékonyság, a környezetvédelem és az erőforrások tudatos és hatékony felhasználása és ennek mihamarabbi gyakorlati megvalósítása mellett. Ebből fakad, hogy az energiát – legyen szó elektromos energiáról (pl. erőművi áram) vagy szénhidrogénekről (pl. földgáz) – fogyasztó berendezéseknek jól meghatározott és kellő hatékonysággal kell bírniuk, hogy kereskedelmi forgalomba hozhatók legyenek az Unió területén. A törekvések immáron több éves múltra tekintenek vissza.

Az MGVE, ismerve a hazai gázkészülékek állapotát és az abból fakadó csereszükségességet, a gázkészülékeket érintő energiahatékonysági rendeletek megismertetését, értelmezését és a széles szakmai vélemények szintetizálását fontos feladatának tartja, ezért került sor a rendezvény megszervezésére. A Fórum első részében az Egyesület tájékoztatta a résztvevőket a rendelet szerinti minimális szezonális hatásfokértékből levezethető, a forgalomba hozatal előfeltételét jelentő követelményekről. Bár a rendelet speciális esetekben felmentésre ad lehetőséget, de a trend jól látszik. A rendelettel bevezetésre kerülő energiacímke minősítés szigorú dokumentálási rendszerben tájékoztatást ad, hogy a leggyakoribb teljesítménykategóriában, a 70 kW alatti névleges teljesítmény esetén, a szezonális hatásfok 86%-os minimális követelményszintjét a nevezett készülék teljesíti. Jó hír a szakmának és különösen a fogyasztóknak, hogy gázkészülékek esetén nem lesz 100% feletti hatásfokértékkel jelzett készülék, mint korábban volt, mert a számítási módszer a korábbi viszonyszámról (Ha – alsó fűtőérték) az égéshőre (Hf – felső fűtőérték) fog változni. Így még jobban, félreértések nélkül összehasonlíthatók lesznek a készülékek, és nem szorul magyarázatra a kondenzációs készülékek 100% feletti megadott hatásfoka. Sőt, az energiahatékonyságot az épületek energiahatékonyságánál is alkalmazott, százalékos besorolású betűjelzések (G-től A++-ig) mutatják. Példaként, ha egy „A” besorolású készüléket kívánunk felszerelni, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az megfelel a rendelet követelményeinek.

Régi és új

Mit jelent a 86%? A korábbi kéménybe kötött, a helyiség levegőjét használó, hagyományos gázkészülékek tüzeléstechnikai hatásfoka elvben 85-89% körül alakult alsó fűtőértékre (Ha) vetítve. A gyakorlatban az állandó légtér- összeköttetés a külső térrel, a kémény felhajtóereje (huzat) miatt távozó hőenergia (felfűtött levegő), a készenléti veszteség (hőszigeteletlenség) miatt a készülék összenergetikai hatásfoka – egyszerűbben a hatékonysága – sok esetben nem érte el a 30-35%-ot sem, mert a túlméretezés, a karbantartatlanság, a nem megfelelő légellátás tovább rontotta a helyzetet. Így elég nehéz hazánknak az előírt (nem részletezve: RES direktíva) 15-20%-os részesedéseket elérni. Amennyiben ezt a tényt tudomásul vesszük, akkor könnyű belátni, hogy amint sok külföldi országban már több éve, a hagyományos technikának leáldozóban van a csillaga, és át kell adnia a helyét a jóval energiahatékonyabb, a zárt rendszerű tűztér miatt biztonságosabb kondenzációs készülékeknek.

A jog visszafelé nem hatályos, tehát a működő gázkészülékekre ez a rendelet semmilyen kötelezettséget nem jelent. A követelményszint akkor lép életbe, ha valaki a jelzett időpontot követően gázkészülékcserére szánja el magát, vagy új építésű ingatlanba kíván fűtő- és melegvízkészítő berendezést felszereltetni. Akik most azt gondolják, hogy „Sebaj, akkor majd hőszivattyút teszek be, ami ugye nem gázkészülék!”, annak felhívjuk szíves figyelmét, hogy a hőszivattyúkra is érvényes a 813-as rendelet! Ebben bevezetésre kerül a szezonális COP (SCOP) érték, mely a hőszivattyúk működési profilját jobban jellemző érték, és a határnaptól érvényes minimum értéke 100%. Mivel azonban az első Szakmai Nemzeti Fórumon a gázipar szakmai kérdései kerültek napirendre, így értelemszerűen a földgázfelhasználás, a gáztüzelés oldaláról vizsgáljuk elsősorban a rendelet követelményeit.

 

Termékcímkézés következményei. Olaj- és gázkazán, hőszivattyú

 

Energiacímke

Honnan lehet azt tudni, hogy egy adott gázkészülék, vízmelegítő, hőszivattyú teljesíti a követelményszintet? Erre szolgál a mosógépeknél, hűtőszekrényeknél már korábban bevezetett és a fogyasztók körében ismert és elfogadott energiacímke. Az energiacímkét a gyártó helyezi el az adott berendezésen, és azt hitelt érdemlően igazolja a műszaki dokumentációkban, mind nyomtatott, mind elektronikus anyagaiban. Az energiacímke emellett tájékoztatást ad a berendezés típusáról, „zajosságáról” (hangnyomászszintjéről), névleges teljesítményéről. Kombi lakásfűtő készülékek esetén a melegvízkészítés teljesítményéről, vízmelegítőnél a készenléti veszteség nagyságáról. Hőszivattyúk alkalmazásakor, amennyiben van, a kültéri egység „zajossága” is feltüntetésre kell, hogy kerüljön, mert a környezetvédelemben a károsanyag-kibocsátás (emisszió) – szén-dioxid- (CO2) és nitrogén-oxid- (NOx) kibocsátás – mellett a zajterhelés is egyre fontosabb.

A mindennapi életben nem csak „fehér dobozok” (gázkészülékek) kerülnek beépítésre, amikor a gyártó által kiadott címke kellő tájékoztatással bír. Amennyiben a gázkészülék kiegészül alternatív energiaforrást hasznosító berendezéssel (pl. napkollektor), időjárásfüggő szabályozással, energiatárolásra alkalmas puffertárolóval vagy melegvíztárolóval, esetleg második hőtermelővel (pl. hőszivattyú), akkor rendszer-energiacímkét kell a berendezéshez kiállítani, ami az egyes berendezések tulajdonságaiból fakadó integrált érték. Ennek a rendszer-energiacímkének speciális számítási menete van, és a címkét a helyszínen, a szerelést lezáró dokumentumként kell elkészíteni, és jól láthatóan kihelyezni.

Kérdések és válaszok

Hogy kinek a feladata ennek a címkének az elkészítése? Hogy a jelenlegi készülékkínálat raktárkészlet-forgási sebességének milyen időre van szüksége a felkészülésre? Hogy a szakma milyen egységes álláspontot fog képviselni a követelményszintek betartása és betarthatósága tekintetében? Ezekre a kérdésekre a válaszok a Szakmai Nemzeti Fórum célkitűzéseiben és állásfoglalásaiban látnak hamarosan napvilágot.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem