Figylem! Ez a cikk 6 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikkünket indíthatnánk azzal a korabeli szokással, mely a Gangesban az évi egyszeri megmártózást jelentette, de ezt sem annak vallási tartalma, sem a terjedelmi korlátok miatt nem tesszük.
Beszéljünk inkább a mosdókancsó, mosdótál összeállításról. Amíg a szegényebb rétegek „Ceglédi” kannával hozták a vizet a zománcozott lavórba, addig a főurak porcelánkancsóval és porcelán mosdótálban tisztálkodtak.
Szegényebb parasztcsaládoknál egyszerű lavór, és ceglédi kanna szolgált a mosakodásra.
Gazdag főúri családok mosdóeszközei porcelánból készültek.
Még nagyobb volt a különbség a szennyvíz, illetve a szappanos víz eltávolításban. Az olcsóbb megoldás szerint horganyzott vagy zománcos vödörben gyűjtötték a használt, piszkos vizet, az elegánsabb megoldásban szépen festett porcelánedényt használtak e célra. A lényeg az volt, hogy ne kelljen minden egyes használat után kivinni a lavór, illetve mosdótál tartalmát az udvarra.
Az elhasznált szennyvizet is elegáns módon lehet gyűjteni.
Később a lavórt felváltotta a mosdó, melyből a dugó kihúzása után a piszkos víz rögtön a vödörbe folyt. A tiszta víz azonban – mivel vízvezeték, illetve vízhálózat még nem volt – a padlástérben elhelyezett tartályból gravitációs úton érkezett. Természetesen előtte ezt a tartályt a kút vizével fel kellett tölteni, erre általában kézi működtetésű szivattyút használtak. Óriási könnyebbséget jelentett a vízvezeték-hálózat kiépítése, amire már a 2018/7-8. lapszámban bemutatott fürdőhengert is ráköthették, így a melegvíz-ellátás is biztosított lett.
Gyűjteményünk egy nagyon érdekes tárgyát mutatom be a következőkben. Az előző századforduló idejéből (~1900) származó mosdókagyló különlegessége, hogy az egybeöntött porcelánkagylónak két medencéje van. A nagy medence hideg-meleg vizes keverő csaptelepet kapott, míg a kis medencét csak egy hideg vizes csappal látták el. Sokat gondolkoztunk azon, vajon milyen célt szolgálhatott egy elegáns úri fürdőszobában ez a bizonyos kis medence. Természetesen a megoldást ebben az esetben is az Ulrich katalógus szolgáltatta 1914-ből. Ebben ugyanis már szerepelt ez a „mosdóasztal”, mely kis kagylóját „szájöblögető medencének” nevezte. De még mindig nem értettük, hogy miért kellett egymás mellett két medence úgy, hogy a kicsi csak hideg vizet kapott. A megoldást az akkori szokásokban találtuk meg. Elődeink ugyanis többre becsülték a vizet, főleg a meleg vizet, azaz továbbra is úgy mosakodtak, mint korábban, azaz bedugták a mosdó lefolyóját, és úgy használták a mosdót, mint a lavórt, illetve a mosdótálat. Így már természetes, hogy fogmosáskor a kis medencébe öblítették ki a szájukat, melynek a lemosására már elegendő volt a hideg víz.
Az előző századforduló idejéből (~1900) származó mosdókagyló különlegessége, hogy az egybeöntött porcelánkagylónak két medencéje van, a kisebbik az ún. „szájöblögető medence”.
