Az Épületgépészeti múzeum tárgyait bemutató sorozatunk jelen cikke az előző oldalakon olvashatókhoz kapcsolódik. Vagyis egy kis időre még maradunk a konyhában, a tűzhely mellett.
A magyar nyelvbe – a kezdetek óta – a műszaki fogalmak nagy része németül került be, terjedt el. Sokszor tükörfordítással kísérleteztek a nyelvújítók, azonban ezek mellett legtöbbször a hallás utáni, torzított, „magyarított” változat szerepel a köztudatban. Így van ez a mostani, konkrét témánk esetében is.
Az eredeti szó, fogalom a „der Sparherd”, azaz takaréktűzhely, ami ugyan jól érthető és pontosan kifejezi a lényeget, mégis a legtöbb ember sparheltről beszél, az akadémiai helyesírási tanácsadó szótárban pedig mindkét alakváltozat megtalálható. Nézzük, mi a lényege ennek a berendezésnek, illetve hogyan alakult ki!
A barlangokban rakott tűz mintájára készült „füstös konyhák” után először kemencéket építettek, majd jött a jóval kisebb helyigényű takaréktűzhely. Az oldalfalak lehettek öntöttvasból vagy kályhacsempéből, belülről samott bélés vigyázta, tárolta a hőt. Vidéken elsősorban kukoricaszárral, vagy csutkával, városokban fával fűtötték. A felfűtés ideje alatt mindent elő lehetett készíteni a főzéshez. A felső acéllapon kivehető gyűrűk voltak, melyek kiszedésével növelhették a lábost érő hőmérsékletet, míg az acéllap szélén lassú egyenletes főzés valósult meg. Az adott helyre tervezett és felépített sparheltekbe – a kényelem fokozására – vízmelegítő tartályt is beépítettek.
Címkép balra: a takaréktűzhelyek jóval kisebb helyet igényeltek, mint a korábban használt kemencék, jobbra: öntöttvas oldalfalú sparhelt.
Egyes berendezésekbe vízmelegítő tartályt is beépítettek
Később megjelentek a készen vásárolható, lábakon álló tűzhelyek is, melyek késői utódai ma is megvásárolhatóak a vasboltokban. A fűtésre is használt változatokat a konyha-szoba közös falába, falához építették és a konyhából tüzelték. A sparherdek avagy sparheltek a XIX. század közepétől az 1960-as évekig szolgáltak nagy mennyiségben, és bár ritkábban, de ma is építtetnek néhányan ilyen főző- sütő- és fűtőberendezést, azonban ezek igen drágák. Nosztalgiából, igényes retro konyhákban, vagy tanyasi körülmények között szívesen használják, mert nem kényes a tüzelőanyagra. Minden, a ház körül keletkező hulladék eltüzelhető bennük, de a műanyag, illetve a gumi tüzelése ezeknél is ellenjavallt, illetve tilos!
