A funkcionalitás és művészi igényességű gyártás a régebbi korokban magától értetődő volt. Ezt az állítást nem is illusztrálhatnák meggyőzőbben, mint azokkal az öntöttvas radiátorokkal, amelyeket a múlt század legelején „fogtak munkára” a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumban, s amelyeket nemrégiben, az épület felújításakor bontottak el. A míves növényi ornamentikával díszített hőleadók az Épületgépészeti Múzeumot alapító és vezető, e sorok írásában is tevékenyen segítő dr. Chappon Miklós jóvoltából menekültek meg a beolvasztástól.
Az öntöttvas tagos radiátorok a Budai Várban, a Szentháromság téren épült Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épületéből valók. A fűtési rendszer kivitelezését a Pöhlmann és Társa cég végezte. Bodnárné Telkes Márta építészmérnök tanulmánya szerint „A fűtőtestek különlegessége, hogy azokat a minisztériumi épülethez méltó módon dekorálták. Amellett, hogy a radiátorok formája az épületegyüttes stílusára, azaz a neogótikára felel, felületükön a századfordulóra jellemző ornamentika is megjelenik. Több növényi díszítést és motívumot tartalmaznak, valamint a minisztériumra utalva a Szent Korona képmását helyezték el rajtuk. Bár a korszakban még jóval elterjedtebb volt az egyedi tervezésű termékek használata, az még a nagyobb középületek esetében is viszonylag ritkaságnak számított, hogy a fűtőtestek is ezek körébe tartozzanak, és azokat kifejezetten a ház stílusához igazítsák.”
A stílusra alapvetően két okból eshetett a választás. Az egyik nyilvánvalóan a szomszédos Mátyás-templom megjelenése, amelyhez igazodni kívánt az építész. A másik kevésbé egyértelmű, a korszakra mégis jellemző. A gótikus, neogótikus stílus igen tekintélyt parancsoló, a vallásos asszociációk mellett egyfajta méltóság, komolyság is áthatja, így megfelelő egy nemzetstratégiai szempontból fontos minisztérium számára.
A neogótikus palota tervezésére és felépítésére Fellner Sándor építész 1899-ben kapott megbízást, annak érdekében, hogy a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumnak egy új, reprezentatív székhelye legyen. Az épület 1901 és 1904 között épült fel. Az archív fotókon azonnal szembe tűnnek a toronysisakok.
Így nézett ki a minisztérium épülete egykor
Az épületegyüttes a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, a jelenleg látható főhomlokzat például az eredeti változatnál jelentősen egyszerűbb képet mutat, hiányzik például a két díszes torony. Az egykori faburkolatos, kandallós fogadó- és tanácskozótermek helyreállítása még nem az eredeti formában történtek meg.
A belső tér is sok átalakításon ment keresztül, mivel az 1950-es évektől itt működött a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Diákkollégiuma. Az 1960-as és 70-es években itt nyitott meg a Várklub, számos legendás bulinak és koncertnek helyet adva – fellépett itt mások mellett az Illés és az Omega is. 2017-ig az épületben működött a Magyarság Háza. A mai Pénzügyminisztérium vissza kíván költözni az épületbe, ezért jelenleg az épületegyüttes rehabilitációja zajlik, amelynek során az eredeti homlokzat visszaállítása az egyik fő cél.
Visszatérve a 120 éves radiátorokra, a fűtendő helyiségek hőigénye szerint tagosították azokat. Az épületbe 6–17 tagból álló radiátorok kerültek. A két szélső tag eltér a közbensőktől: ezeknek vannak lábai, illetve ezeken látható virágminta és a korona; a közbenső tagok egyszerűbbek.
A míves radiátorok a fűtendő helyiség hőigényéhez igazodva 6–17 tagból álltak. Ez itt tehát a legkisebbek közül való. A felfelé kúszó növényi motívumok csúcsán megjelenik a Szent Korona. Masszív, és természetesen szép kidolgozású lábak tartották a raditárorokat.
Az öntöttvas tagokat a járatos tagosítási technikának megfelelően közcsavarral húzták össze. A tagok közötti tömítést vörösréz gyűrű szolgálta, ami a radiátorok homokszórásos tisztítása után láthatóvá is vált.
Vörösréz gyűrű biztosította a tagok közötti tömítést
A radiátorok a 2017-ben kezdődő felújítás során kerültek az Épületgépészeti Múzeum gyűjteményébe, illetve a tanintézmények úgynevezett Épületgépészeti Múzeumi sarkaiba.
(A szerző az Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagja)
