Sircz János †
8681 | |
1957-től 1958-ig, mint tervező mérnök dolgozott a Középülettervező Vállalatnál központi fűtés és klimatizálás témakörökben. 1958-tól 1984-ig a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet Szellőzés- és Portechnikai Osztályán dolgozott kutatóként, majd tudományos osztályvezetőként irányította a portalanítással kapcsolatos munkavédelmi és környezetvédelmi célú kutatásokat. 1984-től 1990-ig az Országos Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet igazgatója volt, de továbbra is részt vett a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet munkájában tudományos tanácsadóként.
1933-ban iparoscsaládba született, Komáromban, ott végezte el az elemi iskolát és a gimnázium alsó négy osztályát is. Tanulmányait Budapesten folytatta, 1952-ben érettségizett az Épületgépészeti Technikumban, ahol országos tanulmányi versenyt is nyert, így felvételi vizsga nélkül juthatott be a Műegyetemre. 1957-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki, 1965-ben a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamon munkavédelmi szakmérnöki,1976-ban pedig a Veszprémi Vegyipari Egyetemen környezetvédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett. 1980-ban német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett.
1991-ben ment nyugdíjba. A 60-as években két évig a BME I. sz. Épületgépészeti Tanszéken, másodállásban vett részt különböző kutatási munkákban. 1965-től 2012-ig a munkavédelmi szakmérnök képzés keretében óraadó tanár volt a „Fűtés és szellőzés” témakörben. Több alkalommal tartott előadás-sorozatot a BME Mérnöktovábbképző Intézet keretében. Részt vett az Építőipari Tudományos Egyesület Épületgépészeti Szakosztálya, valamint a Szilikátipari Tudományos Egyesület munkájában. Szerzője, illetve társszerzője több könyvnek, jegyzetnek és szakcikknek.
Munkája során szakmai úton járt Bulgáriában, Csehszlovákiában, Finnországban, Kubában, Lengyelországban, NDK-ban, NSZK-ban, Svájcban és a Szovjetunióban. Részt vett hazai és külföldi épületgépészeti, munkavédelmi és környezetvédelmi témájú konferenciákon, tudományos ülésszakokon, ahol porleválasztás, levegőtisztaság-védelem, valamint ezekkel kapcsolatos mérési eljárások, módszerek témakörökben tartott előadásokat.
Szakmai munkája elismeréseként 1983-ban „Az emberi környezetért”, 1984-ben a „Munka érdemrend ezüst fokozata”, 1985-ben pedig „Épületgépészeti emlékérem” kitüntetésben részesült. 2005-ben a Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja lett, 2007-ben a Műegyetemen megkapta az aranydiplomát, ill. 2017-ben vehette át gyémántdiplomáját. Oktatási munkájáért 2009-ben „Munkaügyért” kitüntetésben részesült. Szakterületünk legmagasabb kitüntetését, a Macskásy Árpád Életmű Díjat 2016-ban kapta meg.
2012 óta az Épületgépészeti Múzeum legtöbbet dolgozó munkatársa, a MÉGMA, Magyar Épületgépészeti Múzeum Alapítvány legaktívabb kurátora volt, haláláig. Ő írta a legtöbb ismertető cikket kincseinkről szaklapjainkban.
