Cikkünkben a hazai számítástechnika kezdeti korszakának egyes eszközeit mutatjuk be az Épületgépészeti Múzeum gyűjteményének darabjaival.
A hazai digitális számítástechnika kezdetét a szakirodalom [1] az 50-es évek közepére teszi, a 60-as évektől kezdődően pedig terjedni kezdtek a gazdaságirányítási és ipari folyamatok optimalizációját, alkalmanként kutatási feladatokat is végző számítóközpontok; ezek azonban a hétköznapi mérnöki feladatokat végzők számára nem voltak hozzáférhetőek. A logarléc (1. kép) szintjét a különböző mechanikus számológépek nem haladták meg; ezek egyébként is – mivel képességeik az alapműveletekre korlátozódtak – inkább számviteli feladatokra, mint mérnöki célokra voltak alkalmasak.
1. kép. A logarléc gyors volt ugyan, de nem volt éppen pontos
Jöttek a zsebszámológépek
Ebben hozott változást a zsebszámológépek megjelenése a 70-es évek közepétől. Az első, személyi használatra szolgáló zsebszámológépek magánimportként, vagy hazalátogató nyugati rokonok révén kerültek be az országba. A Híradástechnika Szövetkezet a 70-es évek elejétől kezdett nyugati licensz felhasználásával zsebszámológépek hazai gyártásába [2]. A 2. kép az 1976-tól gyártott TK-1023 típust szemlélteti, ami az alapműveleten túl képes volt már a mérnöki számításokhoz ma is elvárt magasabb szintű műveletek (szögfüggvények, gyökvonás, exponenciális függvény, hatványozás) elvégzésére. A gép úgynevezett „fordított lengyel logikát” alkalmazott, ami azt jelentette, hogy a műveleteket a szokásos műveleti sorrendben elvégzett számítások helyett a 4 memóriarekesz között végezte. 1979-ben elsőéves hallgatóként a BME Gépészmérnöki Karán a „Gépészmérnöki alapismeretek” tárgy keretében fél évre ilyen zsebszámológépet kaptunk személyi célokra – természetesen az órai gyakorlatok számításait is ezzel a géppel kellett elvégeznünk. A PTK-1023 ennek a zsebszámológépnek a programozható változata volt.
2. kép. TK-1023 típusú számológép
Szintugrás computerekkel
Az asztali személyi számítógépek a 80-as évek elején jelentek meg. A COCOM-listás (a nyugati országok által a hidegháború éveiben alapított Coordinating Committee for Multilateral Export Controls nevű bizottság által kiadott tilalmi lista, ami az embargó alatt álló szocialista országokba – elsősorban a katonai felhasználás kockázata miatt – nem exportálható csúcstechnológiai termékeket tartalmazta) termékek szintén magánimportként, sokszor alkatrészenként csempészve jutottak be Magyarországra. Az egyik első ilyen típus a 8 bites Sinclair ZX Spectrum volt (3. kép), 16 kB memóriával. A gép kijelzőjeként színes TV, háttértárolóként teljesen hagyományos audio magnókazetta szolgált. A gépnek szöveges és grafikus üzemmódja is volt: karakteres üzemmódban 24 sor és 32 oszlop, grafikus üzemmódban 256×192 pixel. Ezt komolyabb műszaki célokra jellemzően nem, inkább játékgépként használták Magyarországon.
3. kép. A 8 bites Sinclair ZX Spectrum
Áttörés Commodore-ral
Az igazi hazai áttörést a szintén 8 bites Commodore 64 típus hozta (4. kép). Háttértárként ez is magnókazettás szalagegységet használt, de kapható volt a géphez 5,25” méretű floppy meghajtó is (5. kép). A képernyő karakteres és grafikus üzemmódú, fekete-fehér vagy színes TV, illetve monitor volt.
4. kép. A legendás Commodore 64
5. kép. Vágyott eszköznek számított az 5,25” méretű floppymeghajtó
A gép BASIC nyelven egyszerűen programozható volt, és a játékprogramok futtatása mellett kiválóan alkalmas volt egészen magas szintű feladatokra is. A hazai elterjedést segítette, hogy a gép a 80-as évek második felére lekerült a COCOM-listáról. Ilyen gépekre már számtalan épületgépészeti célú szoftver is készült, pl. hidraulikai méretező, kémény- és padlófűtés-méretező programok is. A védett szoftvereket a 6. képen látható hardverkulccsal lehetett működtetni.
6. kép. Hardverkulcs a védett szoftverekhez
Forrás
Dr. Raffai Mária: A hazai számítástechnika története; Alexander Alapítvány, 2005.
