VGF&HKL szaklap

Gyűrűfű Magyarország ökofaluja

2015. február 23. | VGF online |  11 905 | |

Gyűrűfű Magyarország ökofaluja

Az ökofalusi életmódról a legtöbb embernek a térerő hiánya vagy a pottyantós vécé jut eszébe. A Baranya megyei Gyűrűfű azonban meglepően élhető, akár egy Budapestről frissen szabadult ember számára is, írja az origo.hu

A medencét, amelyben a falu házai elszórtan épültek, dús erdőkoszorú övezi, a környező dombokon kecskék és birkák legelnek. A levegő hasítóan friss és tiszta, a csend pedig a városi fülnek szinte süketítő. Nyolc család él itt, házaik tisztes távolból figyelik egymást a medence két oldaláról. Itt nincs zsúfoltság vagy helyhiány, és senki sem sérti meg a csendrendeletet.

A falu békés nyugalmát egyedül a durranógáz robaja verte fel, amelyet a rohamosan szaporodó aranysakálok távol tartására rendszeresítettek. A ragadozók állítólag fényes nappal, falkákban támadnak a békésen legelésző nyájakra, hatalmas kárt okozva a gazdáknak. Mivel az aranysakált – amely egyesek szerint megegyezik a nádi farkassal, vagyis a toportyánnal – 1961-ben védetté nyilvánították, sokáig nem volt vadászható, az utóbbi években azonban feloldották a tilalmat.

Az ökovécé jó messze van a háztól

Gyűrűfűt valósággal körbeöleli az erdő, amely a sakálok mellett olykor vadhúshoz is juttatja a lakókat. Kilián Imre, a falu egyik alapítója azt mesélte, még a lélegzetük is elállt, amikor rátaláltak a területre. A hetvenes évek végéig lakott volt a település, aztán a központosító törekvések miatt elnéptelenedett. Csupán egy kísérteties temető és ravatalozó maradt a hajdani lakók után.

A mai Gyűrűfű területén található gazdaságok, háztartások mind önellátóak. Sem vízvezeték, sem csatornahálózat nem köti őket össze. A fúrt kutakból szivattyúval kerül a víz az otthonokba, majd az elhasznált víz úgynevezett gyökérzónás szennyvíztisztítókon keresztül kerül vissza a természetbe. Komposztvécéket használnak, hogy az ivóvíz tisztaságú talajvíz ne szennyeződjön el.

El is érkeztünk az ökofalusi lét talán legkényelmetlenebb pontjához. A falécekből épült árnyékszékek meglehetősen messze állnak a háztól, télen igazi kihívást jelenthet eljutni hozzájuk a masszív hóesésben. Ettől eltekintve a gyűrűfűi házak kényelmesek és élhetőek. A meleg vizet napkollektorok, az áramot napelemek biztosítják.

Ha leesik a hó, nem lehet kijutni a faluból

A gyűrűfűi gyerekek egyébként falubusszal jutnak el az iskolába, óvodába a közeli városba, Szentlőrincre. Ági, aki falugondnoki feladatai mellett buszsofőr is, egyúttal elintézi a falu lakói által rábízott bevásárlásokat, ügyintézéseket, hogy minél kevesebbet terheljék környezetüket az autók használatával.

Ha azonban leesik a hó, se ki, se be nem lehet közlekedni. „Ilyenkor jó előre betankolunk mindenből” – mondta Parditka Attila, aki 2010-ben költözött ide az édesapjával. Mivel Budapesten Attila nem talált munkát, apja nyugdíja pedig elment a rezsire, úgy döntöttek, vidéki környezetben, háztáji gazdálkodással, állattartással majd csak eléldegélnek valahogy.

Ezt az életet azonban nem ajánlják bárkinek jó szívvel. Nem elég, hogy valaki szereti a természetet, hogy környezetbarát módon szeretne élni. Az itteni élet kemény munkát is jelent, mindennap meg kell küzdeni a megélhetésért a természetben. Bár a gyűrűfűiek igyekeznek a modern kor körülményeit biztosítani maguknak, azért rengeteg kényelemről le kellett mondaniuk. Életmódjuk és hozzáállásuk tiszteletre méltó a 21. század nyughatatlan és telhetetlen világában.

forrás: origo.hu