VGF&HKL szaklap

Posztálás

Az internet régebbi, mint hinnénk

2017. április 1. | Papp Tibor |  1193 | |

Posztálás

A posztálás speciális kommunikációs eljárás. Első előfordulása a római időkre tehető, az internet első verzióját megalkotó Mucius Postes és Horatius Alas, római kommunikátorok – ahogy akkor nevezték: communi catio – alkalmazták, később az ő tiszteletükre, neveik összevonásával jelölte a hálás utókor.

Lényege, hogy a továbbítandó üzenetet a kiválasztott hordozóra felületi mélységben viszik fel, a továbbítás a hordozó elemekre bontásából, az elemek továbbításából és összerakásából áll. A sebesség nagyban függ a hordozóanyagtól, ám az eljárás egyik legfőbb előnye, hogy szinte tetszőleges hordozóval működik.

A módszer roppant egyszerű és zseniális. A hordozóba mélyített (keményebb anyagoknál: vésett) információ úgy jut tovább, hogy a hordozót a lehető legkisebb részekre bontják (bitek) és ezeket a részeket továbbítják. A vételi oldalon a részek összerakásával előáll az üzenet. A hordozó szinte tetszőleges anyag lehet, ám a továbbítás sebessége eltérő.

Néhány példa:

  • ha kőbe véssük az üzenetet, a bitekre bontás a kő szétzúzásából áll (annál jobb, minél kisebb részekre bontjuk a követ, de nincs előírás a bitek nagyságára), majd a biteket a természeti erők segítségével továbbítjuk. Nagyobb biteknél a továbbító erőhatás lehet árvíz, sebes folyású patak vagy folyó, erősebb szél stb.
  • ha fába véssük az üzenetet, a bitekre bontás aprítással vagy elégetéssel történik. Sürgős esetben jobb az égetés, mert ez rendkívül kisméretű biteket eredményez, és minél kisebbek a bitek, annál gyorsabban lehet továbbítani azokat.
  • ha nem sürgős az üzenet továbbítása, véshetjük azt pl. egy ház falára is, ilyenkor azonban évtizedek, vagy évszázadok is eltelhetnek, amíg egy bontás vagy földrengés megindítja a bitek előállítását.
  • legújabbkori követők kísérleteztek alternatív hordozókkal is, ismert pl. amerikai tudósok azon módszere, amelynek során katódsugárcsöves számítógépmonitor ernyőjébe vésték az üzenetet, kihasználva azt, hogy az LCD monitorok terjedésével a hordozók bitekre lesznek bontva.

Nem hallgathatjuk el a módszer egyetlen hátrányát: a vételi oldalon a bitek összerakása nem feltétlenül sikeres és hibamentes. Bár a feltalálók munkássága e téren is bíztató volt, egy üzenet átvétele során bekövetkezett sajnálatos baleset nem tette lehetővé az eljárás tökéletesítését.

Történt ugyanis, hogy az elérhető legkisebb bitméretekkel kísérletezve, egy hordozó elégetéses bitekre bontása során túl korán kezdtek az összerakáshoz, így ők is bitekre bomlottak. A feltalálók összerakásán és ezzel az eljárás végleges változatának befejezésén ma is dolgoznak a legkiválóbb kutatók.

Bizonyítékul, fenti képünkön a két zseniális kommunikátor egy el nem küldött üzenetének részletét láthatjuk. A kép a bitekre bontás félbehagyott, kezdeti fázisát mutatja, az üzenetrészletnek köszönhető a mai „internet” kifejezésünk megalkotása (az „inter”  a képen nem látszik).