VGF&HKL szaklap

Szíriában épületgépész szemmel

50 éve írták

2019. november 17. | Papp Tibor |  329 | |

Szíriában épületgépész szemmel

Derecskey Zoltán érdekes beszámolót írt az Épületgépészet című folyóirat 1962. decemberi számában. A raqqai 160 ágyas kórház és rendelőintézet, valamint a hassakei és Deir Ez Zor-i 160 ágyas tüdőszanatórium tervdokumentációjának helyszíni átadását tartották Damszkuszban. Olvasmányos, tanulságos cikk született, ebből idézünk.

Nem meglepő megállapításokkal kezdődik a beszámoló. Más világ, más szokások, más szakmai megközelítések. Betűhív idézetek következnek.

Az arab világban egészen más az élet és a munka üteme, mint a nekünk megszokott. Ők mindenre ráérnek, különösen akkor, ha az üzletfél idejével gazdálkodnak. A terveket a legnagyobb alapossággal vizsgálták át, mely kiterjedt az eszmei megoldások részletes megismerése mellett minden egyes rajz egyeztetésének, kótáinak, feliratainak ellenőrzésére, a metszeteknek és alaprajzoknak egybevetésére. (...) fontosnak tartják az egyes – sok esetben más rendeltetésű vagy adottságú – épületrészeknek azonos elv, vagy módszer szerinti megtervezését még akkor is, ha ez gazdasági hátránnyal jár, az uniformizált (nem tipizált!) megoldás kívánta kiviteli és karbantartási előnyök érdekében.

Közép-európai szemmel nézve szokatlan megoldásokról olvashatunk. A homlokzaton kívüli csövezés csak egy a helyi sajátosságok között.

A szennyvízelvezetés megoldásánál előszeretettel alkalmazzák az ún. „two pipe system”-et. Ez azt jelenti, hogy a fekáliás vizeket külön rendszerben vezetik az épületből ki, s csak az épületen kívüli alapcsatornánál csatlakoztatják hozzá vízzáron keresztül a nem fekáliás vizet.

Nekünk igen szokatlan igény volt, hogy az ejtő- és szellőzőcsöveket a külső homlokzaton kívül kellett elhelyezni. Az épületek külső megjelenését azzal mentettük meg, hogy az ejtő és szellőzőcsövek számára kívülről hozzáférhető, külső hornyot készítettünk. A hornyokat végig nyitható fedéllel terveztük, sajnos azonban a fedelet nem kívánták megépíteni. Egy létesítményt láttam csak ezzel a megoldással felszerelve, a damaszkuszi állami kórházat. Az épület kívülről elszomorító látványt nyújtott, helülröl pedig semmivel sem volt kevesebb meghibásodás, mint a hagyományos módszernél.

Olaj, olaj, olaj. Közel-keleten ez a legfőbb energiahordozó. Bár a 60-as évektől nálunk is fellendülőben volt az olajfűtés, ennek ottani általánossága szembetűnő a magyar szakember számára.

Általánosan használják az olajtüzelést, lakásokban sokhelyütt egyedi olajkályhákat, középületeknél központi olajtüzelést alkalmaznak, fűtésre és melegvízkészítésre. Főleg radiátoros rendszereket használnak, nagyobb helyiségek (várócsarnok, előcsarnok, hall) esetén gyakori a légfűtés, illetve légkondícionálás.

Igen elterjedtek az egyedi légkondícionáló készülékek. Szálloda és lakószobák számára a parapetbe, vagy ablakba építhető készülékeket használják, melyben a ventillátoron kívül légszűrö, hűtőgép és léghűtéses kondenzátor is van.

Szintén szembetűnő a légkondicionálók elterjedtsége, amit a melegebb klíma mellett az arab gazdaság teherbíró képessége és eltérő szerkezete is indokol. Magyarországon ekkortájt a nyilvános helyek, középületek, munkahelyek többségében fel sem merült a légkondicionálás lehetősége.

Filmszínházak, cukrászdák, éttermek, szállodai hallok szinte kivétel nélkül légkondícionáltak. Sokszor azonban olyan nagy teljesítményű készülékeket alkalmaznak. hogy 38-40 C° külső hőmérsékletnél mintegy 22-25 C° belső hőmérsékletet tartanak fenn. Ilyen helyiségek látogatása esetén célszerű az öltözetet helyesen megválasztani, mivel a nagy hőlépcső miatt meghűlés veszélye áll fenn. Sokkal nagyobb befúvási légsebességekkel találkoztam, mint hazai gyakorlatban, s ez nemegyszer kellemetlen hideg és huzat érzetet okozott.

A reklámok, kirakatok itthon megszokottól merőben különböző látványa a szakemberből is a turistát hozza ki.

Közterek, utcák világítását ostornyeles fénycsöves, vagy higanygőzlámpás fényforrásokkal oldjak meg. Jelentős fényenergiát fogyasztanak a különböző reklámok, kirakatok, jóllehet az elektromos áram drága.

Az első benyomások után azért a szakma is előjön:

Tekintve, hogy a szabványosítás még kezdeti stádiumban van, a villanyszerelésnél, de más, esetleg életveszélyt okozó munkálatnál is több esetben tapasztaltam meglepő megoldást. Nemegyszer hiányzott a megfelelő földelés, fröccsenő víznek kitett helyen láttam normál villanykapcsolót. Építkezéseiknél a baleseti veszély elhárítására sokszor nem helyeznek kellő súlyt.

Érezhető, hogy a szerzőnek vigyázni kellett, mit ír le, részletekbe nem is mehetett (ne feledjük; a tervutasításos, pártirányításos szocialista rendszerben még szűkebb szakmai körben sem lehetett bármit megírni), esetleg alaposan meghúzták beszámolóját a szerkesztők. Így is üdítő kivétel a cikk a Szovjetunió és a szocialista tábor propagandatúlsúlyában.

ÉpületgépészetNagyvilág