VGF&HKL szaklap

A hőszivattyú elve

2020. május 29. | VGF&HKL online |  2648 | |

A hőszivattyú elve

Régi szakkiadványokat lapozgatva gyakran találkozunk idézésre érdemes megállapításokkal. A Westinghouse Engineer (USA) 1956-ban írja: „A hőszivattyút hosszú évekig érdekes műszaki újdonságnak tekintették, mely nem eléggé gyakorlati ahhoz, hogy széles körben alkalmazzák. A legutóbbi évtized folyamán azonban ezek a vélemények gyors ütemben oszlottak el és mind lakásokban, mind ipari berendezésekben az új hőszivattyúk ezreit szerelték fel.”

Az ábrákat, diagramokat tartalmazó részletes cikk a bevezetőjében laikusok számára is érthetően írja le; mi is a hőszivattyú. Szép, letisztult megfogalmazás, melyet érdemes idézni:

Hogy a hőszivattyú csak oly lassan terjedt el, annak oka, legalábbis részben, az volt, hogy nem értették meg világosan azokat az elveket, melyeken működése és alkalmazása alapult. Pedig a hőszivattyú működési elve egyáltalán nem mondható nehezen érthetőnek és a berendezés szerkezete sem különösen bonyolult. A meg nem értés elsősorban arra vezethető vissza, hogy a berendezés kialakitása nem a megszokott elgondolásokon alapszik.

A hőszivattyú – mint azt neve is mutatja – csupán eszköz ahhoz, hogy valamely közegből elvont hőt egy másik közegbe vigyen át. A hűtőszekrény is – egy irányban működő – hőszivattyú, amennyiben elvonja a hőt a szekrény belsejéből és azt a külső levegőnek adja át. A hűtőszekrény és valamely háztartási vagy ipari hőszivattyú között az alapvető különbség csupán az, hogy a hőszivattyú működése reverzálható.

A hőszivattyú működése megértésének egyik akadálya az, hogy sokan azt gondolják, hogy a „meleg” és a „hideg” hasonló, de ellentétes előjelű mennyiségek. Amint megértjük, hogy a meleg az egyetlen valóban létező mennyiség, tehát a hideg csupán a meleg viszonylagos hiányát jelenti, úgy a hőszivattyú elve teljes egészében világossá yálik. Minden anyag – gáz, folyadék, szilárd anyag – bizonyos mennyiségű hőt tartalmaz mindaddig, amig az abszolút 0 fokot (–273 °C) el nem éri.

A hő a melegebb tárgyról áramlik a hidegebb tárgy felé. Ilymódon valamely megfelelően megtervezett rendszerben cirkuláló hőkicserélő közeg a külső levegőből mindig felvehet hőt, bármily alacsony is annak hőmérséklete, és átadhatja azt a belső levegőnek; nyáron pedig ez a ciklus megfordítható. Mindössze az szükséges, hogy a közeg hőmérséklete alacsonyabb legyen, mint azé a levegőé, melyből hőt von el és magasabb, mint azé a levegőé, melynek hőt ad le.

A cikk magyarul az Épületgépészeti Szemle 1958. 2. számában olvasható, ebből a kiadványból idéztünk.

 

HőszivattyúSzakmatörténet