VGF&HKL szaklap

Több mint száz éves a légmosó

2019. november 11. | Papp Tibor |  292 | |

Több mint száz éves a légmosó

2019. novemberi lapszámunk foglalkozik a légmosók működésével, táblázatban is összehasonlítva néhány készüléket. A készülék működési elvét már 1905-ben szabadalmaztatták, a 20. század első felében már egyre gyakrabban alkalmazták a fűtő és klimatizáló berendezések kiegészítő légkezelőjeként.

A Magyar Vaskereskedő című hetilap 1912. november 17-ei számában „A modern légfűtés kellékei” című cikkben ismerteti a légmosót, mint a levegőkezelés és -tisztítás modern eszközét. A szerző, Balog Béla Németországból ír, az ott tapasztaltak alapján a légkezelés fontosságát egy megállapítással indokolja:

„Az ujabban igen gyakran alkalmazott és mindenesetre a legmodernebb módja a központi fűtésnek a légfűtés. Még az elmúlt tiz évben alig került alkalmazásra, addig most annál nagyobb azoknak az újabban fölépített középületeknek a száma, ahol központi légfűtés-berendezés van.”

Cikke első részében a fűtés és hűtés technikájáról ír, majd rátér a szellőzésre, légkezelésre.

„A helyiségek szellőzése igen fontos ott, ahol ezekben sok ember, illetve élőlény tartózkodik, Igy pl. színházakban, üléstermekben, kávéházakban es iskolákban (...)  Erre a czélra különféle eszközök vannak. A leggyakrabban alkalmazottak közül megemlitem a szövet-filtert, a vizes kokszréteget es a légmosó készüléket.

A három közül a légmosó készülék az, amely a legtöbb jó tulajdonsággal bir, azonban ma meg nem igen ismert es ezért ritkán kerül alkalmazásra. Az előnyei azonban remélhetőleg meg fogjak győzni a fűtés-berendezőket es a jövőben nagyobb számmal fogják alkalmazni. Különben maga a szabadalom sem régi, 1905–6-ban kezdték ezeket a berendezéseket a gyakorlatban alkalmazni is, hogy tényleg előnyei vannak a leggyakrabban alkalmazott szövetfilterrel szemben, azt a következők bizonyitani fogják”

Majd részletesen ismerteti a légmosó felépítését, működését.

„A készülék ugyanis egy csigaszerű vaslemezből készitett tartány, amelynek a belsejében a lyukakkal ellátott csőből sugárszerűen lövel ki a víz es mintegy ellenárámlattal fogadja az egyik oldalon beáramló levegőt es ezt a vízsugáron való áthaladás közben, helyesen mondva megmossa, a port belőle lecsapolja es egyúttal a kellő nedvességgel latja el.

A filter, amely nem más, mint a por felfogására szövött es rétegekben elhelyezett posztószövet, kiválasztja ugyan a port, azonban meg is tartja es igy igen gyakran kell tisztitani, mert különben előállhat az az eset, hogy a beáramló levegő a portorlaszt is magával ragadja. Azonban meg teljesen tiszta állapotban is meglehetős nagy a levegőre gyakorolt ellenállása (3-20 m/m vízoszlop). Megneheziti tehát a ventilátor munkáját. Tisztitása alkalmával el kell a helyéről távolitani, tehát, ha az esetleg üzemközben történik, ez alatt az idő alatt alkalmazáson kivül kell helyezni es tisztitóeszköz nélkül tovább fűteni.

A légmosó készüléknél ezek a körülmények nem forognak fenn. A beáramló levegő pora ugyanis az elhasznált vízzel együtt lefolyik a kanális csövébe, igy tehát tisztitani csak nagyon ritkán kell. A készülék ellenállása 1-3 m/m vízoszlop. Előnye azonkivül, hogy a levegőt egyidejűleg a megfelelő nedvességtartalommal látja el. Nem szükséges tehát az elpárologtató edény es az evvel rendesen együttjáró úszó golyóstartány. A légmosó készülék egyedüli hátránya, hogy vízzel dolgozik es igy a meleglevegőt előállitó fűtőtesteket két részre, tehát két kamrába kell elrendezni, úgy hogy az egyik mint előmelegitő kamra a beáramló levegőt fölmelegitse es megóvja a készulékben levő vizet a befagyástól. Valamint az üzeméhez szükséges vízmennyiség. Ez azonban meglehetős csekély, egy köbméter levegőnél 0,12 liter = 120 gr. víz, amelyet még kb. 50%-kal csökkenteni lehet, ha megfelelő szájdarabot alkalmazunk a víz szétszórására. Evvel szemben megvan azonban az az előnye, hogy nyár idejen 5-6 °C ra lehűtött levegőt szállithatunk a helyiségekbe.

LégkezelésLégmosóTörténelem

Kapcsolódó

A légmosók működése

Háztartási légmosók