VGF&HKL szaklap

Ha elhallgat a kanári...

2019. október 16. | Papp Tibor |  557 | |

Ha elhallgat a kanári...

Egy letűnt kor fontos életvédelmi szerkezete látható a képen. Mai szemmel egyszerre furcsa és megdöbbentő, ám jó ha tudjuk; közel 100 évig, egészen az 1980-as (!) évekig a bányákban nagyon fontos „szolgálatot” teljesítettek a kanári madarak.

Mielőtt közelebbről megismernénk a címképen látható szerkezetet, álljon itt néhány korabeli sajtószemelvény.

Amerikai kőszénbányákban kanári madarakat használnak annak megállapítására, van-e a bányában széngáz. A Cross Mountain bányában Briceville mellett legutóbb, mikor robbanás történt, a mentőcsapat élén egy mentő ment, oxigénfejlesztő géppel a hátán és kalitkába zárt kanári madárral a kezében. A míg a kanári nyugton maradt, addig a többi, oxigén nélkül járó mentők nyugodtan mehettek utánna, mikor azonban a madár fuldokolni kezdett, vissza kellett fordulniok. A gyönge kis madár hamarabb megérzi a gáz fullasztó hatását, mikor még az ember nem érez semmit.

Vasárnapi Újság, 1912

Hogy némely állat rendkívül érzékeny a bánya gázaival szemben, ez a szakemberek előtt rég ismert. Az amerikai kormány most megbízást adott G. C. Burrel tanárnak, gyakorlatig állapítsa meg az állatok szénoxid-érzékenységét.

Burrel először egerekkel próbálkozott. Ha az egerek levegőjében 0,16% szénoxszid volt, már nyugtalanok lettek, amikor a kéttized százalékot elérték, már minden erejükből menekülni próbáltak és egy negyed óra alatt elájulták. Félszázalék szénoxszidos levegőben egy óra alatt megdöglöttek. Még érzékenyebbnek bizonyultak a kanárimadarak, amelyek a legkisebb szénoxidmennyiségtől is rosszul lettek és ha a levegőben kéttized százalék volt, öt perc alatt megdöglöttek.

A kanárimadaraknak ez a tulajdonsága nemcsak a bányákban lehet hasznos, hanem a lakásokban is. Ahol a kályha széngázfejlesztésre gyanús, ott igen fontos lehet megfigyelni a kanári madarak viselkedését. A bányákban inkább a kutyákat és az egereket lehet erre a fontos célra használni, mert alig lehet elképzelni, hogy a sok világosságot kívánó kanári madarak valaha akklimatizálódhatnak a szénbányákban.

A bánya, 1913

Hetenként cserélik a kanárikat. Egy hétre a szabadba viszik őket. utána megint egy hét a bányaszolgálat. Sokkal megbízhatóbban jeleznek, mint a monoxid-detektor. Az angol bányamentő állomásoknak 500 kanárimadara van, amely bármely percben bevethető.

Tükör, 1970

Mennyi ember vesztette életét addig, amíg rá nem jöttek arra, hogy ennek a kicsi jószágnak mily finom érzéke van a titokzatos ellenség jelenlétének pontos megállapítására. Záradékul még idetehetjük, hogy a kedves sárga őrszemnek nem kell éppen halálával lakolnia szolgálataiért, mert ha ájultan beteszik egy zárt kalitkába és oxigént vezetnek be neki, avagy kiviszik a szabad levegőre, azonnal föléled és olyan víg lesz, mintha semmi sem történt volna.

Zászlónk, 1913

A kanári ugyanis a legkényesebb állat, amely csak a, tiszta levegőt bírja és a legkisebb bányalégre már elpusztul. Azóta a kanárikat használják erre a célra s erre Salgótarjánban, Dorogon hatalmas kanárifarmokat létesítettek, sőt kötelezővé tették, hogy minden bányász tartson otthon két-három kanáricsaládot.

Hétfő, 1942

Térjünk vissza a címképen látható szerkezethez. A londoni Science Museumban kiállított tárgy egy a bányákban használt kanári újraélesztő. Fémből és üvegből készült, akváriumszerű szerkezet. Rácsos vagy perforált oldalának kör alakú ajtaját nyitva hagyták, amikor lementek a bányába. Ha a kanári mérgezés jeleit mutatta, a doboz légzáró ajtaját bezárták, és a tetején lévő tartályból egy szelep segítségével oxigént juttattak a fülkébe a madár újjáélesztésére.

Kanári újraélesztő

A kanárik „bányaszolgálatának” kegyetlen gyakorlata majdnem 100 évig folytatódott, amikor az 1980-as években a madarakat végül felváltotta a technológia. Sok kanári pusztulhatott el a bányákban, az emberi élet védelmében, nem véletlen tehát a törekvés, hogy ezen állatokat legalább minimális mértékben megvédjék. Sok bányászról ismert, hogy különleges szeretettel bírtak szárnyas társaik iránt.

A fentiek után nem meglepő, hogy az első elektronikus szénmonoxid-érzékelőket elektronikus kanárinak hívták. Egy ilyen eszközről tudósít A Hét, 1981-ben:

Elektronikus kanári

A régi időkben a szénbányászok kanárit vittek magukkal kalitkában a bányák mélyére a mérgező és gyúlékony gázok veszélyes koncentrációjának jelzésére. A korszerű gázelmező műszerek már régen kiszorították a bányákból a hús-vér kanárikat. Érzékelőjükkel kis adagot szippantanak be a bánya levegőjéből. A mérgező gázok jelenléte kissé megváltoztatja az áramkörök állapotát. Ezt a villamos változást felerősítik, s vészjelzőt működtethetnek vele, de akár fokozhatják is segítségével a szellőztetés mértékét. Az egyik legújabb „elektronikus kanári” az angol SEMA hordozható, telepes, egycsatornás műszere, amely korszerű elektronikája ellenére nagyon egyszerűen kezelhető.

A Hét, 1981

Címkép: szénbányákban használt kanári-újraélesztő (1920–1930), Science Museum, London

COCO-érzékelőTörténelem

Kapcsolódó

Megelőzött tragédiák

CO a mélygarázsokban, alagutakban