Látogatás a Gellérthegy gyomrában lévő víztározónál
2000/7-8. lapszám | Szontág László | 18 090 |
Figylem! Ez a cikk 25 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Gellérthegy oldalában a Sánc utcában található Budapest legnagyobb föld alatti víztározójának bejárata. Itt találkoztunk Sáros László úrral, a Fővárosi Vízművek üzemeltetési osztályának csoportvezetőjével.
Azzal a céllal választottuk a helyszínt, hogy egyrészt ezt a hatalmas létesítményt, másrészt Budapest vízellátását, annak rendszerét bemutassuk olvasóinknak. Természetesen ebben a rövid interjúban csak a rendszer fő elemeit, azok összefüggését ismerhetjük meg, a részletek tisztázása és a teljesség igénye nélkül. A víztározó bejáratánál az előcsarnokban elhelyeztek egy demonstrációs térképet, melyen bemutatják a Főváros vízellátási rendszerét. Miután személyesen is bejártuk a hegy gyomrában lévő tározót, itt az előcsarnokban a bemutató térkép mellett beszélgettünk Sáros László úrral.
Sz. L.:Kérjük, beszéljen a Sánc utcai (gellérthegyi) víztározóról, mint a fővárosi vízellátás legnagyobb tározómedencéjéről.
S. L.: A Gellérthegyen található, a Sánc utcai 2 × 40 000 m³-es tárolókapacitású medence. 1973 és 1980 között épült, monolit vasbeton medence, melynek áramlástechnikai okok miatt zongora alakja van. Ez a forma lehetőséget ad arra, hogy a medencében ne alakuljanak ki olyan terek, ahol a víz pang és a minősége romlik. Régebben kör alakú medencéket építettek, de ezek középpontjában lehetséges a víz pangása, ez közegészségügyi szempontból nem megengedett, vízminőségromlást okozhat. A medencét északi oldalról a káposztásmegyeri, déli oldalról a csepeli gépházak töltik, a töltővezeték 1400 mm, illetve 1200 mm átmérőjű. Északról a töltővezeték a Szabadság hídon át érkezik, déli irányból, Csepel felől az Orlay utcán jön és csatlakozik közvetlenül a medencéhez. A medence üzemeltetése a következő: a feltöltés az éjszakai órákban történik az energia ára miatt, hiszen az éjszakai áram mindig olcsóbb. A vételezés nappali órákban jelentősebb, két csúcs tapasztalható, egy a délelőtti órákban és egy a késő délutáni, esti órákban. Érdekesség, hogy az 1980-as években 1 millió, 1,2 millió m³/nap fogyasztás sem volt ritka a téli időszakban.
Köszönhettük ezt a pazarlásnak, mivel a víznek „nem volt ára”, valamint Budapesten sokkal több működő gyár és üzem volt, mint most. Napjainkban az átlagfogyasztás kb. 600 000 m³/nap. Az idei csúcs úgy emlékszem, június 24-én volt, kb. 800 000 m³/nap. A medencéket minden évben egy alkalommal, a leürítését követően nagynyomású vízsugárral, vegyszer nélkül tisztítjuk. A medence megépülése óta egyszer fordult elő, hogy az elszíneződést produkáló vas-mangán-tartalom miatt a lerakódást vegyszeres úton távolítottuk el. Minden tisztítás után a feltöltést követően vízmintát veszünk, és ha az tökéletesen kielégítő eredményű, csak akkor engedjük a vizet a hálózatba.
Sz. L.: Nagyobb épületeknél, irodaházaknál épületfelügyeleti rendszer irányítja a gépészeti berendezéseket. Itt az egyes gépházaknál, azok közötti kapcsolatoknál működik-e ilyen rendszer?
S. L.: Igen. Azt mondhatjuk, hogy a gépházakat 90%-ban bekapcsoltuk egy központi diszpécser által irányított folyamatirányítási rendszerbe. A diszpécser a Dózsa György úti székházból át tudja tekinteni a rendszer működését, látja a nyomásviszonyokat, a szivattyúk üzemét, visszaállítási értékeiket, a hálózat terheléseit, esetleges vízhiányra utaló jeleket, valamint ha rendellenességet észlel, be is tud avatkozni. Gondolok itt pl. nagy csőtörésre, vagy indokolatlan kizárásokra, ha a nyomás hirtelen csökken vagy emelkedik. A diszpécser látja a hirtelen megugró vízfogyasztást, ami csőtörés következménye és ki tudja zárni az érintett részeket, tárolómedencéket. Ma már nem fordulhat elő az a a szerencsétlen eset, mint néhány évvel ezelőtt az Astoria aluljárónál lévő csőtörés, ami miatt majdnem teljesen leürült a Sánc utcai medence, elöntve a metrót és a környező házak pincéjét is, mivel távműködtető zárakkal ki lehet zárni a hibás vezetékszakaszt.
Sz. L.: Összefoglalva a vízvételezéstől a hálózatba juttatásig, mondja el nekünk a vízszolgáltatás rendszerét.
S. L.: A vízvételezés a csápos kutakból történik, melyek a vízad kavicsrétegből nyerik az ivóvizet. (Ilyen kutak például a Szentendrei-szigeten és a Csepel-szigeten találhatók.) Az innen nyert víz gravitációs úton, csővezetékeken keresztül eljut az egyes gépházakba, melyek a tárolómedencékbe nyomják az ivóvizet. Klórozáson kívül más kezelést az ivóvíz nem igényel. Innen kerül a víz a közműhálózatba és jut el a fogyasztókhoz.
Sz. L.: Köszönjük a kalauzolást, és az információkat Sáros László úrnak. A víztároló nyitvatartása: kedd, szerda 13-tól 15-ig.
