Interjú Molnár Istvánnal, a Thermolnár Bt. ügyvezető-tulajdonosával
2000/11. lapszám | Taba Gábor | 9111 |
Figylem! Ez a cikk 25 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
„Számomra a legnagyobb motivációt az jelenti, hogy az alkalmazottaim számára is megfelelő jövedelmet, biztos megélhetést biztosítsak.”
Taba Gábor: Hogyan keveredtél az épületgépészeti kivitelezés területére?
Molnár István: 1969-ben születtem Budapesten. Az általános iskola után a Nyár utcai szakmunkásképző intézetben tanultam tovább gázvezeték- és készülékszerelő szakon. Családomban természetesnek számított az, hogy ki-ki szakmát választ magának. Édesapám asztalosként dolgozott. Döntésemet egyszerűen érdeklődésem határozta meg: megtetszett az a munka, hogy lakásokra megyünk ki, és gázkészülékeket javítunk meg. Már a gyakorlati órákat is a Gázműveknél töltöttem el, később aztán itt helyezkedtem el főállásban. 2-3 hónap elteltével már komplett gázszereléseket bíztak rám és kollégámra, akivel „párban” dolgoztunk. Meglehetősen korán, pár év elteltével vezetőszerelővé avanzsáltam.
T. G.: Meglehetősen gyakori jelenség volt ebben az időszakban – a ’80-as évek közepén járunk – a be nem jelentett másodállások vállalása. Te is végeztél „mellékes” munkákat?
M. I.: Nézd, a hivatalos munkaidőm du. 4 óráig tartott, utána természetesen mentünk túlórázni. Túl azon, hogy itt sajátítottuk el a víz- és fűtésszerelés korábban nem ismert fortélyait, ez a munka jelentette jövedelmünk meghatározó részét. Ekkor a Gázműveknél kb. 3600 forintot kerestem, míg a nem hivatalos kivitelezéseknél ennek sokszorosát tudtam hazavinni: hatalmas összeg volt ez ekkor.
T. G.: Honnan szerezted a megrendeléseket, hiszen túl nagy praxisod nem lehetett.
M. I.: Főleg ismerősökön keresztül, de a Gázműveknél fenntartott jó személyes kapcsolataim is segítettek ebben.
T. G.: Fiatalember voltál, mire fordítottad ezt a kiugróan magas jövedelmet?
M. I.: Hát, biztosan nem a későbbi vállalkozásom megalapozására: tulajdonképpen igen nagy lábon éltem, autót vettem stb... De annyit azért megjegyeznék, hogy a főállás melletti munka gyakorta este 10 óráig elhúzódott, tehát keményen megdolgoztam a pénzemért. Ebben a periódusban törést csak az jelentett, hogy ’89-ben elvittek katonának másfél évre. Utána azonban ismét a Gázműveknél helyezkedtem el, és folytattam a munkát ott, ahol abbahagytam.
T. G.: Végül is mikor szántad el magad a váltásra, és milyen okok miatt?
M.I .: 1995-ben elkövettem egy ballépést: otthagytam a Gázműveket. Mai fejjel is úgy gondolom, hogy ez hiba volt, előre tájékozódnom kellett volna. Egy vállalkozó ismerősöm olyan ajánlatot adott, ami szerint 8 óra alatt meg tudtam volna keresni a számomra kielégítő fizetést. A probléma először is ott adódott, hogy rendkívül kellemetlen munkakörnyezetbe kerültem: mindenki ismeri azt a helyzetet, amit egy nem megfelelő stílust alkalmazó főnök jelent. Stressz, kiabálás, egész napra szóló rossz közérzet stb… Ezen túlmenően: akadoztak a megrendelések is. A pohár igazából ott telt be, amikor a gyermekem születése miatt otthon maradtam, hogy segítsek a feleségemnek, és amikor visszamentem, közölték velem, hogy kevesebb munkát és kevesebb fizetést tudnak nekem biztosítani. Olyan méltánytalannak tartottam az eljárást, hogy azonnal felmondtam.
T. G.: Mihez kezdtél ezután?
M. I.: Ez elég kemény szituáció volt számomra. Gondold csak meg: kibővült a család, feleségem nem dolgozott, és én ott álltam biztos jövedelem nélkül. Végső kínomban az expressz újságot kezdtem el bújni, volt olyan hely, ahol másnapi belépéssel alkalmaztak volna, de szerencsémre egy régi ismerősöm is munkát kínált nekem. Te biztosan nem emlékszel arra, hogy voltak régen ezek a Kontinentál gáztűzhelyek. Ezzel a barátommal korábban nagyon sokat dolgoztunk az ilyen típusú készülékek cseréjén, szintén mellékállásban. Részben ezzel folytattuk is, részben pedig komplett kivitelezéseket vállaltunk el. Idővel aztán létrejöttek azok a feltételek, hogy a saját lábamra álljak. Mindazonáltal a mai napig hálával tartozom barátomnak, hogy ebben az időben a segítségemre volt.
T. G.: Ekkor hoztad létre a Thermolnár Bt.-t? Milyen tőkével kezdtél és milyen feltételek között?
M. I.: A tőkém megvolt hozzá, korábbi munkáimból megtakarítottam annyi pénzt, amennyire egy ilyen vállalkozás beindításához szükség van. Épp így áll a helyzet a többi feltétellel is: szép lassan, lépésről lépésre megszereztem mindent, amire szükségem volt: szerszámokat, autót stb… Persze kezdetben csak egy Trabantot vettem, és csak a legszükségesebb szerszámok álltak rendelkezésre, de idővel mindig visszaforgattam a pénzem egy részét a feltételek biztosítására. Épp így volt ez az alkalmazottakkal is, most ott tartok, hogy 4-5 embernek folyamatosan tudok munkát biztosítani. És persze nem szabad elfelejteni, hogy fejlődni kellett a vállalt munkák jellegében is: olyan a helyzet, hogy nem elég a gázszerelésre specializálódni, generál-kivitelezésben kell utazni a piacképesség megőrzése miatt. Ma már komplett felújításokat is elvállalunk, a nem szakmánkba vágó feladatokat megbízható alvállalkozókkal végeztetem el. Ugyanezen okból nincs különbségtétel a kivitelezendő munkák nagyságrendje között: bevásárlóközpontoktól kezdve szállodákon át magánlakásokig minden munkát elvállalunk. Senki nem engedheti meg magának, hogy egyszerűen ne vállaljon el egy megbízást.
T. G.: Honnan szereztél megrendelőket?
M. I.: Kizárólag személyes ismerősök és személyes ajánlások segítségével. Nincs szükség semmiféle reklámra a minőségi munkavégzés mellett.
T. G.: Amikor árajánlatot adsz, akkor az árral akarsz harcolni vagy a minőséggel?
M. I.: Kizárólag a minőséggel. Egy munkát csak jól lehet megcsinálni, nem lehet „kicsit” jól kivitelezni a feladatot. Persze volt olyan eset, hogy nem mi nyertük meg a munkát, mert a konkurens cég némileg a mi árunk alatt ajánlotta a feladat elvégzését. Röviddel ezután azonban mégis minket kértek fel, mert hamar meggyőződtek arról, hogy a konkurens vállalkozás nem tudja kielégítő műszaki minőségben elvégezni a munkát. Sajnos még ott tartunk, hogy az olcsóbb munkaerő a minőségtől függetlenül nagyobb vonzerőt jelent, mint a megbízhatóság.
T. G.: Te is számítógépes programmal készítesz árajánlatot?
M. I.: Igen, de nagyon kell figyelni ezekre a programokra, mert gyakorta nem fedezik az árak tekintetében vett valóságot. Persze folyamatosan karbantarthatod, de milyen dolog az, hogy veszel egy terméket X ezer forintért, és ezzel neked még rengeteget kell bajlódnod?!
T. G.: Vannak olyan szerszámaid, amelyekre büszke vagy? Kölcsönzöl szerszámokat, vagy inkább igyekszel megvásárolni őket?
M. I.: Nem szeretem a kölcsönzési eljárást. Ha éppen beérkezik egy megrendelés és indulnánk a munkára, akkor nem lehet azzal játszani, hogy most vagy van megfelelő szerszám a kölcsönzőben vagy nincs. Ha nincs, akkor máris elment egy nap, állnak az emberek, tiszta veszteség.
T. G.: Ki végzi az adminisztrációt?
M. I.: Egy ilyen vállalkozás nagyon sok részfeladatból áll össze: az nem megy egyszerre, hogy intézed a papírmunkát, megrendelések után szaladgálsz, közben anyagot veszel fel, instruálod az embereidet, stb… Egy idő után elvállaltam az adminisztrátori tevékenységet, felvettünk egy harmadik kollégát, és amíg ők a konkrét kivitelezési feladatokat végezték el, addig én szerveztem a munkát.
T. G.: Nincs abban ellentmondás, hogy ugyan szereted a szakmádat, de elvállalod a papírmunkát is? Vagy inkább arról a fentebb említett öntörvényűségről lenne szó?
M. I.: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretek rálátással rendelkezni a folyamatokra, arra, hogy hol is áll éppen a cég. Ez az adminisztráció amúgy is a munkák jellegétől függ: egy komolyabb árajánlatot elkészíteni egy teljes napot igénybe vehet, és sokszor adódik, hogy egy héten bizony négyet-ötöt meg kell csinálni. De az árajánlat-készítés mellett az elszámolások is sok időt elvisznek: az a rend nálunk, hogy a munka végén készítünk egy végelszámolást, ami a ténylegesen kifizetésre kerülő összeget tartalmazza. Közben persze figyelni kell az átutalásokra, a számlák pontos kiállítására. Természetesen a mai napig szívesen vállalok kivitelezői munkát is, amikor például időben megszorulunk. Tudomásul kell vennem, hogy a szaladgálás ennek a vállalkozói magatartásformának a része.
T. G.: Ebben az utólagos elszámolásban nincs nagy kockázat?
M. I.: Dehogyisnem. Mindamellett azért törekszünk erre az eljárásra, mert nagy a bizonytalanság a megrendelők részéről: nem szívesen fizetnek ki előre egy összeget például anyagdíjra, hiszen félnek, hogy a „vállalkozó” egyszerűen felszívódik. Ezeket a félelmeket nekünk tudomásul kell vennünk. Sajnos volt rá példa, hogy visszaéltek a korrektségünkkel. De rengeteg apró stiklivel is számolni kell: hiába tüntetem például fel az árajánlatban, hogy egy beépítendő termék ára tájékoztató jellegű, hiába tüntetem fel, hogy a beszerzési ár megváltoztatásának jogát fenntartjuk, ekkor sem biztos, hogy ezt a későbbiekben figyelembe veszik. Teljesen kiszolgáltatott pozícióban vagyunk a megrendelővel szemben.
T. G.: Mi jelent neked kiugróan nehéz feladatot a hétköznapokban?
M. I.: Egyértelműen a szervezés. Nem volt olyan személy a környezetemben, akitől ennek fortélyait elleshettem volna. Bevallom, a mai napig nagy nehézség számomra megszervezni, hogy a munka kezdetén minden feltétel biztosított legyen: az anyag, az emberek a helyükön legyenek, a munkakörnyezet biztosítva legyen.
T. G.: Hogyan törekszel arra, hogy szakmailag tartsd a lépést a fejlődéssel, honnan szerzel információt?
M. I.: Ennek két lehetősége van: vagy autodidakta módon sajátítom el ezeket az ismereteket, vagy komolyabb volumenű esetekben részt veszek a megfelelő előadásokon, és én képzem tovább az embereimet. Időhiány miatt főleg az előbbi eset a gyakori.
T. G.: Kamarai tag vagy?
M. I.: Korábban az voltam, de egy idő múlva megszüntettem a tagsági befizetésemet, tekintettel arra, hogy semmiféle szolgáltatást nem kaptam a szervezettől.
T. G.: Vidéken is vállalsz munkát? Milyen messzire mentek el dolgozni?
M. I.: Nem jellemző, hogy a fővároson kívül is munkát vállalnék. Olyan leszorított árakkal találkoztunk, hogy egyszerűen nem lehetünk versenyben egy helyi vállalkozóval szemben: ott kevesebb a munka, nagyobb a munkanélküliség stb.
T. G.: Te a fiatalabb vállalkozók generációjába tartozol. Mi jelent kihívást számodra: a biztos anyagi háttér megteremtése, vállalkozásod fejlődésének megalapozása, a szakmai kompetencia megszerzése?
M. I.: Sokat szoktam emlegetni a kollégáimnak, hogy nekem az is fontos, hogy nekik is munkájuk legyen. Ha én fele annyi munkát vállalnék el, mint amennyit most, és csak két emberrel dolgoznék, akkor anyagilag sokkal jobban járnék. Abban a szakmában, amiben én is küszködök, nem lehet meggazdagodni, csak egy kicsit jobban élni. Ha most megkérdeznéd, hogy mennyi pénzt keresek, nem tudnám megmondani, mert abban a pillanatban, ahogy kifizetik a számláimat, máris visszaforgatom a következő munkámba. Vehetek új autót, szerszámokat, de egy családi ház felépítésére már fel kell készülnöm. Még egyszer: számomra a legnagyobb motivációt az jelenti, hogy az alkalmazottaim számára is megfelelő jövedelmet, biztos megélhetést biztosítsak. Fontos, hogy ők is lássák: megéri hajtani.
T. G.: Családi életedet nagyon megviselte ez az életforma, amit vállaltál?
M. I.: Sok áldozatot kellett hozni. Évek óta nem voltunk például szabadságon. Inkább arról van szó, hogy kölcsönös engedményeket teszünk a feleségemmel. Ő besegít például a könyvelésben, én kényesen vigyázok arra, hogy hétvégén ne dolgozzam. Két kisgyermekünk van. Remélem, már csak őmiattuk is megéri ez a hajtás.
