Csikós János tiszakécskei egyéni vállalkozó
2001/4. lapszám | Taba Gábor | 26 940 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Eredeti szakmájában a fiatalember nem tudott elhelyezkedni, amikor végzett a szakközépiskolájában, már telítődött a számítógépek karbantartásával foglalkozó cégek piaca, tanulót senki nem alkalmazott. Különösebb szakismeretek nélkül, családi kapcsolatok felhasználásával egy kis gépészeti kivitelező cég alkalmazásába lépett.
„Itt megtetszett nekem ez a szakma, és úgy döntöttem, hogy ha már belecsöppentem és teljesen bizonytalan az eredeti szakmámba való visszatérésem, akkor megszerzem a szükséges képesítéseket. Végül is Kecskeméten végeztem el egy esti, szakirányú iskolát, persze már munka mellett. Mégsem ezt tartom a legfontosabbnak, hanem önmagam folyamatos képzését, felkészítését. Elsősorban szakkönyvek, szakfolyóiratok tanulmányozását, bemutatókon, kiállításokon való részvételt." Már a kezdetetektől arra törekedett, hogy a maga ura lehessen, saját elképzeléseit valósíthassa meg. Feltette magában, hogy ha olyan munkát sikerül megszereznie, ami hosszabb távra megélhetést biztosít, akkor feltétlenül váltani fog. Erre 1993-ban nyílt lehetőség, méghozzá azzal, hogy Budapesten egy magánklinika teljes gépészeti kivitelezési munkáját elnyerte.
Míg korábban elsősorban családi házak víz- és fűtésszerelési munkáit végezte el, most alkalom adódott egy komolyabb munkára, amiből szakmailag sokat profitált. Mint minden komolyabb kihívásnál, nem egyszerűen egy előre „adott" szerelést valósított meg, hanem egyeztetett a tervezőkkel, áttanulmányozta a rajzokat, a gyakorlat oldaláról módosításokat eszközölt. Garanciális problémák nem léptek fel, a visszajelzések elismerőek voltak. Sikerélmény volt ez számára, hiszen mint vidéki szerelőt, bizony lenézték a fővárosi kollégái. Pedig nem egy olyan munkával találkozott, amiről nem hitte el, hogy szakképesített kolléga készítette. Természetesen a munkára fordítható hat hónap alatt külön hangsúly esett a megkapaszkodásra: nemcsak az aktuális szerelést kellett elvégezni, hanem biztosítani kellett a további megrendeléseket is a vállalkozás életben tartásához. És ezzel együtt – már a folyamatos fejlesztés jegyében – a szerszámpark bővítésére bevételeinek jelentős részét forgatta vissza a korszerű eszközök beszerzésére. Miként ezt az első önálló munkáját, a későbbi munkamegbízásokat is elsősorban személyes ismeretségeknek köszönhette, persze ehhez elsősorban a minőségi munkavégzésre kellett nagyon odafigyelni. Szerencsésnek érzi magát, hiszen mára odajutott, hogy szelektálhat a megbízások között, nem kell ajánlatdömpingre pazarolnia idejét, energiáját. Jó kapcsolatot épített ki tervezőkkel, építőipari cégekkel – mindig őt keresik. Megbízható kereskedőpartnert talált, akire minden tételnél és minden időben számíthat.
Azóta egymást követik a kisebb-nagyobb feladatok: a nagyobbak közül is kiemelhető például az aszódi Evangélikus Gimnázium, a Domaszéki Ifjúsági Tábor, vagy egy szegedi egyházi iskola kollégiumának gépészeti munkái. Logikus kérdésként merült fel: miért nem akkor vált kategóriát, fejleszti nagyságrenddel vállalkozását, amikor lehetősége lenne erre a számos felkérés nyomán.
„Én bizonyos mértékig belefáradtam az emberekkel való törődésbe. A legtöbb probléma ezen a téren adódik. Nagyon nehéz, mert teljesen mindegy, hogy az ember milyen hangnemet üt meg, akkor sem tud megfelelni az elvárásoknak. És az, ami a legszembetűnőbb ebben a dologban: az alkalmazottaknak nincs felelősségtudatuk az elvégzett munka után – persze tisztelet a kivételnek, sokan gondolkodnak másképp –, nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak. Mint vezetőnek muszáj, de ugyanakkor nem szeretem tartani a hátam, viselni a felelőséget más mulasztásáért. Én egyedül szeretek dolgozni, amit megcsinálok, arról tudom, hogy az úgy van megcsinálva. Természetesen nincs kizárva, hogy később, megfelelő körülmények mellett több, állandó alkalmazottal bővítsem a vállalkozást."
És persze még egy, nehezen kimondott indok: a kezdeti időszakban ő is, mint minden fiatal vállalkozó, túlhajtotta magát, éjjel-nappal megállás nélkül hajtotta a munkát, és ennek sajnos meg is lett a következménye, a saját családja ezt nem tudta tolerálni. A kudarc olyan mély nyomott hagyott benne, hogy mára nagyon mértéktartó lett. Noha folyamatosan Budapesten dolgozik, mindennap hazaautózik Tiszakécskére (125 km!), és szigorúan figyel az otthon töltött idő hosszúságára.
„Fel kell állítani a saját értékrendedet. Nem szabad engedni, hogy az ember mókuskerékbe lépjen: ahhoz, hogy érvényes ajánlatokat tegyél le az asztalra, alacsony árakon kell dolgoznod, de ehhez párhuzamosan több megbízást kell vállalnod, nagyobb adminisztráció, bértömeg stb., még egy nagyságrendet kell váltanod, és így tovább… Valahol ki kell lépni."
A piacon való megmaradásnak vannak más lehetőségei is. A minőségi munkavégzésen kívül hangsúlyt lehet fektetni a vállalkozás profiljának a bővítésére. Ő történetesen a napkollektoros energiaellátás iránt érdeklődik, s noha végzett már ilyen munkát, mégis úgy érzi, hogy be kell iskoláznia magát a továbbiakban. Ugyanakkor nem foglalkozik gázszereléssel. Olyan sok anomáliát lát ezen a területen, hogy a víz- és fűtésszerelésre korlátozza magát. Nem szeret olyan szituációkban jelen lenni, ahol nem a maga minőségét és munkatempóját kell követnie, ahol mások szeszélyétől függ a munka pontos és határidős elvégzése. Nyolc-tíz évvel ezelőtt a modern technológia elárasztotta az országot, és ez a folyamat azóta is tart, lemarad az, aki nem akar tanulni, nem akar fejlődni. Nem lehet a megfelelő szerszámok nélkül átvenni az új termékeket, tudatosítani szükséges a hibalehetőségeket is. Ez energia-befektetéssel jár: el kell menni a cégek előadásaira, a jelentősebb vásárokon körbe kell nézni. Nem szabad eldobni a prospektusokat, inkább figyelmesen kell forgatni őket. Tulajdonképpen arról van szó, mint pályafutása elején, amikor autodidakta módon kezdte meg a szakmával való ismerkedést: nem is lehet az önképzést abbahagyni.
„De ez megint csak az egyik oldala annak, amit már többször hangsúlyoztam: ebben az épületgépészeti szakmában is az a legfontosabb, hogy az ember szeresse azt, amit csinál, mert enélkül elképzelhetetlen a minőségi munkavégzés. Ha én elkezdek egy dolgozni, azt mindig úgy csinálom, mintha magamnak csinálnám: kerülöm a rutint, minden hétköznapi feladatnál is az egyéni elgondolást részesítem előnyben. Az én tetszésemet is el kell, hogy nyerje a munka. A másik nélkülözhetetlen dolog: az ember szavahihetősége. Csak azt ígérjük meg, amit valóban teljesíteni tudunk. A megrendelő naiv, hittel fordul a szerelő felé: ugyanolyan kiszolgáltatott, mint mi a fogorvosi székben. Nagyon kell figyelni a jó hírnevünkre, megbízhatóságunkra."
