Az acéllemezes lapradiátorok körében
2001/4. lapszám | Csorba Tamás | 23 877 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző lapszámban a törülköző-szárítós csőradiátorokkal foglalkoztunk, amely téma viszonylagos újszerűsége miatt számíthatott nagyobb fokú érdeklődésre. Mai témánk, az acéllemez lapradiátorok, szárazabbnak tűnhet, gondolhatnánk azt is, hogy kevésbé számíthatunk újszerű dolgokra, pedig a műszaki fejlesztésnek lépést kell tartania a vevők és a szerelők (végsősoron a piac) diktálta igényeknek. Fontos ez a témakör azért is, mert hazánkban, az évente eladott acéllemez lapradiátorok száma mintegy 350 000 darabra tehető. Ez rendkívül magas szám, nagyon sok szerelő és végfelhasználó találkozik ezekkel a termékekkel nap mint nap. Írásomban gyakorlati tanácsokkal is el kívánom látni olvasóimat, hiszen az élet a legnagyobb tanító mester és a leírtak jó részét onnan merítettem. Minek is köszönheti – immáron két évtizede – népszerűségét ez a termékcsalád?
Vizsgáljuk először ezt a kérdést a végfelhasználó szemszögéből
- Az acéllemez lapradiátorok megjelenésével sokkal esztétikusabb fűtőtestek jelentek meg a lakásokban, irodákban.
- Az elektrosztatikus porszórást követő beégetéssel készült esztétikus, lakk szerű bevonat elterjedésével (ma már szinte minden acéllemez lapradiátort gyártó cég így készíti a termékeit) a végfelhasználók végre „megszabadulhattak” az időszakosan szükséges, a radiátor festésével járó – pénz- és munkaigényes – kellemetlenségektől. A porszórt és beégetett bevonatok kopás- és ütésállóbbak és a szín is sokkal időállóbb, valamint vegyszerállóságuk is általában jobb a festett bevonatokénál.
- A fajlagos hőleadó képesség (ez általában nem mond semmit a végfelhasználónak) az acéllemez lapradiátorok esetében tág határok között változik a fűtőtest típusától függően. (E; EK; EKE; DK; DKEK, ill. a másik szokásos jelölés szerint 10; 11; 21; 22; 33) Szemből tekintve a fűtőtestet, egy ugyanakkora „felületű” radiátor így ötféle hőleadással rendelkezik Figyelembe véve azt, hogy a gyártási magasságok (300 mm-től 900 mm-ig) négy-öt lépcsőben állnak rendelkezésre, észrevehető a közel azonos méretű fűtőtestek széles választéka. Ezen eszmefuttatásnak azért van, ill. lehet jelentősége, mert az ablakok alatt rendelkezésre álló – amúgy legtöbbször holt – teret úgy lehet teljesen és esztétikusan kitölteni, hogy nem kell „túlméretes”, drágább fűtőtestet a végfelhasználóval megfizettetni. Az ablak alatti teljes térkitöltésnek azért is jelentősége van, mert így a nagyobb hőveszteségű ablak teljes vonalán egyenletesen melegítjük fel a levegőt, ezáltal a fűtött helyiségben is egyenletesebb lesz a hőmérséklet.
- A beépített szelepes radiátorok megjelenésével még szebben lehet kialakítani a fűtési rendszereket. A kezelőszervekből is csak nagyon kevés látható. Ezáltal a fűtőtest alatti területen a cső és a csőfelvezetés sem látszik, a burkolat is szebb, a takaríthatóság is megoldott, mert nincs akadály.
És most vizsgáljuk meg a kérdést a szerelő szemszögéből
- Az acéllemez lapradiátorok majd’ mindegyik gyártótól „nyomáspróbázva” kerülnek a kereskedőhöz, ill. a szerelőhöz. (A próbanyomás, ill. az üzemi nyomás értéke a gyártmányok műszaki katalógusaiban megtalálható.) Ez a tény mindenképpen előny a szerelő szempontjából, mert biztos lehet abban, hogy tömítetlenség nincs a fűtőtesten. (A tagosított radiátorok esetében ez nem így volt.)
- Az acéllemez lapradiátorok víztérfogata illeszkedik mind – a kazánok többségébe ma már beépített – a tágulási tartály méretéhez, mind pedig a korszerű szabályozás technikai elemekhez. Ez utóbbi kijelentés kicsit misztikusnak tűnhet, de pusztán arról van szó, hogy a kis víztérfogatú fűtőtestek felmelegedésének és lehűlésének időtartama ideális. Gondolatban hasonlítsuk össze mondjuk egy nagy vízterű tagos öntöttvas radiátor hőkapacitásával, melynek lehűlése, teljes zárást követően is, örökkévalóságnak tűnik.
- Az acéllemez lapradiátorok minden gyártótól csomagolva (sarokvédő, kartonpapír, zsugorfólia) kerülnek ki, ami védi a fűtőtesteket a kismértékű mechanikai hatásoktól és rövid ideig a nedvességtől is. Arra azonban gondolni kell, hogy a fólia alá könnyen beszivárog a víz, viszont el már nehezen távozik. Az ily módon „bedunsztolt” radiátor hamarosan rozsdásodni fog, ami becsomagolt állapotban nem mindig észrevehető. Ezért a termék átvételekor nem árt meggyőződni arról, hogy a fólia alatt páralecsapódás van-e. Amennyiben ilyen pára lecsapódás észlelhető, fennáll a lehetősége annak, hogy a csomagolás alatt a radiátor külső bevonatán kezdődő korrózióra utaló rozsdafoltok vannak.
És végül arról szóljunk néhány szót, milyen előnyöket rejt magában a beépített szelepes radiátorok alkalmazása. Az 1. sz. „röntgen” ábra mutatja a termék felépítését. Látható, hogy az alsó csatlakozás hagyományos – egyoldali felső-alsó – radiátorbekötést valósít meg, egy erre a célra kifejlesztett radiátorszelep segítségével. A gyártók majd mindegyike légtelenítő- és ürítőszerelvénnyel is ellátja termékét. Egyenes vagy sarok kivitelű csapblokk, ill. egycsöves elosztó alkalmazásával egyaránt beépíthető két-, illetve egycsöves fűtési rendszerbe. Az ilyen „előszerelt” fűtőtest szerelése gyorsabb és egyszerűbb a hagyományos – négy ½”-os csatlakozású – radiátorokhoz képest. További előnyt jelent az ún. szerelési sablon alkalmazása. Ezzel megvalósul nagyon sok szerelő álma, hiszen ezzel a sablonnal rendkívül sok előnyt „kovácsolhat”, elsősorban saját maga számára. Vegyük sorra ezen előnyöket:
- A radiátor megvásárlása nélkül – a sablon segítségével gyakorlatilag azonnal megkezdheti a fűtési rendszer szerelését, hiszen a sablon megfelelő eleme teljeskörűen helyettesíti az alkalmazni kívánt, beépített szelepes radiátort. A megfelelő szerelvény – kétcsöves csapblokk vagy egycsöves elosztó – sablonhoz rögzítésével megszerelhető a fűtési rendszer, és még a rendszer nyomás-próbája is elvégezhető. Csak „zárójelben” jegyzem meg, hogy nagyon sok kazángyártó is kínálja a sablonnal történő szerelés előnyeit.
- A radiátort helyettesítő sablon mechanikai sérülés elleni védelmet nyújt a falból, illetve a padlóból kiálló lágy csővezetékek részére. A szándékos rongálás ellen természetesen ez sem véd.
- A helyiségek festése miatt nem szükséges a radiátorok leszerelése és biztonságos helyen történő tárolása, majd a festést követően visszaszállítása és felszerelése, hiszen azok még mindig biztonságos helyen, a kereskedőnél vannak. Sajnos nemcsak a leszerelés, szállítás és visszaszerelés következtében elszenvedett esetleges sérülések veszélyeztetik a radiátorokat. (Ugye egy véleményen vagyunk a tekintetben, hogy sérült radiátort nem etikus és nem is olyan egyszerű átadni az üzemeltetőnek.) Tudok olyan esetről is, amikor rendőrségi irodaház építési raktárából tűnt el rejtélyes módon mintegy 80 db lapradiátor. Összegezve, talán most már mindannyiunk számára egyértelmű az, hogy mi mindennek köszönhetik az acéllemez lapradiátorok széles körű elterjedésüket. Pedig még közel sem teljes a paletta. Nem beszéltünk kiegészítőkről, tartószerkezetekről, egyedi speciális megoldásokról, alapanyagokról, gyártástechnológiáról, garanciáról, meghibásodási okokról és olyan anomáliákról, amelyekről időnként hallani lehet.
Ilyen anomália pl., igaz-e, hogy nem érvényes a garancia, amennyiben ... típusú csővezetékkel szerelik a fűtési rendszert? Vagy az például: milyen bevonattal védik az acéllemez lapradiátorok belső felületét a korrózió ellen? A tollam nagyon elszaladt, az Önök idejét is igen csak rövidítettem. Ígérem, amint lehetőségem lesz, az elmaradt témákkal kapcsolatosan is megosztom Önökkel immáron évtizedes tapasztalataimat, elsősorban mindannyiunk okulása, a végfelhasználók megelégedése és nem utolsó sorban az épületgépészeti szakma – talán csak részben – elvesztett becsületének visszaszerzése érdekében.
