Központi Porszívó,a kihasználatlan lehetőség II.
2001/4. lapszám | Kucsera Mihály | 17 079 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Lényege, hogy nem fújja vissza a beszívott levegőt a lakásba, tehát elsősorban „egészségügyi beruházás”, ami nyilvánvaló kényelmi és hosszú távú gazdaságossági előnyöket is nyújt. Megvalósítása már ma sem luxus, hanem az igényes lakásokban lassan alapfelszerelésnek számít. Az építés során viszonylag olcsón elvégezhető az előszerelés, azaz a 2"-os PVC csővezeték beszerelése. Ez önmagában biztosítja az ingatlan jelentős komfort- és értéknövelését, ami bármely építtető számára elérhető. A beüzemelése utólag is bármikor elvégezhető a központi porszívó felszerelésével, ami egy átlagos lakásban 100-150 E Ft költségből már megoldható.
Használatakor elegendő a porszívótömlőt elővenni, amit a fali csatlakozóba illesztve azonnal indítható a szívás és kezdhető a takarítás. A rendszer felépítése a megfelelő sűrűséggel elhelyezett szívócsatlakozókat és egy alárendelt helyiségbe telepített központi porszívót összekötő szívóhálózatból áll. Ez kiegészülhet a készülék típusától függően egy 24 V-os elektromos vezérlőhálózattal. A megvalósításhoz kiindulási feltételként tisztázandó a takarítási technológia, ami jelentheti a száraz vagy vizes takarítás iránti igényt valamint nagyobb épületeknél az egyidejűleg takarító személyek számának meghatározását. A szívóhálózat tervezése a szívócsatlakozók és a szívóközpont (központi porszívó készülék) helyének kijelölésével indul, majd ennek ismeretében az építési adottságok figyelembe vételével kialakítható a csőterv.
A szívóhálózat nyomvonalának kijelölésekor alapelvként törekedni kell a legkevesebb szerelvényt tartalmazó, legegyszerűbb vonalvezetésre valamint a különböző szívóágak által közösen használt, tehát gyakrabban átöblített szakaszok kialakítására. Egyszerű hálózatoknál a 2"-os csőátmérő használatos, ami áramlási jellemzőivel illeszkedik a készülékgyártók által egy fő takarítóra alapul vett légszállítási és szívóerő adatokhoz (később részletesebben a készülék típusválasztásánál). Az üzembiztos működés minimum 20 m/s áramlási sebességet követel, ami a takarítási teljesítményhez szükséges szívóerő fenntartása és a szemét megbízható továbbítása érdekében egyaránt fontos. A gyakorlatban ez a szívótávolságnak megfelelő készüléktípus kiválasztásával biztosítható. A „legnagyobb szívótávolság” a hálózat alapjellemzője, ami meghatározza a rendszer kielégítő működéséhez szükséges szívóteljesítményt. A szívótávolságon a legnagyobb súrlódási veszteséggel működő szívópontnak, azaz az elméleti szívótávolság kiszámításával meghatározható legtávolabbi csatlakozónak a méterben kifejezett súrlódási ellenállása értendő.
Ezt durva közelítéssel – ami a napi gyakorlatban elegendő – úgy lehet kiszámolni, hogy a szívóközpont és a csatlakozó közötti geometriai távolsághoz (csőhossz) hozzáadjuk az egyes idomok csőhosszban kifejezett ellenállását, nevezetesen
- 90° ív egyenlő 3 folyóméter
- v45° könyök = 1,5 m v45° ág = 1,5 m
- 90° ág = 3 m
- vszívócsatlakozó = 3 m.
A tömlőhossz növelése helyett célszerűbb a csatlakozási pontokat szaporítani, mert a bordás felületű gégecső súrlódási ellenállása lényegesen nagyobb az erre a célra gyártott sima felületű vákuumcsőnél, például 1 méter 32 mm-es tömlő szívóellenállása a minőségének függvényében akár tízszerese is lehet a 2"-os cső ellenállásának. A csővezeték egyedi méretezése csak több takarító egyidejű működése esetén szükséges, de a súrlódási ellenállás csökkentése (szívóteljesítmény) illetve az áramlási sebesség növelése (dugulásbiztonság) egymásnak ellentmondó követelménye miatt ez igen komplikált feladat és csak kompromisszumok árán oldható meg. A szívócsatlakozókat a falra célszerű elhelyezni, magasságuk meghatározásánál az egyéb faliszerelvényekhez kell igazodni a belsőépítészeti rendezettség érdekében. Az első látásra praktikusnak tűnő padlócsatlakozók egyrészt balesetveszélyesek, másrészt üzemzavart okozhat, ha víz jut a csatlakozóba, a kivitelezés szempontjából pedig eleve kérdéses a kivitelezhetősége, hogy szerkezeti magassága belefér-e a padozatba.
A szívószerelvények különleges változata a néhány éve megjelent szívólapát (besöprő, morzsaszívó), ami azonban csak extra szolgáltatásnak tekintendő, mert a tömlőt kiszolgáló szívócsatlakozót nem helyettesítheti. Előnyös viszont azokon a helyeken, ahol a gyakori szemétképződés miatt a szokásos porszívózásnál sűrűbben kell összetakarítani. Segítségével a szívótömlő elővétele nélkül néhány partvismozdulattal eltüntethető a szemét a padlósíkon a lábazatba süllyesztett szívórésen keresztül.
A szívópontok elhelyezésénél törekedni kell, hogy
- adott tömlőhosszból kiindulva egy csatlakozóról minél nagyobb terület legyen bepásztázható,
- elhelyezésük a bútorozást ne zavarja,
- a legtávolabbi pont is elérhető legyen, anélkül, hogy a tömlő ráfeszülne a bútorzatra vagy ajtóra.
A szívóközpont telepítési helyét úgy kell kijelölni, hogy
- a szívótávolság csökkentése érdekében „karácsonyfa”-szerűen a hálózat súlypontja felé közeledjen,
- az üzem- és dugulásbiztonság érdekében a gerinchálózat alsó pontjára kerüljön,
- külső kifúvás esetén rövid legyen a kültéri kivezetés, mert a torlóellenállás aránytalanul csökkenti a szívóteljesítményt.
- finomszűrővel rendelkező készülék,
- poros környezet, magasabb környezeti hőmérséklet vagy zárt hely pl. gardróbszekrény esetén „through-flow” rendszerű, tehát a munkalevegőt hűtőközegként is alkalmazó motorral szerelt készülék alkalmazása, amit a készüléktípusok bemutatásánál részletesebben ismertetünk.
Az elhelyezésnél figyelembe kell venni, hogy a készülékek beltéri kivitelben készülnek. A környezet hőmérséklete és pormentessége a motor hűtése és ezáltal közvetve a készülék élettartama érdekében lényeges.
A kültéri kifúvás az előbbiek miatt ajánlatos, ha megoldható, ellenkező esetben célszerű
A berendezések szinte kizárólag falra szerelhető kivitelben készülnek, az elhelyezésükhöz szükséges hely meghatározásakor a hűtés miatt gondolni kell a szellőzésre, valamint az ürítés és karbantartás miatti hozzáférésre. A helyiség kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy tűz- vagy robbanásveszélyes terekbe ne kerüljön a kommutátoros (szénkefés) meghajtómotor miatt. A telepítési követelmények az elektromos betáplálással válnak teljes körűvé, ami háztartási kategóriájú berendezéseknél általában 1100-1800 Watt illetve a kétmotoros modelleknél max. 3000 W áramfelvételt jelent.
Figyelembe véve a magas 20 000/perc körüli fordulatszámot, ajánlatos a berendezés bekötését önálló, lassú kioldású un. „lomha” megszakítóval ellátni. A szívóhálózat minőségét a vonalvezetésen túlmenően alapvetően meghatározza az beépített szerelvények és csővezeték valamint a szerelés minősége. Az anyagokat illetően sajnos a mai napig előfordul, hogy az erre a célra alkalmatlan lefolyóvezetéket építenek be központi porszívó hálózatokba. A két rendszer funkciója – lassan, gravitációsan áramló víz helyett nagy sebességgel áramló és koptató száraz szennyeződést szállító levegő – közötti alapvető különbség koptató hatásának nyomai már néhány év után megjelennek a csőhálózat szerelvényein. A speciálisan erre a célra kifejlesztett jó minőségű vákuumszerelvények anyaga „szűz” – tehát nem újrafelhasznált – kemény PVC, geometriája kedvező áramlási jellemzőket biztosít az akár 80-90 km/ó sebességet is elérő levegő számára, tokozása hézagmentes illesztést tesz lehetővé.
A sima belső felület biztosítja az alacsony súrlódási ellenállást, a keménység pedig a jó kopási ellenállást. A szerelvények precíz tokozása a hézagmentes illesztés feltétele, ami a súrlódási ellenállás és a dugulás mentes működés érdekében alapvető fontosságú. A hézagmentes illesztés megvalósítása a tokozás nélküli csövek megfelelő szerszámmal végezhető merőleges vágásával és pontos méretre szabásával történik. Minőségbiztosítási szempontból további garanciát jelenthet a speciális átlátszó vákuumidomok alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a szerelő számára a pontos munkavégzést, illetve annak ellenőrzését egyaránt. A PVC melegítése illetve melegítéssel történő toldás tilos!
A szerelés során az elágazások elhelyezésekor és kialakításakor figyelemmel kell lenni a növelt keresztmetszetben kialakuló turbulens áramlásra. Fő szempont, hogy a kialakított csomópontokban csökkenjen a turbulencia következtében keletkező fokozott szívóellenállás illetve a szemétkirakódási és dugulásveszély. Egyidejűleg gondolni kell a karbantartás és dugulás-elhárítás lehetőségére. A dugulásról tudni kell, hogy a közhiedelemmel ellentétben jellemzően nem valamely nagy méretű tárgy elakadása okozza, hanem általában egy illesztési hézagnál vagy esetleg bonyolult csomópontban keletkezett és fokozatosan növekvő lerakódás következménye. Optimális esetben, ami a gyakorlatban sajnos csak ritkán megvalósítható, megelőzésképpen már az ágidom megdöntésével vagy függőleges elhelyezésével biztosítható a csomópont gravitációs ürülése.
A hálózat karbantarthatósága a dugulás-elhárításon túl a tisztíthatóság érdekében is fontos. A porszívózás során felszedett szemétről hangsúlyozni kell, hogy jellemzően nem szemcsés, szervetlen por, hanem szálas szerkezetű és zömében szerves összetételű (hámsejt, szőrzet, háztartási vagy külső eredetű, növényi származású hulladékot vagy mikroorganizmusokat is tartalmazó talajtörmelék, szennyeződés stb.) A csőfal a használat során előbb-utóbb valamennyire óhatatlanul szennyeződik. Ennek mértéke a használat függvénye, de a szakszerűség mindenképpen megköveteli a tisztítás lehetőségének biztosítását, ami átmosással a legcélszerűbb.
