Mese a melegvíz-fűtéses cserépkályháról
2001/12. lapszám | VGF&HKL online | 3156 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az ünnepek víg napjaiban kifejezetten könynyű témát választottunk a megérdemelt lazítás és az eljövendő újesztendő örömére.
Első hallásra szokatlan, érdekes megrendelői igényről esik szó az alábbiakban. Egy patinás és tágas otthon teljes felújításakor – megrendelőnk nem oly rég vette a palotát – egy számára csodálatos, műemlék jellegű cserépkályha sorsáról is döntenie kellett. Eddig a pontig csak lakberendezési-belsőépítészeti szempontból volt a dolognak aktualitása. Egy ötlet folytán azonban érintettekké váltunk, nevezetesen olyan igény támadt, hogy ebben a cserépkályhában működjön valamiféle kiméletes, temperáló fűtés. Bárki, aki megérinti, érezhesse kellemes langymelegét. Az igényt tovább bonyolította a megrendelő kikötése, miszerint oda elektromos energiát felhasználó fűtőelem nem építhető be. Meg kell oldani a feladatot a felújításkor egyébként is beszerelésre kerülő melegvíz-fűtési hálózatról.
A szempontok a következők:
- mikroméretű rendszert kell működtetni a cserépkályha belsejében, a régi égéstér levegőjének felfűtésére
- megrendelő igénye szerint a fűtés kialakítása rejtett legyen,
- a kályhán átalakítási munkák végzése nem lehetséges,
- a teljesítményére nincsen megkötés, csak kiegészítő fűtésként vegetáljon.
A kémény egy másik, alárendeltebb térben elbontható – és le is kell válni róla -, abban a teremben, a feltárt füstcsonkon keresztül akadálytalanul dolgozhatnánk. A szokványos hőleadók választása itt nem lehetséges, de az igazi nehézség a mikrorendszer felépítésében rejlik. A tippünk fontosabb elemei: meditherm 6x1-es PE fűtőcső, *hurkonként max. 13 méteres összes hosszal, osztó/gyűjtő pár, KN-0 hőcserélő, korrózióálló (?!) zárt tágulási tartály, szabályozás a hőcserélő oldaláról nézve primer és szekunder körökön egyaránt (emitt a tűztéri légoldalról), szekunder keringtető-szivattyú, híven követve a falfűtéssel foglalkozó tervezési segédlet megoldási javaslatait és előírásait. Annyi a nehézségünk a feladatban, hogy nincsen kontaktfelület, csak levegőt melegítünk zárt térben. A melegítendő légtér teljes mértékű (hermetikus) lezárását viszont kerülnénk.
A kiválasztott, kis belső keresztmetszetű csővel szerencsésen megkerülhetjük például a légtelenítési problémákat, hajlékonyságát kihasználva hurkonként betunkolhatjuk őket a kéménycsonkon át a cserépkályha égésterébe, viszont az oxigén diffúzióra való hajlamát figyelembe kell vennünk. A szabályozás, valamint a közbeiktatandó hőcserélő kétségtelenül költségessé teszi az elképzelést, de egyre többen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy efféle kiadások, valamint a rossz hatásfok se riasszák el a megvalósítástól.
Kemény feladat kiválasztani a mikrorendszerünk kicsiny teljesítményadataihoz illeszthető berendezéseket a forgalomban beszerezhető célanyagok választékából, a túlméretezettség problémája nyomasztó. A tágulási tartály esetében nehézséget okozhat a minimális tartalék víz meghatározása, számításokkal kell ellenőrizni a zavartalan üzemmód nyomásviszonyait stb.
A falfűtéssel kapcsolatos, a fenti esethez hasonló, de mindenképpen frappánsabb példát említett éppen a rendszergazda. Egy belső térben meglévő búbos kemence falába kellett beépíteniük a falfűtő csőhálózatot, ami azután szép burkolatot is kapott. A hagyományok ápolása, a régi berendezések megmentése és a kellemes komfortérzet biztosítása ebben az esetben jól harmonizál. Ezek a szokatlan megoldások kizökkentenek minket a mindennapok rutinjából.
