A lakó- és középületek tűzvédelméről I.
2001/7-8. lapszám | Szontág László | 5183 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Interjú Varga József alezredessel, a XIII. kerületi Tűzoltó Parancsnokság parancsnokával.
– Arra kérem, ismertesse mind gépészeti, mind építészeti szempontból a legfontosabb tudnivalókat egy épület tűzvédelmével kapcsolatban!
– Ez így egy óriási témakör és ismeretanyag, de megpróbálom a leglényegesebb dolgokat összefoglalni. A tűzvédelem a tervezéssel kezdődik. Egyrészről biztosítani kell a felvonulási teret a tűzoltóknak egy esetleges tűz esetén, illetve úgy kell megtervezni az épületeket, hogy meggátoljuk a tűz átterjedését a környező épületekre. Ez első kritériumot úgy biztosítjuk, hogy megszabjuk például a fák és egyéb objektumok telepítésének helyét, és más apró, de a mi szempontunkból fontos részletet. Ellenőrizni szükséges azt is, hogy az oltáshoz nélkülözhetetlen föld alatti vagy föld feletti tűzcsapok kiépítésre kerültek-e, illetve ezek létesítése szükséges-e. Fontos még, hogy megfelelő távolságra legyenek egymástól az épületek (ezt nevezzük tűztávolságnak), illetve, ha ez nem megoldható, akkor tűzfallal vagy megfelelő tűzgátló szerkezettel a tűz szempontjából el kell választani épületeket.
Most pedig nézzük magát az épületet. Az épületeket a tűzszakasz-határok szempontjából szekciókra osztjuk, hasonlóan ahhoz, mintha egy dobozt osztanánk rekeszekre. Ezeket a szakaszokat megfelelő, ún. tűzgátló épületszerkezeti elemekkel már elválasztjuk egymástól, így a tűz keletkezése pillanatában lokalizálható, tehát nem fogja veszélyeztetni az egész épületet. Tűzállóság szempontjából megkülönböztetünk 1, 1, 1,5, 3 és 4 óra tűzállóságú szerkezeteket. A tűzszakaszok nagyságát mindig az épület építészeti kialakítása, illetve rendeltetése határozza meg. Értelemszerűen, ahol gyúlékony anyagokat állítanak elő, kezelnek, ott kisebb tűzszakaszokat kell kialakítani, ahol pedig kevésbé adott a tűz gyors elterjedésének az esélye, ott nagyobb területi egységet engedünk meg. A ház szerkezetének felépítése után, a gépészeti rendszerek szerelésénél újabb veszélyforrások jelennek meg, hiszen ezek a vezetékek teljesen átszövik a házat, éppen ezért a fent említett izoláltságot megszüntetnék. Könnyen belátható, hogy a szakaszolásokat átjárhatóvá teszik a légcsatornák, gázvezetékek, fűtési és vízvezetékek stb. Az épületgépészeti hálózatok miatt keletkező veszélyforrásokat azonban célszerű később áttekinteni.
– Hogyan osztályozzák az épületeket tűzvédelmi szempontból, milyen jellemzőket vesznek ilyenkor figyelembe?
– Az épületeket több szempontból osztjuk kategóriákba tűzvédelmi szempontból. Az épületek feloszthatók vízszintes és függőleges kiterjedésük szerint, illetve a benne folytatott tevékenység alapján. Függőleges felosztás szempontjából megkülönböztetünk földszintes, többszintes, középmagas, és magas épületet (13,65 méterig többszintes, 30 méterig pedig középmagas az épület, e felett pedig magas). Erre a besorolásra tűzoltás-taktikailag van szükség, mert minél magasabb az épület, annál nehezebb a megközelítés, az emberek mentése. Vízszintesen így a fentiekben már említett tűzszakaszokkal tagoljuk az épületeket.
Más szempontokat figyelembe véve, tűzvédelmi kategóriákba soroljuk az épületeket. A bennük található kezelt anyagok, az ott folytatott tevékenység jellegének veszélyessége szerint 5 kategóriát állapítottak meg. Sorrendben: „A” (fokozottan tűz- és robbanásveszélyes, pl. egy vegyi üzem), „B” (tűz- és robbanásveszélyes, „C” (tűzveszélyes, pl. egy színház vagy ruházati üzlet), „D” (mérsékelten tűzveszélyes, pl. az irodahelyiségek túlnyomó része ide tartozik), „E” (éghető anyagokat nem tartalmazó épületek, pl. egy csemperaktár). A gázkazánházak, a kazánteljesítmény függvényében vagy az „A” vagy a „D” kategóriába tartoznak.
Ha egy fokozottan tűzveszélyes helyiség, pl. egy nagyteljesítményű gázkazán ház kerül elhelyezésre az épületben, akkor baleset esetén robbanás következik be, megsérül az épület szerkezete. Ezért hasadó vagy nyíló felületeket kell beépíteni. Ezek arra szolgálnak, hogy a robbanás nyomán előálló túlnyomást elvezessék. Erre régen üvegfelületeket építettek be, de ma már ez a megoldás elavult, hiszen további feltétel, hogy a hasadó felületek csak veszélytelen irányban nyílhatnak. Erre a nagyvárosokban nincs mód, hiszen a kirepülő üvegcserepek bármely irányban szétszóródva sérülést okozhatnak. Ehelyett ma már olyan épületszerkezeti elemeket építenek be, amelyek a robbanás hatására megnyílnak, elmozdulnak, később pedig egyszerűen csak vissza kell állítani őket.
A tűzoltóság feladata elsősorban az emberélet megmentése. Minden más érték, így például az anyagi javak, csak ezután következhetnek. A fő kérdés az, hogy a tűz bekövetkezését követően milyen eszközökkel tudjuk védeni az emberéletet. Erre szolgálnak a fent említett tűzszakaszok. Amikor a tervdokumentációt elkészítik, azt is rögzítik, hogy az adott helyiségekben várhatóan hány személy fog tartózkodni. Normaidőket állapítottak meg arra, hogy az adott számú személynek az épületet milyen hosszú időtartam alatt kell tudnia elhagyni, s ennek függvényében szükséges méretezni a lépcsőket, ajtókat, folyosókat. Konkrétan két időszakaszt állítottak fel: a védett térbe 2 perc alatt kell tudni átérni (tűzszakaszhatár), az épületet magát 8 perc alatt kell tudni elhagyni. A tervdokumentációban található egy tűzvédelmi műszaki leírás, amelynek az egyik fejezete az épület kiürítési számításával foglalkozik. Itt határozzák meg a tervezők a fenti paramétereket, tehát hogy milyen ajtók, milyen méretű folyosók kerüljenek kialakításra.
A menekülési útvonalakra, így például a lépcsőházakra külön szabályok vonatkoznak. Éghető anyagokat tilos beépíteni, mozgást akadályozó tárgyakat elhelyezni szintén tilos, és még számos más előírást kell figyelembe venni. A füstmentes lépcsőházakat tűzgátló épületszerkezeti elemekkel építik meg, az ajtóknak fokozott légzárást kell biztosítani. Egy ilyen lépcsőház menekülési útvonal, ezért ide füst nem juthat. Ezt úgy érik el, hogy a lépcsőházat egy túlnyomást létrehozó ventilátorral látják el, így a füst nem tud megülni a lépcsőházban. A legfontosabb azonban az, hogy ha a füst be is kerül a lépcsőházba, akkor onnan eltávolítható legyen. Ennek többfajta módja van, például lehet nyitott a lépcsőház, s így a füst szabadon eltávozhat. Amikor zárt a lépcsőház, akkor kétféle megoldás áll rendelkezésre. Az egyik a gravitációs szellőztetés, ezt az alsó és felső szinteken elhelyezett, megfelelő méretű szellőzőnyílások nyitásával érik el. A másik szerint ventilátorral túlnyomást hoznak létre a lépcsőházban, kiszorítva a füstöt. Vigyázni kell, hogy a túlnyomás ne haladja meg a 75 pascalt, mert ellenkező esetben még az ajtókat sem lehet kinyitni a helyiségben. Célszerű ilyen megoldásnál egy automatikus zsaluszerkezetet kialakítani, ami a fölösleges túlnyomást elvezeti.
Itt kell kitérni egy, az aktív tűzvédelmi rendszerrel szorosan összefüggő kérdésre. Magam is hallottam már kritizálni a száraz tüzivíz-vezeték rendszert. Sokan egyszerűen nem tudják, hogy miről van szó. Nos, az épületben egy függőleges irányú csőhálózat halad végig, aminek az egyes szinteken lecsatlakozási lehetőségei vannak. Ebben a rendszerben nincsen víz. Az épület földszintjén van egy betáplálási lehetőség. Erre áll rá a tűzoltó gépjármű és feltölti vízzel. Ezt a hálózatot félévente felül kell vizsgálni, öt évente pedig nyomáspróbának kell alávetni. Nagy előnye a gyors, hatékony és – nem utolsósorban – pontos beavatkozás. Hiszen miért kellene szétáztatni egy tízemeletes épületet, mikor mondjuk az ötödik emeleten támad tűz?! További előnye az igényeknek mindig megfelelő vízhozam biztosítása, valamint az, hogy habképző anyag eljuttatására is alkalmas. Sajnos a vezeték szintenkénti lecsatlakozásait gyakran megrongálják, beleértve az alsó, utcán elhelyezett kiállást is. Mivel a vezetékrendszer normál állapotban üres, így a korróziónak különösen ki van téve. Sokan nem tudják, hogy ezeknél a rendszereknél, az emeleteken lévő kicsatlakozásokhoz nem kell tömlőt telepíteni, mert a tűzoltóság a saját eszközeit használja a száraz rendszereknél. Míg száraz tüzivíz-hálózat szükséges például a középmagas épületekbe, addig a magas besorolású épületekbe már nedves tüzivíz-hálózat telepítése előirányzott. Előnye az, hogy már maguk a lakók, a dolgozók is el tudják kezdeni a tűz oltását, hiszen a rendszer állandó nyomás alatt van. A nedves rendszerről előre lehet tudni, hogy üzemképes, a felszerelt nyomásmérő mutatóján látható a rendszerben uralkodó nyomás. Ellentétben a száraz hálózattal, itt már kötelező tömlőt elhelyezni a szinteken a lecsatlakozásoknál. Egyre inkább elterjedőben van az ún. merevtömlő, amely nem tekeredhet össze, nem képződnek rajta csomók. További előnye még az is, hogy mindig az igény szerinti mennyiséget lehet letekerni róla, míg a hagyományos tömlőnél először a teljes hosszát ki kell gurítani. A merevtömlőt könnyű kezelni, a nem szakember is olthat vele.
– Mit jelent az, hogy egy liftet tűzbiztosnak minősítenek? Ismereteim szerint, amikor a tűzjelzőrendszer működésbe lép, akkor elektromosan kikapcsolják az épületben működő rendszereket, így a lifteket is. Ugyanakkor egyes esetekben bizonyos liftek működésben maradnak.
– Amikor tűz üt ki egy épületben, akkor a liftet nem szabad használni. Nemcsak a távozók nem választhatják ezt az utat a menekülésre, hanem a tűzoltók sem munkájukhoz. Arról van szó ugyanis, hogy a liftek motorjai a tűz következtében túlmelegedhetnek, és biztosítékuk leoldhat. Ekkor a liftek leállnának két emelet között, az ajtók zárva maradnának, de a liftakna megtelik füsttel, a bent tartózkodók füstmérgezést, komolyabb sérüléseket is szenvedhetnek. Ezért még a tűzoltók sem használják ezeket a berendezéseket: gyalog mennek fel a tűz helyszínére. Ezért működnek úgy a liftek, hogy tűz esetén a liftkabinok az épület földszintjén nyitott ajtókkal megállnak. Ezt az automatikus tűzjelző hálózat jelzése alapján és utasítására teszik a felvonók. A tűzbiztos liftek vésztartalékként szolgálnak az épületben, külön tűzszakaszt képeznek. Külön forrásból történik az elektromos energiával való ellátásuk, külön tűzzáró ajtókkal szerelik fel őket, L 4-es légzárású az ajtajuk: azt mondhatjuk, hogy külön szigetet képeznek az épületben. Ez sem menekülési céllal kerül beépítésre, hanem a tűzoltók számára van kialakítva. Létesítésüket bizonyos esetekben szabvány írja elő.
Mindaz, amit eddig vázlatosan összefoglaltunk, a tűzvédelem passzív részéhez tartozik. Kiemelnék most egy aktív elemet, s ez nem más, mint a tűzjelző rendszer. Ezek az automatikus, gyengeáramú rendszerek a tűz különböző paramétereit észlelve, mint hő, fény, füst stb., még idejekorán jelzik a tüzet s keletkezésének helyét. A tűzjelző központból pedig automatikusan vagy a recepciós közbelépésével értesítés érkezik a tűzoltósághoz.
Vannak kollektív és egyedi címzésű rendszerek. A kollektív címzésű készülékek gyakorlatilag egy hurkon lévő füstérzékelőkön keresztül tudják megállapítani, hogy hol gyulladt ki a tűz. Ezek egy bizonyos területet felügyelnek, pl. több szobát egyszerre. Be kell vallani, hogy ezen a szisztémán a mai kor túllépett, műszakilag elavult megoldás. Az egyedi címzésű berendezések viszont konkrétan meg tudják állapítani a tűz helyét. Ezek intelligens készülékek, például önállóan azonosítják be magukat, és küldenek hibaüzeneteket, ha elporosodnak vagy meghibásodás lép fel az érzékelőknél. Követelmény az, hogy ha tűzjelzés érkezik az épület recepciósához, akkor riasztani kell a tűzoltóságot, anélkül, hogy felülvizsgálná annak valódiságát. Hozzáteszem, a téves jelzés (pl. műszaki meghibásodás esetén) is ingyenes, tehát a kivonulást nem kell kifizetni. A riasztás mindig a tűzoltóság központi diszpécser-szolgálatához érkezik, ez osztja el a kerületek között a „munkát“. Tehát mindig a központi 105-ös számot érdemes tárcsázni.
A beépített automatikus oltóberendezések talán legelterjedtebb formája a vízzeloltó berendezés, idegen nevén a sprinkler. A sprinkler rendszereket bizonyos esetekben, például mélygarázsokban kötelező beépíteni (Országos Tűzvédelmi Szabályzat vagy a helyi tűzoltóság előírása szerint). A rendszer nem más, mint egy vízhálózat, amelyet a mennyezeten helyeznek el, ezt állandóan nyomás alatt tartják, s amennyiben tűz keletkezik, az ún. sprinkler-fejek hő hatására kioldanak, és elkezdik a területet zuhanyszerűen elárasztani. Van olyan eset, ahol száraz sprinklert telepítenek, mert fagyveszély is fenyeget.
Folytatása következik.
