A lakó- és középületek tűzvédelméről II.
2001/9. lapszám | Szontág László | 3278 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző lapszámunkban áttekintettük az épületek tűzvédelmi besorolásának szempontjait, valamint szót ejtettünk az aktív és passzív tűzmegelőzési módszerekről. Varga József alezredes úrral az elkövetkezőkben a specifikusan gépészeti és elektromos rendszerek okozta veszélyforrásokról, s néhány egyéb, kiemelt kockázati tényezőről beszélgettünk.
Az épület használatszerű működését biztosító rendszerek közül először az elektromos vezetékek és berendezések témakörét tekintsük át! A tűzoltóságnak figyelni kell rá, hogy például a tűzszakaszoknál megtörtént-e a szakaszolókapcsoló beépítése, vagy az egész épület feszültségmentesítését biztosító, ún. tűzvédelmi főkapcsoló megfelelően működik-e. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a tűzoltáshoz rendszerint vizet használ a tűzoltóság, s életveszélyes helyzetet teremtene, ha eközben az elektromos hálózat működőképes állapotban maradna. Magán- vagy társasházakban ezt a funkciót a biztosítéktáblán megtalálható kismegszakítók látják el. Az elektromos rendszerek felügyele-téhez a tűzoltóság a villámhárító berendezések telepítésének ellenőrzését is hozzákapcsolja. Itt is pontos jogszabályok igazítják el a tervezőket abban, hogy milyen besorolású épületekhez, milyen berendezéseket kell tervezni és felszerelni. Értelemszerűen a kiemelkedően magas, egyedülálló épületeket fenyegeti kiváltképpen ez a veszély.
Az elektromos berendezéseket, ill. hálózatot rendszeresen felül kell vizsgálni. Az „A” és „B” kategóriába eső épületeket 3 évenként, a „C” besorolásúakat 6 évenként, a „D” és „E” tűzvédelmi osztályokba soroltakat pedig 9 évenként kell ellenőrizni. Természetesen ezek csak a felülvizsgálati periódusok, a kivitelezési munka végén a tűzoltóság külön eljárás keretében veszi át az épületeket. Ezek a felülvizsgálati eljárások kétirányúak: egyfelől meg kell győződni arról, hogy a kiépített kötések megfelelőek-e, másfelől azt kell megvizsgálni, hogy a beépített hálózat terv szerinti kivitelezésű-e, illetve a terhelés nagyságát képes-e elviselni. Tipikus eset, hogy a régi lakóházakba új lakók költöznek, modern elektromos készülékeket üzemeltetnek (automata mosógép, mosogatógép, mikrosütő, klímakészülék stb.), és ezt a terhelést már nem bírja el a régi hálózat. Ez gyakori oka a tűz keletkezésének. Ezeken a vizsgálatokon általában az ellenállást, a szigetelések állapotát, a kötések épségét ellenőrzik, s az észrevételeket jegyzőkönyvbe rögzítik. A 9 évenkénti felülvizsgálati követelmény a lakóépületek vonatkozásában is érvényes, sajnálatos módon megállapítható, hogy nagyon sok helyen ezt nem végzik el.
A már megépített épületgépészeti rendszerekről megállapítható, hogy alapjában véve nem jelent veszélyforrást a tűzvédelem szempontjából. Már említettük, hogy a gépészeti rendszerekhez tartozó csőhálózatok áthaladnak a tűzszakaszokon, s ezzel együtt biztosítani kell az adott szakaszok izoláltságát. Ezt tűzgátló csappantyúk beépítésével lehet megoldani, melyek rendszeres felülvizsgálata szintén követelmény. Itt kell hangsúlyozni, hogy például a szellőzőcsatornák és más hasonló jellegű vezetékek átvezetéseit a födémáttöréseknél és tűzszakaszoknál le kell zárni.
Beszélnünk kell a tűzvédelmi berendezésekről is. A tűzvédelmi rendszerek (berendezések és jelzőkészülékek) tervezéséhez külön jogosultság szükséges, történetesen tűzvédelmi szakvizsgát kell tenni. Ez éppúgy vonatkozik a sprinkler-berendezésre, mint a speciálisabb helyiségekben felszerelt, gázzal oltó berendezésekre. A tervezésre vonatkozó eljárás hasonló az építési engedélyezési eljáráshoz. Az elkészült tervdokumentációról a tűzoltóság szakhatósági állásfoglalást készít, az engedélyező hatóság ez esetben a fővárosi önkormányzat igazgatási és hatósági ügyosztálya, ez az ügyosztály állítja ki az engedélyt. Az átadási eljárásnál a tűzoltóság képviselője helyszíni szemlét tart, amelyen az átvételre bejelentett rendszereket felülvizsgálja, majd szakhatósági állásfoglalást állít ki, s a fent említett ügyosztály adja ki végül az üzembe helyezési engedélyt.
Az átadásnál a tűzoltóság elsőrendű feladata az, hogy meggyőződjön arról, hogy a telepített rendszerek megfelelően működnek-e. A sprinkler rendszereknél a csőhálózat szállítóképessége mellett a nyomásfokozó szivattyúk működését is kontrollálják. (Hangsúlyozni kell, hogy az elektromos betáppal rendelkező tűzvédelmi berendezéseknek akkor is működniük kell, amikor egyébként a tűzvédelmi főkapcsolóval áramtalanítják az épületet!) E biztonsági berendezések üzemeltetését külön naplóban szükséges vezetni, s meghatározott időszakonként próbaüzemet kell tartani. Érdekességként kiemelhető a biztonságtechnikai szempontok közül, hogy még az egyszerű, ún. kézi tűzoltó berendezéseket is (mint például a porral oltó berendezést) félévente ellenőrizni, 5 évente nyomáspróbáztatni szükséges. 20 év után pedig kötelező kicserélni ezeket a készülékeket. A tűzoltóság szempontjából a nem felülvizsgált berendezéseket „nem létezőnek” kell tekinteni. A kontroll-követelmény éppúgy vonatkozik a tüzivíz hálózatokhoz felszerelt tömlőkre is: alkalmanként ki kell gurítani, és víz alá kell helyezni ezeket.
Sajnos, a tapasztalatok szerint a tűzvédelmi rendszereket és az egyéb, például gépészeti, elektromos rendszereket tervező kollégák nem dolgoznak össze. Az egyeztetetlen tervekből adódóan számos esetben fordul elő szabálytalanság, pl. ha sprinkler-fejet a lámpatest közelébe szerelnek. Mindenképpen elvárható, hogy a tervezők kooperációval egyeztessék terveiket. Az épületgépészeti kivitelezés mint munkavégzés sok veszély forrása. Az már önmagában kockázati tényezőt jelent, hogy egy kivitelezési helyszínen általában rendetlenség uralkodik, s a számos dolgozó a rend fenntartását a másikra hárítja át. Ilyen környezetben gépészeti kivitelezői feladatok, mint például a hegesztés, kiemelt kockázatot jelentenek. A hegesztőnek egyébként a szakipari vizsgáin túl, tűzvédelmi szakvizsgával is rendelkeznie kell. Cégek esetében, a munkát irányító, felügyelő személynek külön engedélyt kell kiállítania az adott munkára, amelyben meg kell határozni, hogy a dolgozó milyen jellegű munkát, milyen időszakban fog végezni, illetve a hegesztő számára a megfelelő szerszámokat, feltételeket biztosítania szükséges.
Az engedélyt mindig aláírásával kell hitelesítenie. A hegesztés során kiröppenő szikrák a szétdobált anyagokat könnyen lángra lobbanthatják. Persze itt mindig szokványos kifogásokkal találkozunk, nincs elég ember, aki felügyelje a munkavégzés környezetét, sietni kell stb. A hegesztésen kívül még kiemelt veszélyforrás, amikor lapos tetőn végeznek szigetelőmunkákat. A bitumenes szigetelés gázpalackos melegítéssel történik, s így nagy a kockázata a gyúlékony anyagok belobbanásának. Természetesen a biztonságos munkavégzést itt is szabályok segítik elő. Fontos, hogy a tűzveszélyes tevékenység környezetéből mindenféle éghető anyagot eltávolítsanak. Amennyiben erre nincs mód, akkor is le kell takarni ezeket nem éghető anyaggal. A hegesztés közben pedig állandóan felügyelni kell a munkavégzés területét. Még nem említettük, de a legfontosabb, hogy tűzoltó készülék legyen a helyszínen. A leggyakrabban nem is az építés, hanem a bontás során keletkezik tűz. A régi csővezetékeket ugyanis lángvágóval vágják szét, a hálózatban lévő por, zsírréteg, festék könnyen lángra lobbanhat.
Az 5 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató cégnél tűzvédelmi szabályzatot kell készíteni. Egyedi körülmények között (pl. benzinkútnál) sajátos szakvizsgák letétele is előírás. A munkáltató kötelessége az, hogy a tűzvédelmi szabályzatot a dolgozók ismerjék, betartsák, s az újonnan érkező munkatársakkal is megismertessék.
Végül tanulságképpen, minden időszaknak megvan a maga kiemelt tűzesete. Nemcsak szakemberekként, hanem hétköznapi polgárokként is számos veszélyforrásnak vagyunk kitéve. A téli időszak tipikus tűzesete a karácsonyfatűz. Különösen kiemelkedő időszak január első fele, amikor a kiszáradt fenyőfák „kiváló” alkalmat teremtenek a tűz kialakulására. Itt számos kockázati tényező lép fel: a karácsonyfát általában az ablak mellé helyezik el, ahol könnyen meggyullad a függöny s általa a padló. Tavasszal a telektulajdonosok az avarégetéssel okoznak tüzet, esetenként egész lakókörnyezetükben. Nyáron a nyaralások során, amikor egyedül hagyják a lakást, elfelejtenek áramtalanítani, és a meghibásodott elektromos készülék okoz tüzet. Köznapi eset, hogy a szellőzés céljából nyitva hagyott ablakokba, vagy teraszokra a szomszéd cigarettáját ráfújhatja a szél, és az ott lévő anyagok lángra kaphatnak. Az ősz ismét a telektulajdonosok időszaka, ilyenkor sokan hazaviszik tárolás céljából a tartályos gázpalackokat olyan lakóépületekben is, ahol ez szigorúan tilos (lásd lakótelepek). Tűz esetén a felforrósodó palackok hatalmas robbanások előidézői is lehetnek, veszélyeztetve az oltásban résztvevő tűzoltók életét.
