Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Az épületgépészeti tervek szükségessége mellett

2002/4. lapszám | Taba Gábor |  2471 |

Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az épületgépészeti kivitelezés területén már jelentős tapasztalatot szerző kollégák között bizonyosan könnyen találhatunk olyan szerelőket, akik széles szakmai ismereteikre, a munkában eltöltött hosszú évekre hivatkozva azzal büszkélkednek, hogy „szemmértékre”, azaz a részletes gépészeti tervek mellőzésével is képesek összerakni egy rendszert. Sorozatunk jelen darabjában ennek a szemléletmódnak a kockázataira kívánjuk felhívni a figyelmet.

A tervek nélküli kivitelezés látszólag egybevág mind a szerelő, mind a megrendelő érdekével. Egyfelől, a szerelő úgy kalkulál, hogy ha eltanácsolja a tervezéstől a megrendelőt és saját maga vállalja a szükséges koncepcionális döntések meghozatalát (esetleges példákat kiragadva: a kazán méretezését, a csőhálózat keresztmetszetének meghatározását, a megfelelő anyagok kiválasztását stb.), akkor ezzel saját szakmai érettségét, megbízhatóságát prezentálja az ügyfél számára, ráadásul olyan költségmegtakarítást eszközöl ki számára, amelyből esetleg – más csatornákon keresztül – ő maga részesülhet. A szerelő jelmondata: „Ki, ha én nem, ugye, Józsikám?! Már ezer ilyet csináltam, tessék csak rám bízni!”

Másfelől, az építkezésbe idejekorán belefáradt, pénztartalékaiból lassan kifogyó megrendelő örül minden megtakarításnak, kiváltképpen az olyan fölöslegesnek tűnő kiadások esetében, mint az építészetiekre még rákövetkező gépészeti tervek kifizetése. A megrendelő jelmondata: „Egyszer már fizettem tervezési költséget, itt ez a megbízható gyakorlati szakember, számára úgysem lehet ez túl nagy feladat!”

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha a rendszer nem indul be, a beüzemelést követően leáll vagy üzemszerű körülmények között „különös” tüneteket produkál? Ezek a kollégák nem mérlegelik teljes súllyal eljárásuk esetleges negatív következményeit: arról van szó ugyanis, hogy a tervezési természetű hibák bekövetkezésének esetén nekik kell vállalniuk a teljes felelőséget, túl azon, amit a rendszer kivitelezéséért állnak. S afelől sem lehet kétségünk, hogy a javítási költségek levonásra kerülnek az egyébként esetleg jó műszaki színvonalon megvalósított munka díjából. Amennyiben a dolgok rosszul végződnek, mindkét fél csalatkozik elvárásaiban: a szerelő nemhogy plusz jövedelemhez nem jut ebből a munkából, hanem szakmai presztízse is erősen megfogyatkozik, s ezen megrendelői kapcsolatból biztosan nem jut további munkákhoz. A megrendelő pedig kétszer annyit kénytelen fizetni a vámon, mint amennyit meg akart spórolni a réven (például akkor, ha döntenie kell azon alternatívák között, hogy a teljes csőrendszert bontatja-e ki a lakásban, vagy a több százezer forintos kazánt cserélteti-e le).

A hibák általában akkor következnek be, amikor a szakember olyan területekre téved át, amelyen nem rendelkezik megfelelő képesítéssel. Ha mindenki marad a saját kaptafájánál és rövid távú érdekeit hosszú távúakra cseréli fel, akkor – legalábbis a kompetencia hiányából eredő hibák vonatkozásában – rengeteg idő, bosszúság és pénz spórolható meg.

A szerelő számára úgy adódik lehetőség a fent említett zsákutca elkerülésére, hogy éppenséggel maga irányítja a megrendelőt a megfelelő tervezőhöz. Így ő maga eleve védett az olyan hibákért viselt felelősség ellen, amilyen például a rendszer túl- vagy alultervezettsége, vagy a kívánt komfortfokozat el nem érése. De még ekkor is csupán a negatív vetülete felől közelítettük meg a kérdést. Hiszen ha a tervező és a szerelő egyaránt megbízható, minőségi munkát végez, akkor nyilvánvalóan elégedett lesz a megrendelő is, és szívesen ajánlja mindkettejüket ismeretségi körében az építkezőknek, így partnerkörük ugrásszerűen emelkedhet. Persze ideális esetben a szerelő és a tervező kooperációja odáig is terjedhet, hogy mintegy „együtt dolgoznak”, azaz az adott munka közös elvégzése mellett kölcsönösen közvetítik egymásnak a megrendelőket. Végül, ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy a kellemetlen helyzet elkerülésében leginkább a megrendelő érdekelt: megfelelő érveléssel el kell tudni fogadtatni vele is azt, hogy a gépészeti tervezés pár százezer forintos többletköltsége garancia a nagyobb mértékű kiadások elkerülésére, s elhanyagolható összeg az egész kivitelezési munka 1,5-2 millió forintos díjtéte-léhez viszonyítva.

Szerkesztőségünk megítélése szerint azon szemléletmód térhódítása lenne üdvözölendő, amely szerint mind a szerelő, mind a tervező, mind a megrendelő tudatosítja magában: a három fél ugyanabban a hajóban evez, és hosszú távú, igazi érdekeik szerint egymásra utaltak.