Targoncák
2002/6. lapszám | VGF&HKL online | 3225 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az építési, épületgépészeti munkák során bekövetkező balesetek nagy része véletlenszerűen bekövetkező, rendkívül "buta“ esemény. Mit értünk ezen? Azt, hogy nem a munkáltató mulasztott el optimális, biztonságos feltételeket teremteni a munkavégzéshez, és a baleset elszenvedője sem tett olyasmit, aminek hallatán a fejünkhöz kapnánk. Mindennapi kisebb hiba, hanyagság, ami máskor szót sem érdemel, bosszulja meg magát ilyenkor, megmutatva, hogy amit büntetlenül megtehettünk százszor, nem biztos, hogy százegyszer is megtehetjük. Ilyen esetekről lesz most szó, mégpedig a targonca főszereplésével. A targonca nem tartozik ugyan olyan közvetlenül az épületgépészethez, mint a csőfogó vagy a nyomáspróba-készülék, de az anyagmozgatásnál sokszor találkozhatunk vele, érdemes hát figyelmet szentelnünk neki.
Egy épületgépészeti szakkereskedés területén a homlokemelő villás targonca vezetője a vállalkozó által megvásárolt, összekötözött acélcsöveket akarta az előkészített alátétfákra rakni. A vállalkozó két munkása ezeket a fákat igazgatta, hogy pontosan ott legyenek, ahol kell, párhuzamosan és megfelelő távolságban egymástól. Mikor elhelyezték a rudakat, mindketten felálltak, ami egyértelműen jelezte a sofőrnek, hogy leengedheti a terhet. Így is tett, ám miközben a vascsövek ereszkedtek, az egyik munkás megjegyezte, hogy mintha a másik farúdja nem pont úgy állna, ahogy egy ilyen dorongnak illik állnia. Kollégája, értvén a szóból, anélkül, hogy ezt a targoncavezetőnek jelezte volna, gyorsan odanyúlt, hogy igazítson a rúdon. Ekkor következett be a baleset; a férfi középső ujja beszorult a villa és az alátétfa közé, és mivel a vezető nem vette észre a munkás szorult helyzetét, a rakomány leeresztésével lemetszette a felső ujjpercet. Ugye nem is kérdés, hogy a szenvedő fél volt a hibás. Sajnos ahogy egyre „tapasztaltabb” lesz az ember, kopnak a reflexei, a gyorsasága. Ne ilyen körülmények közt tegyük próbára magunkat.
A másik esetnél a targonca üres raklapokat szállított egyik helyről a másikra, a le- és felrakodásnál egy alkalmazott segédkezett. Ez a férfi úgy gondolta, fölösleges még azzal is fárasztania magát, hogy a két munkafázis helye közötti távolságot gyalog tegye meg; a vezető hallgatólagos beleegyezésével felült ő is a targoncára, ahol egyébként csak egy ülés volt. Mikor megérkeztek a lerakodóhelyre, a férfi le akart ugrani a még mozgó járműről, viszont a szűk vezetőfülke és saját, kitekert pozíciója nem tette lehetővé, hogy rendesen elrugaszkodjon. Nem volt elég a lendülete; a targonca bal hátsó kereke behúzta a férfi egyik lábát. A sofőr azonnal megállt, majd a targonca alatt heverő, jajgató társáról nagy nehezen elvezette a járművet. A sérültet többszörös lábszártöréssel szállították kórházba.
Ezekre az esetekre mondjuk, hogy csak mással történhetnek meg, velem soha. Igaz. Aki okos, annak nem lesz baja.
V. B.
