Központi vagy konvektoros fűtés?
2002/5. lapszám | VGF&HKL online | 13 504 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A valaha oly sok helyen alkalmazott konvektorok mára vesztettek ugyan népszerűségükből, de még így is vannak, akik esküsznek rájuk és minden tekintetben előnyösebbnek tartják, mint a „nagy vetélytársat" a központi fűtést. Nem tagadható, első látásra vonzónak tűnik a használatuk, de tüzetesebb vizsgálat után kétségeink támadhatnak. Tehát milyen legyen a fűtési rendszer?
Nos, a kérdés természetesen nem olyan egyszerű, ahogy első pillantásra tűnik. A legfontosabb, hogy a lehető legjobban kielégítsük a megrendelő igényét – és ebben az esetben sokszor anyagi lehetőségekről van szó. Az igények és a lehetőségek – ezt a két tényezőt kell összhangba hoznunk és ez persze kompromisszumokat is követel. A mérlegeléshez szeretnénk segítséget nyújtani néhány gondolattal. A konvektor egyik tagadhatatlan előnye abban rejlik, hogy minden helyiségben külön-külön szabályozhatjuk a működését. Ha a nappaliban vagyunk, ott kapcsoljuk be, ha lefekszünk aludni, csak a hálószobai készüléket állítjuk magasabb fokozatra, a többi maradhat őrlángon. Ezt az igényt kazános központi fűtéssel is kielégíthetjük, de ennek feltétele a termosztatikus radiátorszelepek alkalmazása minden radiátoron. (Természetesen léteznek más helyiségszabályozási módszerek is, de azokat most nem tárgyaljuk.) Ezek használatával elérhető a helyiségenként különböző, közel állandó hőmérséklet biztosítása. Sőt, ebben az esetben olyan lehetőségünk is van, mely konvektoros rendszer esetében nem megoldható. Programozható szobatermosztáttal, esetleg külsőidőjárás-függő szabályzóval meghatározhatjuk a hőmérséklet napi értékeit (éjszaka alacsonyabb, napközben magasabb), illeszkedve a lakást használók szokásaihoz. Így nem fordulhat elő az, ami konvektor esetén gyakori lehet, hogy magasabb fokozaton felejtjük, mikor arra semmi szükség.
A konvektorok hatásfoka valamivel alatta van a modern kazánok 90% körüli mutatóinak (nem beszélve a kondenzációs kazánok ennél is magasabb értékeiről). Ez azonban önmagában nem sokat mond. Nagyon fontos, hogy a fűtési rendszer hogyan illeszkedik a fűtendő épülethez és annak helyiségeihez. Minden helyiségbe a várható hőveszteségnek megfelelő méretű hőleadót (konvektort vagy radiátort) kell beépíteni. A radiátorok hőteljesítmény-értékei tág határok között mozognak (kb. 200 W-kb. 9000 W), akárcsak a méret és formaválasztékuk. A konvektorokat ezzel szemben jellemzően 2000 W és 6000 W közötti méretben és lényegesen kisebb választékban gyártják. Látható tehát, hogy az alacsony hőigényű, kis méretű helyiségek fűtése nem kielégítően oldható meg konvektorokkal, továbbá nehezebb a hőveszteséghez történő kiválasztás is. Gyakori hiba a túlméretezés. Sokszor látjuk, hogy egy átlagos (20-25 m²-es) szobában 4-5 kW-os konvektor működik, noha lényegesen kisebb is elég volna. Ez persze gyors felfűtést eredményez – amit a felhasználó szívesen vesz –, de az ideális működéstől ez meglehetősen messze esik, és a gázszámla kiegyenlítésekor meglepetést okozhat.
Nem elhanyagolható a komfortérzet vizsgálata sem. Kísérletek bizonyítják, hogy a sugárzó fűtéseknél (fal-, padlófűtés) kisebb hőmérséklet is jobb hőérzetet okoz, mint a radiátoros központi fűtésnél, és a radiátoros megoldás kis mértékben szintén előnyben van a konvektorossal szemben. Vagyis, ha radiátoraim vannak, húsz foknál is jól érzem magam, ha konvektorom, akkor egy-két fokkal magasabb hőmérséklet szükséges hozzá. Ez a néhány fok nem tűnik soknak, de akár 3-4%-os energiatöbbletet is jelenthet, ami manapság már nem elhanyagolható. Maradva a komfortérzetnél, egy gyakorlati példa: nem szorul magyarázatra, hogy milyen kellemetlen az, amikor hajnal hasadtával kilépünk a kellemes hőmérsékletű hálóból a hideg fürdőszobába, konyhába. Brrr!! Nem is beszélve arról, hogy egy kihűlt falat időbe kerül felfűteni, így mire a hőmérséklet emelkedését megéreznénk, már el is kell hagynunk a lakást. Az ilyen típusú, szakaszos fűtés nem más, mint pénzpocsékolás.
A kényelem egy másik területe a napjainkban egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerülő melegvíz-komfort. Érthető igény, hogy a felhasználók megfelelő hőfokú és mennyiségű használati melegvizet szeretnének, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Erre számos jó megoldást nyújtanak a radiátoros fűtési rendszerek hőszolgáltatójaként is működő, ún. kombi készülékek vagy az indirekt HMV-tárolós rendszerek. Ezzel szemben konvektoros fűtés esetén a HMV-termelést más módon kell megoldani: villanybojlerrel, gázüzemű vízmelegítővel, átfolyós vagy tárolós rendszerben. Azonban ezek egyike sem olyan hatékony és komfortos, mint az előző lehetőségek.
A beruházási költségek közötti különbségre nehéz általános szabályt mondani, mivel ez nagyban függ a felhasznált készülékek és anyagok minőségétől. A radiátorok olcsóbbak, mint a konvektorok, de szükség van kazánra, természetesen több csővezetékre és szerelvényre. Mindent egybevetve a központi fűtés létrehozása valamelyest drágább, de több és szélesebb körű kényelmi szolgáltatást képes nyújtani. Összehangolt, szabályozott rendszerként működik, más lehetőségeket biztosítva, mint az önálló egységekként üzemelő konvektorok. Összefoglalva azt láthatjuk, amenynyiben közepes vagy magasabb fűtési és HMV-komfortot kívánunk megvalósítani, azt megfelelően méretezett központi fűtési rendszerrel tudjuk megtenni. A konvektorok területe pedig a bizonyos különálló helyiségek, hétvégi házak, esetleg kis lakások egyedi, viszonylag olcsón kivitelezhető fűtése marad.
Ázsóth Tamás
