Vízkezelés felelősséggel II.Szűrési technológiák az épületgépészetben
2002/10. lapszám | Komáromi Gábor | 2940 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző számban indított sorozatunkban foglalkoztunk a vízkezelés jelentőségével, illetve említést tettünk a különböző vízkezelési technológiákról. Ebben a számban ismertetjük a legelterjedtebb és talán legősibb szűrési technológiákat.
Mechanikai vízszűrés az épületgépészetben
A vízszolgáltatók által elvégzett különböző ülepítési és egyéb szűrési eljárások után is maradnak a vízben többféle méretű lebegő, illetve szuszpendált anyagok, melyek technológiai zavarokhoz vezetnek. Ezen szilárd szennyeződések eltávolításának érdekében mechanikai finomszűrést alkalmazunk. A víz finomszűrése a legegyszerűbb – egyben leguniverzálisabb -, ezért mindenképpen a legfontosabb vízkezelési eljárás.
Az épületgépészeti rendszerben található idegentestek (iszap, rozsda, homok, fémforgácsok stb.) könnyen a készülékek, illetve szaniter szerelvények üzemzavaraihoz vezetnek, azokban letapadva ún. szennyeződésrészecske-korróziót okoznak. Ezt a korróziót a vezetékek anyagának elektromos potenciáljában fellépő különbségek, ezenkívül a víz egyéb paraméterei (pH-érték stb.) okozzák. A szennyeződésrészecskék különösen a kis áramlási sebességgel üzemelő vezetékszakaszokban rakódnak le, ott korróziós fészkeket képeznek, ami idővel a teljes rendszerre átterjed. Ez ellen hatékony védelmet csak a vízben lévő idegentestek kivétele jelent, melyet mechanikai szűréssel érünk el. Az ide vonatkozó Ivóvíz Kormányrendelet 0,05- 0,1 mm szűrési finomságú szűrőbetét alkalmazását írja elő. Itt fontos megjegyezni, hogy a gyakorlatban rendszeresen találkozhatunk ennél finomabb szűréssel is. Azonban – hacsak nem ez a technológiai előírás – a 0,05 mm-nél finomabb szűrőbetétek alkalmazását kerülni kell, hiszen ezek hamar telítődnek szennyeződéssel, melynek következménye a drasztikus nyomásesés, valamint a folyamatos nyomásveszteség a rendszerben.
A szűrők anyagukat, valamint működésüket tekintve többfélék lehetnek. Léteznek műanyag házas szűrők, amelyek általában kedvezőbb árkategóriájú berendezések, azonban a magasabb nyomásértékekkel kevésbé ellenállóak. A sárgaréz öntvény, illetve bronzházas kivitelű szűrők szélsőségesebb körülmények között is biztonságosak. A mosható szűrőbetétek anyaga jellemzően ABS műanyag, illetve rozsdamentes acél, hiszen ezeken az anyagokon nem tud letapadni baktérium. A felhasználás jellegét tekintve megkülönböztetünk csere- vagy mosható betétes, visszaöblíthető, illetve automatikus visszaöblítésű szűrőt. A cserebetétes szűrők alkalmazása manapság egyre inkább háttérbe szorul, hiszen kedvező ára ellenére igen magas az üzemeltetési költség, a folyamatos betét- és tömítéscserék miatt. További probléma, hogy a szűrőfelület tisztítása érdekében a szűrőházat rendszeresen meg kell bontani, ami gyakorlatilag hibaforrást jelent.
Manapság egyre inkább teret hódítanak a különböző visszamosható szűrők, amelyeknél a betét tisztításához nem szükséges a szűrőház megbontása, hiszen különböző megoldásoknak köszönhetően a hálózati vízzel ellenáramban le lehet mosni a lerakódott szennyeződéseket. A teljesen automatizált szűrők felügyeletet nem igényelnek, mivel egy időkapcsoló segítségével előre beállított időközönként automatikusan indítják a visszaöblítést. Abban az esetben, ha a beállított időértékek között a szűrőbetét hirtelen elszennyeződik (pl. csőtörés), egy differenciál nyomáskapcsoló segítségével – a beállított időtől függetlenül – visszaöblítést tudunk indítani. A nyomáskapcsolón beállítunk egy előre meghatározott nyomáskülönbség- értéket – gyakorlatban 0,2 bart. Ha ezek után a meghatározott érték alá csökken a nyomás, automatikus visszaöblítés következik be, az előre meghatározott visszaöblítési időtől függetlenül. Ezek a berendezések általában felügyeleti rendszerre kapcsolhatók. Mechanikai szűréssel csak szilárd szenynyeződések távolíthatóak el. Ahhoz, hogy különböző zavaró, szerves vagy szervetlen anyagot eltávolítsunk a vízből, egyéb szűrési technológiákat alkalmazhatunk.
Aktívszén-szűrés
Az aktívszén töltetű szűrők a vízben oldott szerves anyagok adszorpciójához használatosak, úgymint illat-, íz- és színezőanyagok, halogenizált szénhidrogének, továbbá adalék anyagok, például klór, ózon vagy káliumpermanganát. Ezen szűrők általában kétféle formában kaphatóak, kis teljesítmény esetén cseretöltetes, ipari felhasználás esetén visszamosható kivitelben.
Vas- és mangánmentesítés
A vízben előforduló, már egészen kis mennyiségű vas és mangán az épületgépészeti rendszerben lerakódva jelentősen ronthatja a vízellátás hatásfokát, ezért az oldott állapotú ionokat a lerakódás megelőzése érdekében el kell távolítani. Ennek módszere általában a ráoxidálás, mely eljárás során a vas és a mangán lecsapódik, ezáltal szűrhetővé válik. Technikailag különböző oxidációs eljárások lehetségesek:
- nyomásmentes levegőztetés (átcsörgedeztetés),
- nyomás alatti levegőbevitel (sűrített levegő befúvatása),
- folyékony oxidációs szerek alkalmazása (káliumpermanganát-bevitel).
Az első két megoldást általában nagyobb ipari berendezéseknél alkalmazzák, a harmadikat pedig kisebb ipari, valamint háztartási rendszerek esetén. A káliumpermanganát (KNmO4), mint regenerálószer kb. 0,5%-os oldatban kerül alkalmazásra a tulajdonképpeni mangán-zeolit reakcióanyaghoz. A mangán-zeolit felületén a vas- és mangánionokat oxidáljuk, így azok a reakciós anyag mélyebb rétegeiben szűrhetővé válnak. Hetenként egy-két alkalommal végzett visszaöblítéssel eltávolítjuk a vas- és mangániszapot a berendezésből, majd továbbítjuk a csatornába. A modern berendezések – automatikus vezérlőfejjel ellátva – ezeket a folyamatokat automatikusan, alacsony üzemeltetési költséggel végzik. Horganyzott vezetékek esetén ajánlatos az eljárás után korrózióvédő adagolást alkalmazni. Közvetlenül a vasmentesítő berendezés után finomszűrőt kell felszerelni.
(folytatjuk)
