A XXI. század vízmérője
2002/10. lapszám | VGF&HKL online | 3056 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elszámolásra szolgáló víz-, gáz-, áram- és hőmennyiségmérők távleolvasása mind a szolgáltatók, mind a fogyasztók számára előnyökkel jár. A rádiómodulok alkalmazása jelentős költségmegtakarító tényező, és teljessé teszi a távleolvasásban rejlő ésszerű lehetőségeket.
A hagyományos cél – a szolgáltatás biztonsága – mellett az EU irányelveknek megfelelően, a szolgáltatók körének bővülésével és a privatizációval egyidejűleg új célkitűzés kap egyre nagyobb jelentőséget: a költséghatékonyság. Manapság külön teamek foglalkoznak e témával, azaz hogy a szolgáltatók mindennapi életének szerves részévé tegyék az ésszerűségben rejlő lehetőségeket. Így került „terítékre”, a fogyasztásfüggő költségelszámolás előfeltételeként, a mérőállások leolvasása.
Jelenleg a leolvasónak még rendszeresen be kell jutnia az épületekbe vagy helyiségekbe, az aknás leolvasás során szükség van még egy személyre, aki biztosítja őt, de nem ritkán még a közúti forgalmat is el kell terelni a leolvasás idejére. Gyakran előfordul, hogy a mérők megközelíthetetlenek, mert elárasztja a víz vagy a gondatlanul otthagyott építési törmelék borítja be őket. A számlákban különböző táblázatok, listák, vevőszámok, időpontok, mérőazonosítók és -állások szerepelnek. A leolvasás, feljegyzés és az adminisztráció megannyi hibaforrást jelent, és ez mind jelentős költséggel járhat.
Az ideális megoldás a távleolvasás, azaz a mérőállás elektronikus rögzítése és annak elektromos jellé való alakítása, hogy mobil készülékkel leolvasható és megfelelő kapcsolaton keresztül a szolgáltató adatrendszerébe továbbítható legyen. A mérőt sokszor nem célszerű kábelen keresztül leolvasni, mert a vezetékrendszer utólagos kiépítése nagy pótlólagos költséggel jár. Az optikai (infravörös) és akusztikus (ultrahang) átviteltechnikák sem jöhetnek számításba, mert a hatósugaruk csak néhány méterig terjed. Így esett a rádiómodulos távleolvasásra a választás: az Expo 2000 keretében a hannoveri városi közművállalat rádiómodulokkal szerelte fel az elszámolási vízmérőket. Az elképzelhető legkülönbözőbb feltételek között került sor a szerelésekre.
A leolvasó rendszertől függetlenül a vízmérő működése alapvetően változatlan marad, mindössze a rendszert egészítjük ki azzal, hogy a számkerekek mechanikus állását elektromos jellé alakítjuk át egy optikai enkóderrel. Az elektromos információ alapja tehát továbbra is a fogyasztónál leolvasott mérőállás marad. Minden egyes számkerék teljes fordulatának információja elektromos impulzus formájában kerül továbbításra. Az impulzusszámlálóban, a kerék által megtett hányadnak megfelelően az impulzusok különböző egyenértéket képviselnek. Az impulzusszámlálás és a számkerék állásának optikai kódolása közötti lényeges különbség abban áll, hogy az impulzusok az elektronikus számlálóban a mechanikus mérő állását leképezik, de valójában nem rögzítik.
A vezetékrendszerben előforduló nyomáslökések és más dinamikus hatások eredményeképp eltérések adódhatnak az impulzusszámláló adatai és a mechanikus mérőnek az elszámolás és a hitelesítés szempontjából fontos állása között. Ezt a bizonytalanságot szünteti meg az enkóderrendszer, amely az esetleges elektromos hibák esetén is megbízhatóan továbbítja az aktuális mérőállást és nagyfokú biztonságot nyújt az elektromágneses hatások és a manipulációk ellen. A rádiómodulos leolvasás komponensei: a rádiómodullal felszerelt intelligens mérő, valamint a vevővel ellátott kézicomputer. Az opto-enkódernek és a mobil adatrögzítőhöz kapcsolódó digitális adatátvitelnek köszönhetően az egész folyamat alatt tökéletes az adatbiztonság.
A külső rádiómodul kábelen keresztül, a legrövidebb úton, meghatározott időnként (általában 4 óránként) digitális számsor formájában kiolvassa és tárolja a mérőállást, amely hívásonként aktualizálódik. A működéshez szükséges energiát kizárólag a rádiómodulban lévő elem szolgáltatja. A lekérdezéshez szükséges energia oly csekély, hogy akár 10 éves tartós üzemelés is lehetséges. A rádiómodulok tudatosan nincsenek beépítve a mérőkbe. Az elárasztás esetén is tökéletes kapcsolatot biztosító kábel lehetővé teszi, hogy a modult az általunk legkedvezőbbnek ítélt helyre szereljük. A szerelés a lehető legegyszerűbb: elegendő a mérőt és a modult a kéteres kábellel összekötnünk. Az impulzusadóknál szokásos impulzus-egyenérték és mérőegység programozására, valamint az impulzusmodul és a mérő kezdőállására az enkódernél már nincs szükség. Ezzel időt takarítunk meg és kiküszöbölhetjük a hibákat. Ha a modul éppen nem kérdezi le a mérőállást, a tároló mellett csak egy kis vevőrész aktív, amely csak a leolvasó rádiójelre vár. A szerelés helyétől és a jel terjedési feltételeitől függően a leolvasó akár a 300 méterre lévő mérőt is le tudja olvasni.
Az adó először „megszólítja” a rádiómodult, amely azonosítja magát, azaz a hozzárendelt mérőt. Ezáltal, a rendszerből fakadóan, meggátolhatóak az esetleges hozzárendeltségi hibák. A kiolvasókészüléken a leolvasó azonosít minden modult, amely bejelentkezett és adathordozón tárolja a mérőállásokat. Végül a szolgáltatóvállalat központjában kiolvassák a mérőállásokat a kézicomputer adathordozójából és feldolgozzák az adatokat. Ennek során szintén kizárt a hibalehetőség.
Túl azon, hogy így létrejönnek a hiteles számlázás feltételei, a fogyasztók is értékelik az e fajta szolgáltatást. Nincs szükség többé arra, hogy szabadságot vegyünk ki, vagy a kulcsot a lábtörlő alá tegyük csak azért, hogy a leolvasó bejuthasson az otthonunkba. A leolvasási költségek csökkentése érdekében hatékony berendezésekre van szükség. Az elszámolási mérők rádiómodulos távleolvasásában rejlő takarékossági előnyök csak a készülékek élettartamának ismeretében (tulajdonosi költségek) végzett költségszámítások tükrében érvényesülnek igazán.
Becker Ádámné
