Vízkezelés felelősséggel I.
2002/9. lapszám | Komáromi Gábor | 3332 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A víz életelixír, mely nélkülözhetetlen elem az ember, az élővilág és a gazdaság számára. Sajnos azonban ez nem jelent örök forrást számunkra.
Földünk teljes vízkészletének mindössze 0,6%-a áll rendelkezésünkre fogyasztási célra. Vízkészletünk 97%-a sós, tengerek, óceánok vize, sarkvidéki jégtakarók, de ide sorolhatók a hegyi gleccserek és az atmoszférában kötött vizek is. Ezen vízmennyiségekből nem, vagy csak nagyon bonyolult, igen költséges technológiákkal tudunk fogyasztásra alkalmas vízkészletet létrehozni. Sajnos a maradék 2,4%-a sem fogyasztásra, sem pedig a gazdaság számára nem felhasználható, hiszen olyan mértékben szennyezett, hogy jelenléte önmagában is igen nagy problémát jelent. Így egyértelműen látnunk kell, hogy a Föld teljes vízkészletének valóban csak 0,6%-a áll rendelkezésünkre, mely számtalan felhasználási terület között oszlik meg. További problémát jelent, hogy a nem megfelelő vízgazdálkodás következtében ez az arány napról napra romlik és ahelyett, hogy az amúgy is kis mennyiségű felhasználható vízkészletet újrahasznosítanánk, a további felhasználásra nem alkalmas hulladék-víz mennyiségét növeljük.
Ezen gondolatokból egyértelműen látszik, hogy környezetünk megóvása érdekében rendkívül fontos feladatunk, hogy minél tökéletesebben gazdálkodjunk tisztavíz-készletünkkel.
A víztisztítás igénye elméletileg a környezetszennyezés kezdetétől jelen van. A vízkezelő szakemberek számára hoszszú időn át úgy tűnt, hogy a környezetszennyezést követő természetes öntisztulási folyamatok tökéletlenségeit víztisztítással ki lehet küszöbölni. Valójában ez a gondolat többé-kevésbé helytállónak is bizonyult. Az egyre nagyobb mértékű vízszennyezés egyre sokrétűbb, kiforrottabb, tökéletesebb vízkezelő technológiákat hozott létre.
Manapság a vízminőség szempontjából megkülönböztetünk fogyasztásra alkalmas, illetve alkalmatlan, úgynevezett technológiai vizet. Ezen csoportosítást pontos határértékekkel írja elő az ivóvíz-minőségi követelményeiről és ellenőrzési rendjéről szóló 201/2001-es számú kormányrendelet, mely felváltotta a több évtizede hatályban levő MSZ. 450-es számú Magyar Ivóvízszabványt. A kormányrendelet hatálybalépésével a víz egyre szigorúbb kémiai, fizikai és biológiai paraméterei egyértelmű feladatot jelentenek számunkra, mely nem jelent mást, minthogy nagyító alá kell helyezni a vízhigiéniát. Tehát az épületgépész szakemberekkel közösen tartósan oda kell irányítanunk a fogyasztók figyelmét az ivóvízzel szemben tanúsított vízhigiénia-tudatra, hiszen így van esélyünk arra, hogy elsőként profitáljunk ebből a dinamikusan növekvő piacból, hiszen a törvényalkotó, mondhatjuk úgy is, hogy tálcán kínálja nekünk az esélyt.
Az új ivóvíz-rendelet egy sor fontos újítást jelent a szakmának. Ennek magyarázata az, hogy a rendelet tisztázza, az ivóvíz elsősorban élelmiszer. Ezen élelmiszer összetétele kedvezőtlen körülmények között a fogyasztóknál található csapokig vezető úton lényegesen megváltozhat. Ahhoz, hogy ezek a körülmények ki se tudjanak alakulni, az ivóvíz-rendelet egyértelműen meghatározza a technikai keretfeltételeket és a személyi felelősséget. Ez egy nagy lehetőség az épületgépészet számára, mivel megbízható és felelősségteljes higiénia-menedzsmentet csak az adott szakterület tud biztosítani. Feladatunk tehát az, hogy felkeltsük a vevő érdeklődését, és korrekt módon tájékoztassuk a sokrétű higiéniai veszélyekről.
Tudatosítanunk kell a társasházak üzemeltetőiben és a fogyasztókban, hogy a mechanikai szennyeződések, a csírák és baktériumok a mészkőlerakódásokba, háztartási eszközökbe fészkelik be magukat, és ez ellen védekezniük kell.
A szakemberek tanácsa manapság fontosabb, mint valaha – egy újabb tiszta piaclehetőség és biztos üzlet a tájékozott szakemberek számára. Az épületgépészeti berendezéseket gyártó cégek termékeik védelmében megkövetelik a kormányrendeletben előírt értékek betartását, sőt sok esetben még ennél is szigorúbbak az elvárásaik a víz minőségével szemben. A megfelelő vízminőség eléréséhez vízkezelési technológiák alkalmazására van szükség. Az egyes eljárásokat vagy eljárási lépcsőket mindig a víz vegyi összetétele és az alkalmazandó vízhálózati anyagok határozzák meg. Az alkalmazott kezelési eljárások egészségügyi, technikai szempontból nagyon sokrétűek. A lényeges vízkezelési eljárásokat a mérési mennyiségek figyelembevételével a táblázat ismerteti.
Sorozatunkban e vízkezelő technológiákat kívánjuk összefoglalni és bemutatni, például a legelterjedtebbekről, mint a különböző szűrési folyamatok (mechanikai szűrés, vas-, mangántalanítás, aktívszén-szűrés). Említést teszünk a különböző vízkőmentesítési technológiákról, mint a fizikai vízkőmentesítés, ioncserés vízlágyítás, illetve foszfátadagolás.
A mai modern vízkezelés hosszú távon bebizonyítja, érdemes óvni környezetünket, hogy életkörülményeink a Földön olyanok maradjanak, amelyek hosszú távon zavartalan életet tudnak biztosítani számunkra, valamint hogy a jelenlegi környezeti problémák megszűnjenek és az elkövetkező nagy ipari fejlődés idejére az eddig okozott károkat vegyszermentes, környezetbarát, tiszta technológiák alkalmazásával helyre tudjuk állítani.
(folytatjuk)
