Gázbekötések Múlt és jövő VI.
2002/9. lapszám | VGF&HKL online | 5040 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A középnyomású gázbekötés sokszor látványos eleme a kerítést, homlokzatot vagy csak az oldalfalat „díszítő” acélcső.
Az épületen kívüli vezetékek
Tőlünk keletre korrózióvédelemi okokból általánosan alkalmazott elhelyezési mód a szabadon szerelt légvezeték (1. ábra), nem csak gázbekötésként, hanem utcai elosztóvezetékként is. Kétségtelen az egyszerűsége, a kivitelező számára minimális költsége, azonban a vezetékek sérülékenysége és a bekötés által elkövetett esztétikai „rongálás”, hazánkban ma már egyre kevésbé elfogadható (2. ábra). A PE-anyagú bekötések elterjedésével kiküszöbölt korróziós veszély műszakilag indokolatlanná teszi a föld feletti építést, azonban jogi érvekkel sokáig védhető volt a szabadon szerelt vezetékek alkalmazása.
Az MSZ 7048 szabványban előírt védőtávolságot, középnyomású vezeték esetén 4 métert, de (általában) legalább 3 métert, kisnyomású vezeték esetén 3 métert, de (általában) legalább 2 métert csak föld alatti vezeték esetén kellett tartani, ezért az előírásokkal kevésbé szabályozott légvezetéki szerelés járt kevesebb problémával. A szomszéd telekre történő szolgalmi jogi bejegyzés helyett így került lábakra, kerítésre sok tízezer bekötő vezeték (3. ábra). A jogilag megfelelőbb (?) elhelyezés azonban a sérülések előidézője lett.
Miközben az acélcsövek mellőzésével jelentősen csökkent a korróziós veszély, a csökkenő számú meghibásodás egyre gyakoribb okává a föld feletti vezetékek, szerelvények sérülése vált. Gyakori a villamos légvezeték alatti elhelyezés, de sok esetben a bejáró út melletti szerelésnél már törvényszerű a lesodródás, csupán ki kell várni (4. ábra). Kevésbé veszélyes, de annál látványosabb (az indokolatlan) falsíkon vagy légvezetékként történő elhelyezés, amely az esetek többségében csak építési előnnyel járt (5, 6. ábra).
Végre megjelent azonban egy szabványmódosítás, mely az épület meghatározásával, védőtávolságok csökkentésével lehetőséget teremt a valóban biztonságos vezeték elhelyezésre. A 2002. augusztusi Szabványügyi Közlönyben megjelent MSZ 7048 szabvány módosítása már lehetővé teszi a telekhatártól 1 méter távolságra gázvezeték elhelyezését, védelemmel (például bordás csőben) a kisnyomású vezeték 1, középnyomású vezeték 2 méterre megközelítheti a lakóépületet, azaz lehetővé vált az épület melletti hátravezetés az esetek jelentős hányadánál. E szabványmódosítás korszakos jelentőségű, az elmúlt évtizedek összecsövezett faluképe már nem kötelező minta.
A beruházó, a gázszolgáltató és az önkormányzat már nem kényszerül elfogadni a csövek, dobozok látványát, biztonságos, nem korrózióveszélyes és védett, rejtett gázbekötési gyakorlat alakítható ki a középnyomású elosztó rendszerekről (7. ábra). Erre ma már igazán nagy szükség van, mivel jelentős különbségek alakulnak ki a lakóházak és a gázbekötés minősége között, melyet megszüntetni mindannyiunk érdeke (8 ábra).
Juhász László
