Lefülelve avagy Kéz kezet mos
2002/9. lapszám | Koós-Lukács Tímea | 6733 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Történetünk főhőse – nevezzük Csíkos úrnak – egy kellemesnek tűnő napsütéses szombaton, kényelmesen, s kissé komótosan fogyasztotta ebédjét vidéki otthonában, mikor is váratlanul csöngettek.
– Asszony, nézd meg ki az! – szólott a (házi)úr, s oldalbordája engedelmeskedett.
– Jesszus maris apjuk, én nem merem kinyitni, gyere már, azt mondják valami kommandó!
– Miket beszélsz, ezek a sorozatok elveszik az eszed…, ha a bolondját járatod velem, én bízz…
De az asszony valódit mondott, s nem lódított. Csíkos úrék békés otthonába tényleg a kommandó kért bebocsátást, mégpedig a gázkommandó.
– Tessék kérem beljebb fáradni, üljenek le, parancsoljanak! – szólt hősünk, igyekezvén szívélyesen fogadni a hívatlan vendégeket. Közben cikáztak a fejében gondolatok, vajon mit akarnak ezek???. De hát nálam minden rendben, nem találhatnak semmi törvénytelent, szóval nyugi.
– Mi az oka a látogatásuknak? – kérdezte magára erőltetett lelki nyugalommal a két úriembertől.
– Semmi különös, rutinmunka, véletlenszerűen ellenőrzünk egy-egy gázórát a környéken – válaszolt Kommandós úr 1.
– Hát tessék jönni, a pincébe van a gázóra – mondta házigazdánk gyanútlanul, s mutatta az utat.
– Kedves uram, itt komoly gondok vannak, nincs az óráján plomba. Ez szabálytalan. Jegyzőkönyvet kell felvennünk, elindítani az eljárást és azonnal ki kell kapcsolnunk a gázt! – az ítéletmondók lelki szemei előtt Csíkos úr máris fehér-kék csíkos ruhát öltött. Megsemmisítő pillantásaik kereszttűzében hősünk védekező hebegésbe kezdett.
– Egy pillanat, mi az, hogy nincs rajta plomba?! Én ehhez a gázórához nem nyúltam, érintetlen mióta megvettük a házat. Ha nincs rajta plomba az még az előző tulaj sara. Én kérem azt se tudom, hogy hol kellene lenni annak a plombának.
– Hát majd mindjárt rákérdezünk erre a központi nyilvántartásban, de van itt még valami: ez a gázbojler mióta van itt a mosókonyhában?
– Úgy egy éve cseréltettem le.
– Megnézhetnénk a gáztervet?
– Gáztervet? – kérdezte csodálkozva, s egyre inkább magába roskadva Csíkos úr. – Hát gázterv….az nincs, jött a fűtésszerelő, ő hozta a bojlert is, és megcsinálta a rendszert, egy szóval sem említette, hogy terveztetni is kell.
– Pedig uram, ez kötelező, a gázterv elmaradása, az engedélyeztetés hiánya pénzbírságot von maga után.
– De hát honnan kellett volna nekem ezt tudnom???
– Mint tudja a törvény nem ismerete, nem mentesít! – szögezte le szigorúan Kommandós úr 1., hanglejtéséből nyilvánvalóvá vált, hogy hősünket most már többszörösen visszaeső bűnözőnek tekinti.
Csíkos úr összeomlott. „Hát ez nem lehet igaz, becsületes állampolgárként élem az életem, fizetem rendesen a nem kevés gázszámlát, közüzemi díjakat, erre most itt a kommandó, lopással, csalással gyanúsítanak, plombát, tervet keresnek rajtam, ki akarják kapcsolni a gázt, megbüntetni, feljelenteni…ez egy rémálom. Még ebédelni se tudtam rendesen, a pörköltöm is kihűlt. Mi jöhet még?”
A fenti gondolatfuttatás után házigazdánk csak összekapta magát, s lerázta magáról a mások által ráaggatott vizes lepedőt.
– Kérem uraim, beszéljük ezt meg, menjük vissza a nappaliba. Kérnek egy kis üdítőt vagy kávét?
– Hát egy kávét megköszönnénk…, tejjel, két cukorral, ha lehet. Szóval, először akkor ellenőrizzük ezt a plomba dolgot.
Kommandós úr 2. előkapja a mobiltelefonját, beszól Katikának, hogy nézze már meg mi a helyzet ezzel a gázórával. Katika mindjárt visszaszól. Feszült várakozás, kávéfogyasztás. Csörren a mobil. A tekintetek és a kihegyezett fülek Kommandós úr 2.-re szegeződnek.
– Aha, értem. És ez biztos? És miért? Ja.., szóval így van a nyilvántartásban? Köszönöm Katika!
A kávéskanál megáll Csíkos úr kezében, asszonykája egyre nehezebben lélegzik.
– Na kérem, az a helyzet, hogy ezen az órán a nyilvántartás szerint sincs plomba, a szolgáltató annak idején – ki tudja miért – plomba nélkül adta át.
Megkönnyebbült sóhaj, egy null a hazaiaknak.
– Kérnek egy kis tejszínt a k…edves urak a kávéjukba? –kérdezi, negédesen az oldalborda, még inkább oldani vágyva a feszültséget.
– No, Csíkos úr akkor ez a plomba dolog így rendbe van – szól Kommandós úr 1. hősünkhöz, az előbbieket enyhítő körülménynek véve, kissé szelídebb hangon – de hát ez a gázterv nélküli bojler ugye még itt van nekünk.
– Nem lehetne valami megoldást találni? Higgyék el, ha én tudtam volna, hogy ez szükséges, biztosan megterveztetem. Magával ugye nem babrál ki az ember, meg hát én szeretek nyugodtan aludni, csak az a nyuvadt szerelő egy szóval se említette ezt az egészet.
– Mit is lehetne csinálni?! Végül is talán megoldható lenne egy utólagos terveztetés…, mintha még nem lenne ott az a bojler. De ez maradjon közöttünk! Józsi neked van is egy ismerősöd, aki ezt lebonyolítaná, nem? Kijönne, elkészítené a tervet, engedélyeztetné. Persze ez pénzbe kerül.
– És mégis mennyibe?
– Kb. 15 000 forint a tervkészítés és újabb 15 000 az engedélyezés, de ugye így csak jól járhat, mert ha megbüntetjük, utána is köteles lesz elkészíttetni a terveket és más lehet, hogy még drágábban csinálná meg az egészet, a kolléga meg ismeri a helyi viszonyokat, hamar lezongorázza a dolgot.
– Hát csináljuk akkor.
– Józsi, hívd is föl a kollégádat, beszéljék meg az úrral az időpontot.
Kommandós úr 2. újra magáévá teszi a telefont, megbeszéli a dolgot, ki van tűzve a jeles nap.
– Na kérem, így akkor rendben vagyunk, eltekintünk a feljelentéstől, a jegyzőkönyvet felvesszük, hogy a nyilvántartással egyezően eddig nem volt plomba a készüléken, és ezt most pótoltuk, a többi dolgot meg intézni tetszik. Gyorsan lepörgeti ezt a Józsi kollégája, és akkor hiába jövünk legközelebb. Igaz? – lapogatja meg a házigazdát Kommandós úr barátian, cinkos mosollyal szája szegletében. – Nem vagyunk mi vademberek!
– Hát akkor, viszontlátásra, további jó étvágyat az ebédhez. Kezit csókolom, köszönjük a kávét!
Folyik az oldott, szinte baráti búcsúzkodás. Csíkos úr pedig, megsemmisülve, megrágalmazva, majd feloldozva, 30 000 forinttal soványabban és kevésbé jó étvággyal ül neki kihűlt pörköltjének, s megfogadja: ma nem nézi meg az esti akciófilmet a tévében.
