Gabonatárolótól kazánig, avagy a magyar sikertörténet
2003/4. lapszám | V. B. | 12 201 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Volt dobos, szaxofonos, játszott beatzenét és lakodalmast, kutat fúrt és autót szerelt – mindezt 18 éves koráig! Amibe belevágott, abban sikeres volt, de épületgépészeti karrierje akkor kezdődött, amikor beállt a törteli TSZ-be…
Perlaki Ferenccel nagykorúvá válásáig több minden történt, mint sok emberrel egész életében – neki pedig akkor indult be az igazi forgalom! 18 évesen belépett a törteli TSZ újonnan alakult szakcsoportjába, amelyet mezőgazdasági tárolóhelyiségek gyártására hoztak létre. A szakcsoport 2 fővel indult…
Fél év múlva pedig 36-an voltak, és Ferenc tinédzserként három tucat dolgozó főnöke, brigádvezetője lett, a maga autószerelő alapképzettségével, hegesztési tudásával, szervezőkészségével. A brigád szerette a munkáját, és szerette a főnökét. Nem is csoda; ha csak a pénzt nézzük, az ifjú Perlaki Feri vezetése alatt olyan jól dolgoztak, hogy az akkori átlagbér kétszeresét vihették haza. És ha már egy üzlet beindult! Ferenc egy éven belül, 1976-ban elvette feleségül élete aszszonyát, Erzsikét, aki később, az együtt töltött idő alatt egy szép lányt és egy okos fiút szült neki. Éldegéltek szépen, saját házukban. A szakcsoport továbbra is sikeres volt, de különösebb változás nem következett be, egészen addig, amíg egyszer el nem kellett vinnie a brigádot vizsgázni. A fiúk Cegléden vizsgáztak hegesztésből, tudásukat kazánokon mutathatták be. Már itt elkezdte fúrkálni Ferenc oldalát a gondolat, hogy kazánokkal foglalkozzon. Később megtudta, hogy magyar gyártó cégek kiadják a kazánösszeszerelést bérmunkába, az egyik éppen Jászkarára.
Nosza, Ferenc is belevágott; 1982-ben önállósodott, kilépett munkahelyéről és saját (földes padlójú) pincéjében rendezte be műhelyét. Először monori kazánt szerelt össze 220 voltos trafóval, úgy, hogy az eszközei, szerszámai éppen csak bírták a terhelést, de újakra, jobbra nem volt pénze. A kezdeti nehéz időket úgy vészelték át, hogy az önállóság öröme, az újdonság varázsa segítette őket. Erzsikének mindig meg kellett néznie, milyen szép varratokat húz Feri, aki dolgozott látástól vakulásig. Egy évig egyedül húzta az igát, azután, hogy jobban ment az üzlet, felvett 2, majd még 2 embert. Az igazi áttörést a gázprogram hozta meg, hirtelen annyi lett a munka, hogy alig győzték. 12 ember dolgozott Ferenc keze alatt, több gyártótól 12 000 kazánt szereltek össze évente.
Ekkoriban ismerkedtek meg egy jugoszláv férfival. Ő javasolta Ferencnek, hogy gyártson saját kazánt, ahelyett, hogy másét szereli össze. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ´90-ben történt még egy fontos dolog. A rendszerváltás egyeseknek jólétet, másoknak bukást hozott; azok a cégek, akiknek a kazánjával Ferencék foglalkoztak, az utóbbiak közé tartoztak. Kezdtek eladósodni, nem tudtak fizetni az alvállalkozóiknak, köztük Perlakiéknak sem. Ekkor találta ki Erzsike, hogy ha nincs pénzük, fizessenek termékkel, azaz az összeszerelt kazánok egy részét hagyják ott nekik. Ez a megoldás mindenkinek megfelelt, Erzsike pedig a jól bevált pincéből árusította a kazánokat először a környékbeli szerelőknek, majd később az egyre távolabbról érkezőknek. Perlakiék szerint az épületgépész szakmában – a nagy cégek szintje alatt – csak a kapcsolatok, az ismeretség számít. Ők is ezek útján jutottak előre, termeltek, kereskedtek. Hiába, ha ismersz valakit, tudod, mit várhatsz tőle, míg egy reklám nem feltétlenül nyújt valós képet.
Közben Ferenc sem pihent. Belevágott a nagy feladatba: a saját kazán megszerkesztésébe. Első lépésként átvizsgálta és tesztelte a piacon lévő különféle termékeket, a jót megjegyezte, a rosszat megpróbálta kiküszöbölni, így megkonstruálta a prototípust. Legyártotta a kész darabot, majd egy évig próbálgatta, alakította, míg úgy nem érezte, hogy olyan, amilyennek tervezte: nagyobb hatásfok és élettartam, biztonságosabb működés. Ekkor kérte meg rá az engedélyt. A többi már ment magától. A „jugoszláv” kapcsolathoz jött a román, de a hazai forgalom is szépen alakult. Amikor a kazánok eladása visszaesett, akkor Erzsike (szintén terjeszkedő) boltja vette át a vezető szerepet amikor a bolt bevétele csökkent, akkor a kazángyártás lépett előtérbe, így két erős lábon állt a családi vállalkozás. Nőhettek volna nagyobbra is, de Perlakiék úgy döntöttek, hogy a földes pincéből indulva nem akarnak egy személytelen, átláthatatlan „üzletbirodalmat”. Náluk még ott dolgoznak azok a szerelők, akik a kezdetekkor, a boltban azok vásárolnak, akik tíz éve is – persze az új vevők mellett. Nem csak név szerint ismerik a partnereiket, alkalmazottjaikat, üzletfeleiket. A jelszavuk: emberi léptékkel.
