Elektronika a gázkészülékekben
2003/4. lapszám | Váradi Tamás | 3121 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Olyan témát szeretnék érinteni, amely meggyőződésem szerint a legtöbb gázkészülék szerelő mester figyelmét felkelti. Vagy azért, mert eleve rendelkeznek elektronikai végzettséggel is a gázos mesterség mellett, vagy azért, mert hiányát érzik ennek a tudásnak a napi munkájuk során.
15-20 évvel ezelőtt a Magyarországon forgalmazott gázkészülékek jelentős többsége alig rendelkezett vezérlő-elektronikával. Ha rendelkezett is, akkor az kimerült egy határoló termosztát-vezérlésben, vagy szivattyú-utókeringtetésben. A víz- és gázarmatúrák mechanikus működésűek voltak, a gázszabályozás membrán által emelt gázszeleppel történt. Itt elektromos beavatkozás nem volt. Hasonlóan a készülékekhez, maga a fűtésszabályozás is mechanikusan történt, a legtöbb esetben termosztát elven működő szobatermosztátokkal.
Magyarországon a ´80-as években tűntek fel az első elektronikus gyújtású fűtőkészülékek, a magyar gyártók pedig először a ´90-es években dobtak ilyen fejlettségű fűtőkészülékeket a piacra. Ma már igen kevés gyártó forgalmaz őrlángos készüléket, a készülékgyártás teljesen eltolódott az elektronikai fejlesztés irányába. Ehhez persze hozzájárultak az egyre magasabb szintű követelmények, európai normák. Így követelmény lett a készülékekben a füstgázvisszaáramlás-érzékelő, pontos gázszabályozás, elektronikus lángmoduláció, ionizációs lángfigyelés, elektronikus vízáramláskapcsoló, NTC/PTC-vel történő hőmérsékletszabályozás, fejlett BUS-rendszerű időjáráskövető-szabályozás stb. Ezek beépítése persze a használat megkönnyítését, az üzemeltetés biztonságát szolgáltatják a felhasználó részére.
Az elektronikailag fejlett készülékek általános elterjedése mellett szinte teljesen átalakul a hagyományos gázkészülék szerelői/javítói szakma. Természetesen továbbra is a „gázos mesterek” a tudói és ismerői azoknak a telepítési, szerelési, beállítási szabályoknak, melyeket feltétlenül meg kell vizsgálni: gázfajták szerinti átállítás, nyomásbeállítások, kémény és szellőzés vizsgálata, fűtési rendszer hidraulikájának felülvizsgálata. Azonban egy bejelentett készülékhibához nem tanácsos manapság „multiméter” nélkül kimenni és nem ritka, hogy egyéb diagnosztikai berendezéseket is igénybe kell venni a készülék megjavításához.
Nézzünk egy egészen egyszerű esetet: a készülékben a különböző hőmérsékletek, mint a fűtési előremenő, kifolyó HMV, füstgáz-, égőtér-, vezérlőpanel-hőmérséklet mind-mind NTC-vel (Negative Thermo Control) vagy PTC-vel (Positive Thermo Control) által van érzékelve. Fontos tudni, hogy pl. az NTC-nek van egy olyan tulajdonsága, hogy ha növeljük a hőmérsékletét, csökken az ellenállása. Gyártótól, készüléktípustól függ az ellenállás értéke egy bizonyos hőmérsékleten. Ehhez ismerni kell az érzékelő karakterisztikáját (a gyártó adja meg műszaki oktatáson), valamint rendelkezni kell az ellenállás mérésére alkalmas műszerrel. Így a legegyszerűbb hibafelismeréshez is nélkülözhetetlen több, a megfelelő, gyártók által közölt többnyire nem publikus információ. Persze segíti a szervizek munkáját, hogy különböző márkanevű készülékekben lehet ugyanaz, vagy nagyon hasonló paraméterekkel működő érzékelő. Hosszasan sorolhatnánk még azokat az elektromos alkatrészeket, melyek szakszerű vizsgálatához és javításához szükségesek a pontos gyártói információk és mérőeszközök. Ahhoz, hogy felkészült lehessen bárki ebben a szakmában, birtokában kell lennie alapvető elektronikai ismereteknek, tisztában kell lennie azzal, hogy egy alkatrészt hogyan tudunk megvizsgálni, hogy tudjuk biztonsággal megállapítani, hogy jó-e vagy sem. A felhasználó és a gyártó közös érdeke, hogy a szervizes kolléga „javító” szakember legyen, ne „csereszerviz”.
Egy készülék beüzemelése során gáz oldalról csavarhúzóval mindössze a minimum és maximum terhelést állítjuk be a gázarmatúrán. A készülék HMV-készítés során ezen teljesítményhatárok közt tud modulálni. Ezt követően a vezérlő elektronikát fel kell programozni a megfelelő fűtési hálózatra. Ezt többnyire meg tudjuk tenni egy laptop segítségével, így egyszerűbb is és átláthatóbb is a beállítás, de a készülék gombjai segítségével ugyanúgy elvégezhető a művelet, itt az információkat a készülék saját digitális kijelzőjén láthatjuk. Feltétlenül be kell programozni a min. és max. fűtési teljesítményt, esetleg tároló-töltési teljesítményt, szivattyú és ventilátor utánfutási időt, üzemszüneti időt, hiszterézist, késleltetést, hőntartást, hőmérsékletek alsó és felső határolását, és hosszú még a paraméterek sora. Ha meghagyjuk a gyári beállítást és „átlag” fűtési rendszerrel állunk szemben, akkor nagy hibát nem követhetünk el, de nem is bizonyítja a beüzemelő felkészültségét. Ha viszont tisztában vagyunk a beállítható értékekkel és be is állítjuk azt, úgy a készüléket tökéletesen össze lehet hangolni a fűtésrendszerrel. Tehát szélsőséges esetben akár egy 8-24 kW teljesítményhatárok közt moduláló készüléket is be lehet állítani úgy, hogy egy 40-60 m²-es lakásban elfogadható módon működjön.
Miután a készüléket beszabályoztuk, hozzáláthatunk a BUS-rendszerű időjáráskövető szabályozás beállításához, ami szintén menüsoros rendszerben működik és ezerféle különböző paramétert kell beprogramozni, mely az épület hőtehetetlenségére vagy a hőleadó rendszer kiépítésére utal.
Tehát nyilvánvaló, hogy egy mai modern készülék és szabályozó együttes beüzemeléséhez nem elegendő ismerni azt a „fehér dobozt” melyet gázkészüléknek nevezünk, ahhoz pedig, hogy javítsuk őket, komoly alapokkal kell rendelkezni mind a gázszerelés, mind pedig az elektronika területén.
Rövid írásommal elsősorban a készülékszerelő kollégák figyelmét szeretném felkelteni. Szeretném azokat elgondolkodtatni, akik előzetes ismeretek nélkül, félelmetes bátorsággal forrasztanak bele egy-egy vezérlőpanelbe és cserélnek ki előszeretettel jó alkatrészeket igazi hibafeltárás nélkül. A másik oldalról szeretném felbátorítani azokat, akik rendelkeznek a megfelelő elektronikai ismeretekkel, hogy próbálják meg a tudásukat felhasználva megjavítani a hibás készüléket a lehető legkisebb és legolcsóbb alkatrészek felhasználásával. Így mindenképp kivívja az ügyfél elismerését, és ezzel tovább bővítheti a törzsmegrendelői táborát. Segítségért pedig bárki fordulhat a gyártók képviseleteihez.
