Évzáró
2003/12. lapszám | VGF&HKL online | 8919 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Évzáró cikkünkről bővebben olvashat, ha rákattint a címre.
Közeledik az év vége, ilyenkor számba vesszük az év érdekesebb eseményeit, jót és rosszat egyaránt. Ezek jelentőségükben eltérők, de talán jól jellemzik az elmúlt időszakot.
Első történetünk egy formatervezett műanyag kád beépítéséről szól. Mérnök ismerősöm lakásának felújítása során a fürdőszobát sem kímélte. Az általa kiszemelt sarokkádat megrendelte a forgalmazónál. Nagyon meglepődött, amikor arra kértem, hogy menjünk el együtt ebbe a boltba. Ez az első egyeztetés nem volt haszontalan. Kiderült, hogy az ominózus berendezéshez nincsen kádláb. Ott rögvest módosítottuk a rendelést: legyen felrögzített, beállításra alkalmas alátámasztás. Ezt úgy oldották meg, hogy a kád aljának fonákjára purhabbal rögzítettek egy alakra szabott farostlemezt, amire már önmetsző csavarral felszerelhettük a tartó sínpárt, a menetes rúddal állítható lábakkal együtt. A le- és túlfolyó, valamint a szifon beszerelését követően odapróbáltuk a kád burkolólemezét, és azt tapasztaltuk, hogy az öt centiméterrel alacsonyabb a kád pereme és a padlóvonal távolságához képest. Ezt a mérethiányt nem értettük. Második egyeztetésünk során derült ki, hogy a kádat sülylyesztve kell elhelyezni, a gyártó eltökélt szándéka szerint. Több megoldásról is szó esett. Ássunk gödröt a szifonnak! Ezt az ötletet azonnal elvetettük, mert pont alatta találtunk egy I gerendát. Akkor rendeljünk öt centiméter magas, kiegészítő burkolatot! Nem bíztunk annak alaktartó képességében, ráadásul gyanítottuk, hogy az összeállítás mikéntje homályban marad.
| Az árverseny egy szomorú példájáról |
|
Bizonyos létesítménynagyságtól számítva - a gépészeti ajánlatok összege ilyenkor meghaladja az 1 milliárdot - a pályázók valamilyen áregyeztető kapcsolattartása életbevágóan fontos lenne. Hivatkozhatnánk Dr. Hankiss Elemér együttműködési stratégiákkal foglalkozó tanulmányaira, de a dolog ennél egyszerűbb, mégsem valósul meg a gyakorlatban. Legalább egy résztvevő mindig akad, aki "dezertál". A következmény lesújtó. A megrendelő 3-4 fordulón keresztül, rendületlen igyekezettel préseli össze a versenyárakat, miközben változatlanul magas színvonalon tartja a műszaki tartalmat, mert az nem képezheti alku tárgyát. Az utolsó körben maradók már csak abban bízhatnak, hogy az összes munkanemet tartalmazó komplett ajánlatukat szervezéssel, folyamatos alvállalkozói és beszállítói áralkukkal még megmenthetik. A végső pillanatokban minden résztvevő számára világos, hogy részfeladatok elnyerésekor csak veszteségre számíthat. A megrendelő viszont éppen erre törekszik akkor, amikor munkanemenként más-más vállalkozóval köt szerződést. Szempontjai világosak és elfogadhatók, amennyiben a befektetés gazdaságossági követelményeire gondolunk. Döntése azért is szimpatikus, mert több vállalkozónak ad munkalehetőséget.
|
Már ott tartottunk, hogy a barátom bizalma megrendült. Nem tanult szakmája az épületgépészet, nem számított ennyi bonyodalomra. Tárgyalni kezdtünk a kőművessel. Az említett gerenda három centi mélységű üreg zsaluzását tette lehetővé, két centiméterrel pedig meg kellett emelni a padló magasságát. Szerencsénkre ennyit még engedett a küszöb. A kialakított mélyedést körkörös magasítással kellett védenünk a kívülről beszivárgó vizekkel szemben. A szifon azonban a mélyítésben maradt, mint potenciális hibalehetőség. Ismerősöm a farostlemezt is kifogásolta, mondván, hogy az idővel elrohad. A végleges beállítást csak a burkolási munkák után tudtuk elvégezni, mert ezt írta elő a kád telepítési technológiája. Itt is sok leleményre volt szükség. Mielőtt a helyére zökkentettük, úgy a kádat, mint a peremével érintkező csempézett falfelületet ragasztószalaggal védtük meg a felhordott sziloplaszt nem kívánt terjeszkedésével szemben. Azután a peremet alulról - a két elérhető végpontnál - rugalmas "Z" füllel húztuk az oldalfalhoz. A végére is maradt némi bosszúság: a burkolat kicsit nyitottabb volt a kád kontúrjához képest.
A következő két esemény tervezéssel kapcsolatos. Kezdjük egy kellemes meglepetéssel. Irodaház kivitelezési dokumentációjának bontása során az iratok közt végre megjelent a "beárazott" tervezői költségvetés! Az anyag-egységárakat a beszállítói ajánlatok figyelembe vételével állapították meg, a normaidőket pedig a közismert építőipari költségvetés-kiíró szövegkönyvéből vették. Ezzel az előzetes mérnökárral sokat segítettek az árajánlat összeállításában. A másik, a kiviteli tervben megjelenő elképzelésről már többször megemlékeztünk, de gyakori felbukkanása miatt ismét ki kell térnünk rá. A nyomásfokozók telepítéséről van szó, melyekre mindenhol szükség van, ha a közcsői víz nyomása 3 bar körüli, és a megvalósítandó létesítmény a többszintes, középmagas kategóriába sorolható. A tervezői elgondolás szerint a hideg víz kétzónás lenne, ugyanakkor a fokozóra kellene kötnünk a tűzivíz-hálózatot és a teljes melegvíz-ellátást, valamint a hidegvíz-rendszer felső, magasabb nyomású zónáját. Elsősorban az egykaros csaptelepek miatt nem tanácsos ezt ilyen variációban kivitelezni.
Meyer József
2003.10
